A beteg társas kapcsolataival és társadalmi helyzetével az ő igényei játszanak döntő szerepet.
Három alapvető csoportra osztjuk őket a betegség alatt:
-olyan igények, amelyek a betegség révén nem változnak
-a betegség révén megváltozott igények
-a betegség által létrehozott igények
1. Olyan igények, amelyek a betegség révén nem változnak
Azok az igények, amelyek nem változnak a betegséggel, mind az egészséges, mind a beteg emberek esetében azonosak, azaz nem betegséggel kapcsolatos igények. Főleg a levegő, a táplálkozás, a folyadékok, a pihenés, az alvás, a kiürítés, a tisztaság, a kényelem, a biztonság stb. A betegség folyamán az ember jobban tudatában lehet ezeknek az igényeknek, mint egészségi állapotában. A szükséglet megjelenése és a kielégítés fontossága szerint is elmozdulhat.
2. A betegség által megváltozott igények
Ez az igények legösszetettebb csoportja. Összetettségük abból adódik, hogy az igények változása minden beteg esetében más és más. Maga a betegség is érinti őket, azaz. j. a betegség típusa, stádiuma, súlyossága stb., és jelentős mértékben vannak olyan társadalmi és személyiségi tényezők is, mint például életkor, nem, foglalkoztatási szokások stb. A módosított szükségleteket nagyjából két alapvető csoportra osztjuk: biológiai és társadalmi.
A biológiailag módosított igények közé tartozik pl. diétás étrend, amely kalória- és biológiai összetételével, természetesen elkészítésével és beadásával is, figyelembe veszi a beteg sajátos egészségi állapotát.
a) A módosított társadalmi igényekre jelentős figyelmet kell fordítani.
A betegség során bekövetkező változásaik lefolyása egyszerűen elmondható, hogy először csökkentik a betegben, és fokozatosan visszatérnek. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a csökkentéssel együtt a korábbi igények deformációja is előfordulhat, mivel nem minden beteg tér vissza mindig a betegség előtti eredeti állapotba. A társadalmi szükségletek változása a következő csoportokban kifejezettebb:
b) Olyan kreatív munka iránti igény, amelyben az ember kifejezi tevékenységét.
A munkaképesség elvesztése a betegség során kizárja a beteget az aktív tevékenységből és az állandó társas kapcsolatokból. A betegség időszakában a tevékenység iránti igény a betegség elleni küzdelemre összpontosít. A beteg ember nem csak passzív tárgy akar lenni, hanem aktívan együttműködni akar a gyógyulásában. Sok beteg gyakran megpróbál valamilyen aktív tevékenységet végezni, például kézi munkával, ami magabiztosságot ad nekik, hogy a betegség nem akadályozhatja meg őket abban, hogy hasznos munkát végezzenek. Az aktív tevékenység iránti igény előtérbe kerül, különösen a betegség utolsó szakaszában - lábadozáskor.
A világ és önmagunk megismerésének igénye elsősorban arra a helyzetre irányul, amelyre a beteg a betegség következtében került. Ez elsősorban az információigényt foglalja magában. Ez nem csak a betegségre vonatkozó információ, hanem a kórház életének rendje is, hogy a beteg mentálisan tudja kezelni azt a helyzetet, amelyben a kórházba kerül. Ezenkívül szükséges, hogy a beteg folyamatosan tájékoztatást kapjon a munkáról, otthonról és egyéb, őt érdeklő dolgokról. Az információk hiánya vagy ellentmondása viszont aggodalmat kelt és megzavarhatja a kezelés eredményeit.
c) A társas kapcsolatok iránti igény bizonyos számú társas kapcsolathoz kapcsolódik, elsősorban az orvossal, az ápolóval, a betegtársakkal fennálló kapcsolatokkal.
Jelenleg a fő változás az orvos és a beteg viszonya a korábbi mérvadó és a partnerség között. A változás az ápolói ellátás megvalósítását érinti, amely nagyobb követelményeket támaszt a betegek számára fenntartott idővel szemben, nevezetesen a szakképzetlen munka eltávolítását a mentősök tevékenységéből stb. A kommunikáció iránti igény kielégítése szintén erősödik és fejlődik.
d) A kulturális környezet megteremtésének szükségessége.
