stránka

  • Az alkotmányról
  • Az intézet osztályai
    • Az intézet osztályai
    • Névjegyek
    • Szervezeti ábra
  • Szakmai és tudományos publikációk
    • Az élelmiszeripar tendenciái
      • 2019. 24. évfolyam, 1. szám
      • 2018. évfolyam 23. évfolyam, 2. szám
    • Journal of Food and Nutrition Research
    • Kiadói tevékenység
    • Hagyományos ételek egy modern konyhában
  • Könyvtár
  • Egyéb dokumentumok
    • Éves jelentések
    • Vélemények
    • Szerződések
  • Adatbázisok
    • Élelmiszerbank adni
    • Online élelmiszer-adatbázis
  • Az NPPC honlapja


A dió aflatoxin-szennyezésének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó bevált gyakorlatok kódexe

A dió aflatoxin-szennyezésének megelőzésére és csökkentésére vonatkozó bevált gyakorlatok kódexe

  1. A Codex Alimentarius alapján a diófélékről szóló törvények kidolgozása és jóváhagyása egységes iránymutatást nyújt minden ország számára a dió mikotoxinokkal, különösen az aflatoxinokkal való szennyeződésének ellenőrzésére és kezelésére. Ez a munkakódex csak akkor lehet hatékony, ha az egyes országok diótermelői és -feldolgozói a végrehajtás előtt értékelik a kódexben meghatározott általános elveket, figyelembe véve a régió diótermesztésével kapcsolatos agronómiai gyakorlatokat. A gyártóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy az emberi fogyasztásra szánt dió begyűjtése, feldolgozása, tárolása és terjesztése során a helyes mezőgazdasági gyakorlat (GAP), a helyes gyártási gyakorlat (GMP) és a jó tárolási gyakorlat (GSP) betartása alapvető fontosságú a dió aflatoxinokkal történő szennyeződésének megelőzésében. . A végtermék minőségét csak a diófeldolgozási folyamat egyes lépéseinek hatékony ellenőrzésével lehet biztosítani, azaz j. a betakarítástól a végső feldolgozásig. Sajnos a dió mikotoxin-szennyeződésének teljes megszüntetése jelenleg irreális.
  2. Ez a munkaügyi törvény minden kereskedelmi és nemzetközi érdeklődésű diófélére vonatkozik, nevezetesen a mandulára (Prunus amygdalus), a brazil dióra (Bertholletia excelsa), a kesudióra (Anacardium occidentale), a mogyoróra (Corylus sp.), A makadámiadióra (Macadamia sp.), pekándió (Carya sp.), fenyőmag (Pinus sp.), gesztenye (Castanea sp.), pisztácia (Pistacia sp.) és dió (Juglans sp.). A dokumentum általános alapelveket határoz meg a diófélék aflatoxin-tartalmának csökkentésére, amelyeket a nemzeti jogszabályoknak kell szabályozniuk. A nemzeti hatóságoknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a gyártóknak a dió aflatoxinnal történő szennyeződésének csökkentésére irányuló intézkedésekről, valamint információkkal kell rendelkezniük a környezeti tényezőkről, amelyek növelik a gyümölcsösökben vagy erdőkben a dióval való penészszennyezés kockázatát, mivel az aflatoxinok a penészgomba növekedése következtében keletkeznek. diófélék. Hangsúlyt kell fektetni arra, hogy az érintett diófajta ültetési, betakarítási és betakarítási gyakorlata az adott év éghajlati viszonyaitól függ, a dió termesztése, betakarítása és feldolgozása pedig az érintett országtól vagy régiótól függ. A nemzeti hatóságoknak támogatniuk kell a diófélékkel történő penészszennyezés megelőzésére szolgáló módszerek és technikák kifejlesztésének kutatását a gyümölcsösökben vagy erdőkben, valamint azok gyűjtése, feldolgozása és tárolása során. E tekintetben fontos tisztázni az Aspergillus flavus/parasiticus ökológiáját a diófélék vonatkozásában is.
  3. Az Aspergilus nemzetség gombái a gyorsan növő rostosok közé tartoznak, amelyek a talajban fordulnak elő, és szubsztrátként bomló anyagot is használnak. Sárgát, sárgászöldet, sárgásbarnát vagy zöldet alkotnak; bársonyos, lisztes, egyértelmű szegéllyel rendelkező telepek.
  4. Az élelmiszerek aflatoxinokkal való szennyezése, amelyeket az Aspergilus sp. Nemzetség gombái termelnek, gyakran meleg és nedves éghajlatú területeken (országokban) fordul elő. Az Aspergillus flavus/parasiticus nem képes növekedni és 0,7-nél kisebb víztevékenységű aflatoxinokat termelni; relatív páratartalom 70% alatt és 10 ° C alatti hőmérséklet. Az aflatoxin szennyezettsége stresszes körülmények között, például szárazság vagy rovarok jelenlétében növekszik. A szennyezés kockázatát növeli a dió betakarítás utáni helytelen tárolása. A raktárak magas páratartalma a gombák növekedéséhez vezet a tárolt termékekben, és ezáltal az aflatoxinok termelődéséhez vezet.
  5. Az aflatoxin-szennyezés csökkentésére és megelőzésére használt néhány technika a következő: (1) lehetőség szerint a rezisztens fajok kiválasztása, (2) a rovarok és más kártevők jelenléte a gyümölcsösökben a termesztési szakaszban, (3) a diófélék fizikai károsodásának minimalizálása a betakarítás során. és szállítás, (4) a dió nagy tisztaságának, szárításának és jelölésének biztosítása, ha ellenőrzött hőmérsékletű és páratartalmú tárolóban tárolják őket.

