1. dil. csőr: A sas szimatolja a tölgyet. (Ágy.)

pren kifejez

2. dil. hajlítás;
pren. kifejez örömzab (Csillag) egy kicsit;

3. bot. madarak innen. az olajbogyó család cserje (Ligustrum)

fogpiszkáló m. csőr alakú: z-á heg

|| megismerni megismerni, félni, megvalósítani valamit: Azonnal észrevette, hogy fut. (Csillag)

1. kanos bőrrel borított madarak hosszúkás állkapcsa: éles, ívelt z.
ételt gyűjteni;
Csőröket lehetett hallani. (Kuk.) (Bagoly) elkapta a karmait és a csőrét. (Taj.)

2. hívás. pejor. emberi száj: Csukd be a csőröd, különben úgy fogsz járni, mint egy Papule. (Min.) (Nők) a hétköznapi megjelenésekre hajlik. (Ő c.)

● hívjon, ahonnan. nőtt, ahogy fiatalon megtanultad;

3. valaminek hosszúkás, hegyes vége, hasonló a madárcsőrhöz: terhelés. szénszedő része;

1. kifej. kicsi csőr: tollas csibék nyitott csőre (Zúb.)

2. valami hasonló egy kis csőrhöz: záró z.
nagyobb z-mag;

csőr, -a középső. és az ember. r. zvel. kifejez.

  • csőrös adalék m. csőrszerű, csőrhöz hasonló: z. minket;
    tól től. kiemelkedés a tartályon

    zob let, -e, -ú, zoblav// sať, rozk. zob/zobaj ned.

    1. (akár közvetlenül is) táplálék (madarakról) gyűjtésére csőrrel: t. gabona, z. fű, z. morzsák;
    Az asztalok között csőrlő madárra mutatott. (Jégé) Mennyire szelídek (madarak), hogyan harapnak egyenes tenyérből! (Novom.);

    pren. egyél apró darabokat (az emberekről): Mindenki mást szeret, az egyik gombócot emészt, a másik a zab megsüti. (Fecsegés.)

    2. (mit) ütni a csőrrel, ásni: Nevetséges bakancsok csonkolnak a tarlóba. (Pláv.);

    1. kis távolságból: Zobďaleč a felső vasúti hídra tekintett. (Tat.) Nebuzardar tovább figyelte ezt a búcsút. (Ábra) Barátságunk éppen olyan messze volt (Bodic.) Csak alkalmi volt, nem túl szoros.

    2. dil. kicsit tovább, messze: Nincs senki a közelben, és senki más nem láthatja a sűrűsödő homályt. (Fr. King)

    1. dil. csőr: ragadozó madarak fényes csőre (Hviezd.);

    2. valami hasonló a madárcsőrhöz: z. konténerek;
    Fogóval rögzíti a forró bögrét, egyfajta csőrrel kinyomja a salakot. (Tat.);

    bőr. a klarinét legmagasabb része;
    kézidarab régi furulyákon;

    csőr rögzítése m. bőr. z-á fuvola csőrrel

    lásd, -ie, -ejú dok. elavult. egyszerűvé, hétköznapivá, átlagossá, közössé válni: A személyt általánosságban általánosítják. (Tim.) Nem általánosított, mert mindig eszébe jutott, hogy magához kell emelnie az embereket. (Solt.)

    zob iť, -í, -ia ned. kifejez hígított. hideget okoz, megfagy: (Daruk) a közeli fagyok elől, észak felől menekültek, amelyek magasságában dübörögtek. (Igen) Petro kellemetlen zúgással a hátán lépett be a konyhába. (Igen)

    zob jat, -jím, -jímu, -jal, rozk. -Dokis vagyok. bázis. (kit) ölelni, ölelni: Őszintén magához ölelte őket. (Csillag)

    gyűjteni, -a, -ath doki. (kit, mit) ölelni: Ha gyermeke ölel. (Sörfőző.) Itt Hanka elfogta férjét. (Urb.);
    pren. Az élet megölel (Gab.) Élvezni.

    || ölelni ölelni egymást: Bátor kezekkel öleltük át. (Horal)

    zob kať, -á, -ajú ned. kifejez.

    1. (akár feltétel nélkül) csőrrel táplálékot gyűjteni, csőrözni (a madarakról): A libák habból verik a zabot. (Tomasc.) Cinegér csőrös mákot. (Ondr.) Az ajtó előtt tyúkot pletykálnak. (Rozs.);

    pren. apró darabok, apró gyümölcsök, amelyeket a szájába tesz és megesz (emberekről): Édes bogyókat ehetett a vendég, a tágas tornácon ülve. (Meghívott) Ül, csőrözi az epret. (Sörfőző.)

