Nővér golyóálló mellényben
Boris az egyik terepi kórházban
Életeket mentett Európában, de a mák- és olajországokban is
Miért választott ilyen fókuszt?
Olyan ember vagyok, aki szereti a kihívásokat és szeret segíteni az embereknek. Katonaként kezdtem, majd később a kiképzés során felajánlották, hogy katonai orvos legyek, ami nagyon hasznos volt számomra, mert korábban orvosi egyetemen tanultam. Nem haboztam és kipróbáltam. Egy idő után lehetőséget kaptam arra, hogy tagja lehessek a mentőerőknek, és részt vehessek külföldi missziókban. Szóval részt vettem speciális tréningeken és mentem. Az első országom Irak volt.
Hogyan értékelné a harmadik világbeli missziókat?
Két katonai küldetést teljesítettem, az egyiket Irakban, a másikat Afganisztánban. A kultúrában mutatkozó hatalmas különbség valószínűleg a memóriámba vésődött. A miénkkel ellentétben az ott élők teljesen más nézetekkel és társadalmi felfogással rendelkeznek. A civilek számára a jelenlétünk általában nem volt kellemes, de nem volt más választásunk, tekintettel arra, hogy megrendelés alapján voltunk ott. Fontos, hogy a katona megértse, miért van ott. Idővel a küldetéseimmel történt események ellenére munkának vettem, és egyetlen célom az volt, hogy engedelmeskedjek a parancsnak, és élve és jól térjek haza.
Mi volt a fő hangsúly a munkádban?
Elsődleges funkcióm katonai orvosként volt. Feladatunk a sürgős szállítás biztosítása volt a fegyveres erők csapatainak tagjait fenyegető veszély esetén, és lehetőségeinken belül egészségügyi ellátást nyújtottunk a polgári lakosságnak is. Ezen kívül természetesen a sérülteket is gondoztuk szállítás után, de közvetlenül a védett övezetben.
Milyen körülmények között dolgoztál? Ami a legnehezebb volt?
A külföldi anyagi partnerek nagyrészt felelősek voltak a fegyveres erők anyagi és technikai támogatásáért, akik speciális képzésekkel és gyakorlatokkal is elláttak minket. Mivel a missziók harmadik világ országaiban zajlottak, az orvosi létesítmények felszerelését alábecsülték, különösen a személyzet szempontjából, de anyagilag is. Az orvosnak különféle pozíciókat és szakterületeket kellett betöltenie, amelyeken nemcsak a belső betegségek, hanem a műtéti eljárások is foglalkoztak. Az orvosi személyzetnek is multifunkcionálisnak kellett lennie.
A katonai orvos civil kórházakban és orvosi létesítményekben is ellátást nyújthat?
Vészhelyzetekben igen, de annak parancsnak kell lennie. Mint mondtam, minden erőnkkel megpróbáltunk segíteni a civileknek, de amikor a kórházról volt szó, a parancsnoknak el kellett rendelnie. Természetesen voltak ilyen esetek.
Ön is tapasztalt olyan helyzeteket, amikor aggódnia kellett az élet miatt?
Egy katonának, orvosnak egyszerűen számolnia kell ezzel. Sajnos találkoztam ilyen helyzetekkel, de a csapat többi tagjával mindig együtt dolgoztunk valahogy, és visszatérhettünk a bázisra, majd később haza.
A traumatikus tapasztalatok valószínűleg a háború szerves részét képezik. Mi segít "kitisztítani a fejed"?
Kapcsolat az emberekkel, különösen a családommal. A testmozgás sem káros, kirándulni járok, rendszeresen sportolok és önkéntes munkát is végzek. Tagja vagyok a Szlovák Köztársaság Szamaritánusainak Egyesületének, mint önkéntes - mentő. Az osztrákokkal együttműködve olyan rendkívüli helyzetekben végeztem gyakorlatokat, mint például árvizek, földrengések és más fenyegető események. Szamaritánusként nemzetközi missziókban is részt vettem Portugáliában, Romániában, Brüsszelben és Ausztriában.
Idomeni menekülttábor, Görögország - BBC
Azt mondta, hogy lehetősége volt együttműködni Krčméry professzorral. Mit hozott neked ez a tapasztalat?
Gondolod, hogy a szlovák orvosok és mentősök jobbak voltak, mint a külföldiek, vagy mi egy szinten álltunk?
Annak ellenére, hogy nem rendelkeztünk olyan felszereléssel, mint a külföldi orvosok és orvosok, szakmailag ugyanolyan és néha magasabb szinten voltunk. Kemény munkánknak, fegyelmezettségünknek és kollegialitásunknak köszönhetően sok barátot szereztünk külföldön, akikkel továbbra is kapcsolatban állunk.
Ezekben a helyzetekben valószínűleg sokat tanul az ember. Milyen tapasztalatok a legértékesebbek az Ön számára?
De hogy ne legyen túl komoly, van egy vicces története is, amelyre mindig szívesen emlékezik mosolyogva?
A legviccesebb, vagy inkább a legkellemesebb esemény történt velem, amikor egy orvosi beavatkozás során segíteni kellett egy kritikus helyzetben lévő gyermek megszületésében. Szülés után az anyja megkérdezte tőlem a nevemet, és felvette a kapcsolatot. Hosszú idő után megtudtam, hogy gyermekét nevezte el rólam.
A szerző: Arpád Mátyás Pál
Fénykép: Boris Kováč archívuma