főoldal

  • Az alkotmányról
  • Az intézet osztályai
    • Az intézet osztályai
    • Névjegyek
    • Szervezeti ábra
  • Szakmai és tudományos publikációk
    • Az élelmiszeripar tendenciái
      • 2019. 24. évfolyam, 1. szám
      • 2018. évfolyam 23. évfolyam, 2. szám
    • Journal of Food and Nutrition Research
    • Kiadói tevékenység
    • Hagyományos ételek egy modern konyhában
  • Könyvtár
  • Egyéb dokumentumok
    • Éves jelentések
    • Vélemények
    • Szerződések
  • Adatbázisok
    • Élelmiszerbank adni
    • Online élelmiszer-adatbázis
  • Az NPPC honlapja


Metilhigany halakban

Az élelmiszer-adalékanyagok és szennyezők Codex bizottságának (CC FAC) 36. ülésén munkacsoportot (SC) hoztak létre a halak metilhiganyjáról szóló vitairat elkészítésére. Az Európai Uniót bízták meg a PS irányításával, Ausztrália, Kanada, Franciaország, India, Olaszország, Japán, Kenya, Dél-Afrika és az USA pályázott tagságra. A Consumers International is együttműködött a dokumentum elkészítésében. A dokumentum célja a helyzet tisztázása volt, amelynek meg kell mutatnia, hogy szükséges-e a halak metilhiganyra vonatkozó irányértékeinek felülvizsgálata, vagy lehetséges-e más kockázatkezelési módszereket választani. A dokumentum rövid tartalma:

2003 júniusában a FAO/WHO Élelmiszer-adalékanyagok vegyes bizottsága (JECFA) felülvizsgálta a halak metilhiganyjának kockázatértékelését. Előzetesen elfogadható heti beviteli szinteket (PTWI) 1,6 µg/testtömeg-kg, azaz lényegesen alacsonyabb, mint 3,3 µg/kg, amelyek a jóváhagyott r értékek. 2000. Új beviteli szinteket határoztak meg, figyelembe véve a fejlődő magzat károsodásának lehetőségét, amelynek nagyobb a kockázata a toxikus hatásoknak.
A metil-higany-tartalom kódértékei: 1 mg/kg (nagy ragadozó halak) és 0,5 mg/kg (egyéb halak). Mivel egyes személyeknél (ideértve a terhes és szoptató nőket is) előfordulhat a PTWI esetleges túllépése, a kockázatkezelési intézkedéseket újra kell értékelni.
A környezetben előforduló higany az élelmiszerlánc vizes összetevőjében, beleértve a halakat és a tengeri állatokat is, elsősorban metil-higany formájában halmozódik fel, ami toxikológiai szempontból aggályos. Bár a higany más élelmiszerekben is megtalálható, többnyire szervetlen formában, a metil-higany szintje általában nagyon alacsony. Az étrendben lévő szervetlen higany nem vet fel szakértők aggodalmait. A halak és haltermékek kockázatkezelésére van szükség az étrendi higany étrendi higanynak való kitettségének csökkentése érdekében.

Előfordulás az ételben

A halak higanyára vonatkozó adatok a legtöbb esetben a teljes higanyra vonatkoznak, nem pedig a metil-higanyra. Másrészt tudjuk, hogy a metilhigany aránya a teljes higanymennyiségben körülbelül 90%, így az összes higanytartalom viszonylag jó mutató lehet a metilhiganyra. A metilhigany felhalmozódása nem minden halfajban azonos. Korától, méretétől, természeti környezetétől és táplálékforrásaitól függ. A nagyobb, hosszú életű és ragadozó halak több metilhiganyt tartalmaznak, de az eredmények általában nem specifikusak bizonyos halfajokra. A több metilhiganyot tartalmazó halak közé tartozik pl. tonhal. A tonhalkonzervek szegényebbek a metil-higanyban, valószínűleg azért, mert kisebb fajokat választanak ki konzerválásra.

Halak összes higanytartalma (példák)

USA: makréla (213 minta) - átlagérték 0,73 mg/kg, maximális érték 1,67 mg/kg; cápa (351 minta) - átlagérték 0,99 mg/kg, maximális érték 4,54 mg/kg; fagyasztott tonhal (131 minta) - átlagos értéke 0,38 mg/kg, maximális értéke 1,3 mg/kg.

Kanada: friss és fagyasztott tonhal - átlagérték 0,93 mg/kg, maximális érték 2,12 mg/kg; tonhalkonzerv - átlagérték 0,15 mg/kg, maximális érték 0,59 mg/kg; osztriga - átlagos értéke 0,01 mg/kg.

Japán: tonhal (123 minta) - átlagérték 0,73 mg/kg, maximális érték 6,10 mg/kg; cápa (30 minta) - átlagérték 0,54 mg/kg, maximális érték 0,81 mg/kg.

A népesség terhe

A JECFA feldolgozta a higany előfordulására és a halfogyasztásra vonatkozó adatokat. Becslése szerint a terhelés bizonyos esetekben meghaladhatja a meghatározott PTWI értéket. A regionális étrend öt modelljében a heti terhelést 0,3–1,5/g/kg-ra becsülték. Számos nemzeti étrend-modellben 0,1 és 2,0 µg/testtömeg-kg közötti heti terhelést becsültek meg.

Kockázatkezelési lehetőségek

A kockázatkezelési stratégiának a halfogyasztásból eredő lehetséges kitettség csökkentésére kell összpontosítania. Ide tartozik a metilhigany maximális szintjének meghatározása, a fogyasztóknak nyújtott tanácsadás és a szennyezés csökkentését célzó környezeti tevékenységek.