    2. dil. (mibe, akár azonnal.) finoman, verjen egy kicsit a csőrrel, szúrja ki: nőstény, csőröli a dió repceágát (Skal.);

    pren. szúrás az ujjával, botjával stb.: Ez az ablaktörlő az ujjával az ablakra pattan. (Ábra.)

    csőr 1, -ov hím. r. mn. nem. kifejez apró ételdarabok, amelyeket enni lehet úgy, ahogyan azt megeszik;
    ennivaló: epercsőr (Csillag);
    csőr (Glow);
    Először kóstolót kóstolhat a mezőinkről. Kész csőrök van, még madár sincs. (Csillag)

    csőr 2 kiegészítő telefon hívás. kifejez csőr: Amikor már nincs káposzta, megette a borsó csőrét. (Úszó) előzés (fogással) fogással, a csőr, mint a veréb, madár lenne. (csillagok);

    csőrnél a csőrnél, csőrnél: borsót eszik a csőrhöz (Dobš.)

    zob gyógymód, kezelés, kezelés, kezelés, kezelés kezelése dok.

    1. (mit) levenni, levetni magáról (ruházat vagy ruhadarab egy része), levenni: z. si) ing, kabát, bunda, ünnepi ruha;
    Ádámnak le kellett vennie minden köntösét. (Jég);
    pren. Október 1-én levettem az egyenruhámat (Bodic.), És belementem a civil életbe. Levetkőztettem papomat és házvezető lettem (Kuk.) Otthagytam a papi hivatást.

    2. (kit, kit miből) valakinek átadni egy ruhát, ruházatot al. ruházat része, vetkőzni: z. baba;
    A gyalogosokat mezítelenül levetkőztették. (Jes.);
    pren.: Bosszút áll, megfosztja a fiát a becsülettől (Cal.), Megfosztja a becsülettől. Megtalálom a legjobb ügyvédet, az utolsó ingbe öltözteti (ábra), Teljesen elszegényít, tönkre hoz;

    ned. vetkőzni, -és hé

    || vegye le a ruháját, vegye le a ruháját al. a ruha része, vetkőzzön: Gyertyát gyújtott, míg levetkőztették. (Tim.) Levetkőzött és sokáig várt a vízben. (Chrob.);

    ned. Levetkőzik

    1. (akár feltétel nélkül) fogd meg az ételt csőrrel (madarakról): A kakas maga vette a gabonát. (Podj.) Egy galamb szemes búzaszemet szemel ki. (Šolt.);

    pren. egyél egy kicsit, egyél egy keveset: Jól kellett ennie, de néhányszor szeretné. (Mor.) (Jozefa) omelinkát evett, megsimogatta. (Tat.);
    pren. kifejez Maroknyi ezüstpénzt dobott a tömegbe. Ebből az alkalomból házasok, kisgyerekek! (Igen) fogd, fogd meg.

    2. (kit, mibe, mibe) szúrni, ütni, verni (a madarakról): a liba egy gyereket harap a lábába;
    tyúkok sajtba hajlítva;
    (Veréb) csőr a legszebb meggybe. (Ondr.);
    pren. Fogóval rögzíti a bögrét, csőrrel (Tat.) Megharapja a zordot, megszúrja, megszúrja és áztatja;

    oob oľ, -a ember. r. nar. guggolás: Csak elpárolgott tőle (a kakas) a fájástól. (Dobš.)

    1. koldulásért könyörgő (gyakran nyomorék) emberek;
    koldusok: A falu legalább fele ekkor rosszul pusztulna el, a másik fele pedig görbe, koldussá válva. (Gróf) Megint koldus lesz, és nem is lógsz előtte. (Kuk.)

    2. pejor. (az osztálytársadalmi gazdagok szempontjából) szegény emberek, szegények, a lakosság szegényei;
    szegénység, urak;
    az eskütételben alábecsülést, megvetést fejez ki, különösen a szegénység iránt, a szúrósság (akár az egyén iránt) iránt: mögöttünk vannak a gazdák. A kommunisták csak egy ilyen koldushoz csábítottak minket. (Ő c.);
    poddanská ž. (Letz);
    És hogy leszek jó a menyasszonyunkkal, ha soha nem akartam őt a házban? Ilyen koldus. (Tim.) Vigyen le a fáról, könyörögjön, valami tetű. (Laz.) Nem vagyok koldus, hogy csapokkal fűtsek. (Ábra.)

    žob ráča (dil. és koldusok), -aťa, mn. nem. -ence/-atá, -eniec/-čat húr.

    1. kolduló gyermek, gyermek, aki a koldulás után jár;

    2. kifej. fizikai hibás gyermek;
    beteg, beteg al. rendellenes gyermek (főleg fizikai szempontból): Ó, akkor is Istennek kellett adnia neked egy ilyen koldust. (Taj.)

    zob racat, -ia, -ajú dok. (mit, kit) többször megfordítani, megfordítani: A fényben (koszorú) elvitte. (Hviezd.);
    pren. tól től. a tőke többször használja fel profitra

    || ráfordulni;
    megfordulni: a belseje felszállt;
    Alszik, csak a másik oldalra fordult. (Csillag)

    žob ráčenka, -y, -niek nők. r. telefon hívás. elavult. alacsony pénzértékű utalvány a koldusok számára (különösen az élelmiszerek számára);

    pren. kifejez munkanélküliek támogatásának utalványa (pl. a München előtti Csehszlovákia válságában): Munkára és kenyérre, békére vágyunk. Nem koldust akarunk, hanem megfelelő munkát. (Tomasc.);