ezelőtt

1908. június 30-án hatalmas test repült Szibéria középső részének nagy területén. Repülését hang- és fényhatások kísérték, míg végül felrobbant.

Moszkva/Krasznojarszk, június 29. (TASR) - 110 évvel ezelőtt egyedülálló természeti jelenség történt a Dolna Tunguska és a Lena folyó között helyi idő szerint reggel hét óra körül az Orosz Föderáció mai Krasznojarszki körzetében. A mai napig Tunguska katasztrófa, Tunguska esemény, Tunguska robbanás vagy Tunguska meteorit néven ismert.

1908. június 30-án hatalmas test repült Szibéria középső részének nagy területén. Repülését hang- és fényhatások kísérték, míg végül felrobbant. Sok elmélet, hipotézis, feltételezés merült fel e jelenség körül, az eseményt még nem tudományosan magyarázták. Ennek az eseménynek a dátuma - június 30. - Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése kiírja a 2016-os aszteroida világnapját.

A Szibéria felett repülő test 800 kilométeres körzetben volt látható. A lakatlan tajga feletti fénybemutató után hatalmas robbanás történt hét-tíz kilométeres magasságban. A robbanás energiája tíz-40 megatonna trinitrotoluol (TNT) volt, ami annyi energia felszabadulását jelenti, amely megfelelne 2000 atombomba erejének, amely összehasonlítható lenne egy Hirosimában ledobott atombomba robbanásával.

A Vanavara kis gyár, ma ugyanezen nevű falu lakói és számos nomád evenk, akik nem voltak messze a vadászati ​​robbanás epicentrumától, szemtanúi voltak a Tunguska-katasztrófának.

Másodperceken belül a robbanás 40 kilométeres körzetben megégette az erdőt, elpusztítva a vadat. A sugárzás következtében tűz ütött ki a tajgában. A fákat több mint 2000 négyzetkilométeres területen vetették ki. A föld remegését sok községben és városban érezték az emberek, a lökéshullám betörte az ablakokat, tárgyak hullottak le a polcokról. Sok ember, de a vadállat számára is lökéshullám gördült le a lábáról. A robbanás által létrehozott hullám a Föld körül keringett, és a meteorológiai obszervatóriumok regisztrálták a világ számos országában.

Néhány nappal a katasztrófa után az emberek az egész északi féltekén furcsa légköri jelenségeket figyeltek meg - szokatlanul erős szürkületet, éjszakai égboltot, fényes ezüst felhőket és napi optikai jelenségeket. Az emberek az erős sugárzás miatt nem tudtak elaludni. A légkör intenzíven visszatükrözte a napsugarakat, fény-éjjel jelenséget keltve még a világ azon részein is, ahol még soha nem figyelték meg. A világ több városában éjszaka lehetett újságokat olvasni, még apró betűkkel nyomtatott cikkeket is.

1927-ben Leonid Kulik (1883-1942) ásványkutató és meteoritkutató tanulmányozta elsőként a Tunguska-katasztrófát. Feltételezte, hogy egy nagy vas meteorit esett le a régióban. Abban az évben megfigyelte az esemény helyszínét, 15-30 kilométeres körzetben felfedezte a kidőlt fákat, a fák közepén a gyökérnél állva maradtak, de ágak nélkül voltak. A meteoritot nem találták.

1934-ben Francis Whipple (1876-1943) angol tudós felvetette az üstökös első hipotézisét. Az 1928-1930-as években a Szovjetunió Tudományos Akadémiája (AV Szovjetunió) további két expedíciót hajtott végre Kulik vezetésével. Az 1938-1939-es években a szakértők légifotókat készítettek a fekvő erdő területéről.

A tunguskai katasztrófa a 20. század egyik legtitokzatosabb jelensége. A tajgában történteknek több mint száz változata létezik, köztük nagyon furcsa. Ide tartozik például egy hatalmas villámgömb, fekete lyuk, az idegenek lézerjele vagy Nikola Tesla fizikus sikertelen kísérlete sokkkal.

A szakértők úgy vélik, hogy egy meteor repült a légkörbe Szibéria felett, miközben egy nagy test felrobbant, mielőtt a föld felszínére ért volna. A „Tunguska meteorit” elnevezés tehát haszontalan, mivel valószínűleg maga a meteorit becsapódása nem következett be.