Maximális szintek

A teljes higanytartalomra vonatkozó kódex-határértékek: 1 mg/kg (nagy ragadozó halak) és 0,5 mg/kg (más halfajok). Az azonban nem világos, hogy mely fajok tartoznak a nagy ragadozó halak kategóriájába.

Az uniós jogszabályok meghatározzák a higany maximális szintjét a halászati ​​termékekben: 1 mg/kg a felsorolt ​​halakra és 0,5 mg/kg egyéb halakra és halászati ​​termékekre vonatkozik. A halakban az analitikusan megállapított higanyszintek figyelembevételével mérlegelni kell a határértékek csökkentését. Hasonló előírások érvényesek pl. Ausztráliában és Új-Zélandon. Kanadában a halizmok teljes higanytartalmára vonatkozó irányadó határérték 0,5 mg/kg. Minden értékesített halra vonatkozik, kivéve három ragadozó halfajt: cápa, kardhal, friss vagy fagyasztott (de nem tartósított) tonhal. Japánban az összes higanytartalom ideiglenes határértékét 0,4 mg/kg (0,3 mg/kg metilhiganyra számítva) határozzák meg egyes halfajok esetében. Ha ezt az értéket túllépik, a halakat ki kell vonni a forgalomból.

Fogyasztói tanácsok

Az Egyesült Államokban a teherbe eső nőkre, terhes nőkre, szoptató anyákra és gyermekekre összpontosítanak a tanácsok. Azt javasoljuk, hogy ne: a/ne fogyasszon bizonyos halfajokat; b) heti 340 g-nál kevesebb halat és tengeri fajokat fogyaszt, amelyek kevesebb higanyt tartalmaznak (pl. garnélarák, tonhalkonzerv, lazac, harcsa); c/kövesse az illetékes hatóságok helyi édesvízi halakra vonatkozó ajánlásait (ha nincs helyi ajánlás, ügyelni kell arra, hogy bármely hal teljes heti fogyasztása ne haladja meg a 340 g-ot). Hasonló ajánlások vonatkoznak a gyermekekre is, de kisebb adagokban kell lenniük. Az ajánlások az egyes tonhalfajokra is vonatkoznak. A fehér tonhalban több a higany, ezért nem ajánlott 170 g-nál többet fogyasztani hetente, míg a "könnyű" tonhalkonzerv hetente 340 g-mal fogyasztható.

Az Európai Unió ajánlásai szerint a kiszolgáltatott populációknak (amint azt az USA-ban fent említettük) nem szabad hetente egynél kevesebb ragadozó halat (kevesebb, mint 100 g) fogyasztaniuk, és ebben az esetben nem szabad más halakat fogyasztaniuk. Javasoljuk továbbá, hogy a gyermekek hetente kétszer kevesebbet fogyasszanak. Ehhez hasonlóan az EU javasolja, hogy fordítsanak figyelmet a nemzeti hatóságok ajánlásaira.

Nem megfelelő fogyasztás esetén a fenyegetés nemcsak a rendkívül érzékeny csoportokat érinti, hanem az egész lakosságot is. Nemzetközi ajánlások segíthetik a fogyasztói kockázatkezelést, de elengedhetetlen figyelemmel kísérni különösen a felelős nemzeti hatóságok információit.

Környezetvédelmi intézkedések

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) jelenleg kidolgozza a higany-kibocsátás csökkentésére irányuló programot. A globális kibocsátás-csökkentés segítene csökkenteni a higany jelenlétét a vízi rendszerekben, így kevesebb halmozódna fel a halakban.

Ajánlások

  1. Frissítse a metil-higany útmutató határértékeit, ami azt jelenti
    • 0,5 mg/kg fenntartása a halak esetében általában és 1,0 mg/kg kiválasztott halfajok esetében (felsorolva a dokumentum mellékletében),
    • meghatározza azon halfajok listáját, amelyekre 1,0 mg/kg határérték vonatkozik.
  2. Adatok beszerzése a metil-higany koncentrációk és a különféle halfajok összes higany-koncentrációinak összehasonlításához. Analitikai módszerek továbbfejlesztése a metilhigany meghatározására, különös tekintettel az összes higanytartalom várható csökkenésére bizonyos halfajokban.
  3. Kérje meg a JECFA-t, hogy tovább pontosítsa a veszélyeztetett lakosság számára jelentett kockázatot annak meghatározása érdekében, hogy milyen mértékben engedhetik meg, hogy túllépjék a PTWI értékeket.
  4. Fedezze fel a nemzetközi kockázati ajánlások és kommunikáció lehetőségét ezen a területen. Fontolja meg azon halak listájának összeállítását is, amelyekről ismert, hogy kevesebb metilhiganyt tartalmaznak, ami segítene a fogyasztóknak megalapozott döntéseket hozni. Egy általános modell lehetővé tenné a nemzeti hatóságok számára, hogy konkrétabb ajánlásokat tegyenek egy adott régióra vonatkozóan.
  5. Szervezzen workshopot, amelynek célja a stratégia kidolgozása e téren. Hasonlítsa össze a kockázatot és az előnyöket.
  6. Arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a higanyszennyezés csökkentése érdekében.

CX/FAC 05/37/35 vitairat a metilhiganyról a halakban.
FAO/WHO Élelmezési Standardprogram, Élelmiszer-adalékanyagok és szennyezők Codex bizottsága, 37. ülésszak, 2005, 14 oldal.