1. SZÁNDÉK

  1. E dokumentum célja, hogy szakmai segítséget nyújtson a dió termelésében és feldolgozásában részt vevő valamennyi személy számára a nemzetközi kereskedelemben és emberi fogyasztásra. A diófélék feldolgozásának és kezelésének meg kell felelnie az Ajánlott Nemzetközi Dióhigiénés Gyakorlati Kódex és az Ajánlott Nemzetközi Munka Törvénykönyve - Élelmiszer-higiénia általános alapelvei vonatkozó szakaszában meghatározott általános higiéniai szabályoknak, amelyek minden emberi fogyasztásra szánt élelmiszerre vonatkoznak. fogyasztás. Ezek a munkakódexek olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyeket minden olyan személynek be kell tartania, aki felelős az élelmiszerek biztonságos és fogyasztásra alkalmas állapotának biztosításáért.

2. AJÁNLOTT GYAKORLATOK A JÓ MEZŐGAZDASÁGI GYAKORLATON (GAP), JÓ GYÁRTÁSI GYAKORLATON (GMP), JÓ TÁROLÁSI GYAKORLATON (GSP) ALAPJÁN

2.1 A gyümölcsösök és a betakarítási helyszínek kritériumai

  1. A termelőknek adatokat és információkat kell beszerezniük a potenciális telepítési helyekről, különös tekintettel arra, hogy: (1) a talajösszetétel alkalmas-e a kiválasztott fafajok termesztésére, (2) a talajvíz-elvezetési rendszer megfelelően biztonságos-e, (3) a területet bizonyos környezeti jellemzők jellemzik. olyan tényezők (például szennyezés, szél, talaj és porszemcsék által okozott szennyezés), amelyek végső soron negatív hatással lehetnek az élelmiszerbiztonságra, és (4) elegendő víz van az öntözéshez és más célokra.
  2. Az A. flavus/parasiticus-szal könnyen megfertőződő növényeket (pl. Kukorica) nem szabad ültetni a gyümölcsösökkel szomszédos mezőkre; ezek a növények fertőzésforrást jelenthetnek (szél, rovarok stb. által terjedő spórák). Hasonlóképpen kerülni kell azokat a növényi növényeket, amelyek bizonyos típusú rovarokat vonzanak, amelyek károsítják a dió magját és ezáltal lehetővé teszik a fertőzést.
  3. Ha a dióféléket a környező területekről nyerik, a betakarítóknak meg kell állapítaniuk, hogy a területet kitették-e olyan környezeti tényezőknek (például szennyezésnek, szél, talaj és porszemcsék által okozott szennyezésnek), amelyek hátrányosan befolyásolhatják a diófélék biztonságát.

2.2 Ültetés

2.3 Betakarítás előtt

2.4 Betakarítás

2.5 Betakarítás után

  1. A betakarítás után a fákon maradt diókat a téli hónapokban el kell távolítani, hogy minimalizálják a különböző rovarfajok áttelelését az ilyen fákon.
  2. A fákat minden tenyészidőszak előtt meg kell metszeni és megfelelő növényvédő szerekkel kezelni.
  3. A gyümölcsösökben vagy az erdőkben lévő talajt meg kell tisztítani a betakarítás során oda került szeméttől, ezáltal csökkentve az Aspergillus nemzetség gombáinak szaporodását az ilyen területeken.
  4. Ezután a betakarításhoz használt szállítószalagokat, berendezéseket és gépeket meg kell tisztítani és tiszta helyiségben kell tárolni, hogy a gondatlanságból eredő penész, vegyszerek, műtrágyák vagy más mérgező anyagok által okozott szennyeződés minimalizálható legyen.
  5. A diófélék begyűjtésére és tárolására vonatkozó eljárásokat minden évben dokumentálni kell, így adatokat kell gyűjteni pl. hőmérséklet, páratartalom, vagy eltérések vagy változások a hagyományos eljárásoktól. Ez az információ hasznos lehet a gomba növekedésének és a mikotoxintermelés okainak elemzésében az adott betakarítási évben, és segíthet a hasonló hiányosságok megelőzésében a jövőben is.

2.6 Feldolgozás

2.7 Feldolgozott dió raktárba szállítása

  1. A dió szállítására szolgáló tartályoknak tisztáknak, szárazaknak, penész-, rovar- és egyéb szennyező anyagoktól menteseknek kell lenniük. A tartályokat sérüléseknek, ütéseknek, pornak ellenálló anyagból kell készíteni, az ízületeknek erőseknek kell lenniük, megakadályozva ezzel a por, penészspórák, rovarok és egyéb anyagok hozzáférését a szállítótartályokhoz.
  2. A diókat a lehető leghamarabb a konténerekből a raktárakba kell szállítani. Ha többféle terméket szállítanak együtt, azokat fizikailag el kell választani egymástól oly módon, hogy biztosítsák és megfeleljenek azonosításuknak. Az egyes termékcsomagokat kitörölhetetlenül fel kell tüntetni az azonosító számmal, amelynek a kísérő dokumentáció részét kell képeznie.