Ez az igény magában foglalja például az egészségügyi környezet esztétikáját művészi díszítéssel, a falak és bútorok megfelelő színegyeztetését, az ápolók tisztaságát és tisztaságát stb. Hozzáadhatunk kulturális tevékenységekhez való hozzáférést is, például televíziónézést, könyvolvasást stb. Ezeknek az igényeknek minden lehetséges formáját teljesíteni kell, mivel elterelik a pácienseket a túlzott önmegfigyelés negatív következményeiről.
3. A betegség által létrehozott igények
Ezeknek az igényeknek a kielégítése a kezelési folyamat része. Új igények adódhatnak a külső környezet változásából (azaz kórházi tartózkodásból), az anyagi és társadalmi életkörülmények változásából, de a személyiség fokozatos változásaiból is, a megismerés, a tapasztalat és a.
Eredetük számos körülménytől függ, például:
a) a betegség jellege, mértéke, súlyossága és lefolyása, valamint a beteg állapota,
b) a beteg személyiségszerkezete,
c) a betegség értelmezése,
d) a betegséggel kapcsolatos korábbi tapasztalatok,
e) a környezet viselkedése (főleg család - beteg, orvos - beteg, nővér - beteg, társadalom - beteg).
Számos új igény merül fel a betegség bizonyos jellegű betegeiben. Az egyéni igények a páciensben a következő három általános szinten tükröződnek:
1. az egészség helyreállításának szükségessége,
2. a fájdalomtól való megszabadulás vagy csökkentés szükségessége,
3. a korábbi társadalmi funkciók ellátásának vagy az újakra való felkészülés képességének helyreállításának és fenntartásának szükségessége.
1. Az egészség helyreállításának szükségessége különösen a társadalmi szerepek betöltésének és önmagának személyiségként való megvalósításának szükségességéből fakad. Az egészséget mint értéket az ember nagyra értékelte és valószínűleg mindig is értékelni fogja. Az egészség, mint érték felfogása az egyénben bizonyos cselekvéshez vezető attitűdreakciót vált ki. Az egészség motivációvá válik, amely arra kényszeríti az embert, hogy olyan intézkedéseket vagy magatartást tegyen, amelyek saját, családja, barátai és az egész társadalom egészségének fenntartásához és védelméhez vezetnek.
2. A fájdalomtól és szenvedéstől való megszabadulás vagy csökkentés szükségességét a beteg pszicho-fizikai állapota szabja meg, szorosan összefügg a halál tudatával és a cselekvés korlátozásával. Ennek az igénynek nem feltétlenül kell megegyeznie a gyógyulás követelményével, mert a fájdalom pillanatnyilag közvetlen, szubjektívebb és kevésbé kapcsolódik a külvilághoz.
3. Társadalmi szempontból különösen fontos a korábbi társadalmi funkciók ellátásának vagy az újakra való felkészülés képességének helyreállítása és fenntartása. A páciens tudatában van annak, ha tudatában van annak, hogy függ az egészséges emberek társadalmától. Velük kapcsolatba lépve mentálisan és társadalmilag beosztott személy helyzetébe kerül. A betegek kategóriába sorolása megzavarja önmagunk és a társadalmi szerepek stabil felépítésének közös gondolatát. Ha a betegség tartós változásokat idéz elő, amelyek megzavarják a személy korábbi tevékenységeit, akkor felmerül a probléma egy helyettesítő tevékenység felfedezésével, hogy a beteg kielégíthesse tevékenységének szükségességét.
Összegzésként elmondhatjuk, hogy a biológiai szükségletek nem különíthetők el a társadalmi igényektől - mindig bizonyos mértékben követik egymást, a határok közöttük simák, és az alanyon múlik, hogy milyen sürgősségi fokot tulajdonít ennek az igénynek.