a) a törvény által meghatározott feladatok teljesítése a gyermekek szociális és jogi védelme, szociális prevenció, szociális tanácsadás és alternatív családgondozás területén,
b) a szociálpatológiai jelenségek megelőzésének, a társadalmi megelőzés fogalmának és az alternatív családi ellátás megszervezésének kidolgozása,
c) az államigazgatás tevékenységének szakmai és módszertani irányításának biztosítása a társadalmi prevenció megvalósításában, a gyermekek nevelésének gondozásában és az alternatív ellátás egyes formáinak közvetítésében.

kimutatásának

3.1 A pedagógus szerepe a bántalmazott, elhanyagolt és elhanyagolt gyermekek felderítésében

Az azonosításban a szociális munkás, pszichológus, rendőrség mellett tanárok is részt vesznek, vagyis óvodapedagógusok és általános iskolai tanárok. Itt avatkozik be az a pedagógus is, aki napi kapcsolatban áll a gyermekkel, valamint több év múlva. Ismeri a viselkedését, és így bárki másnál hamarabb megismeri a bántalmazását, visszaélését és bántalmazását. A tanárnak kerülnie kell az úgynevezett túlzott diagnózist, azaz kerülnie kell azt a tendenciát, hogy a gyermek viselkedésének bármilyen sérülése, zúzódása vagy speciális megnyilvánulása bántalmazás vagy bántalmazás. Ha azonban rájön, hogy a gyerekkel minden nincs rendben, akkor észreveszi, hogy a gyermek lemarad a testi, szellemi és mentális fejlődésben, fél a felnőttektől és bizalmatlanságot mutat a felnőttekkel szemben, hiányzik a tanítás, az agresszió megnyilvánulásaival és másrészt teljes apátiát és érdektelenséget mutat a környezet iránt, szexuális aláfestéssel támadja az osztálytársakat és hasonlókat. A bántalmazás nélküli gyermek testén nincsenek látható jelek, például az agresszor támadása után.

A fizikai bántalmazás során a pedagógus észrevehet például harapásokat, zúzódásokat, hajszakadásokat, fejsérüléseket és a hasi szervek belsejét, amelyek látható jelek az agresszor támadása után. Ezenkívül észreveheti, hogy a gyermek fél a felnőttel való fizikai kapcsolattartástól, amikor a felnőtt nem ért egyet, a gyermek megijed, félelmetesen reagál a sírásra, a viselkedésben szélsőségesen viselkedik, szorong, ha valamit kérnie kell, nem tesz különbséget kapcsolata a felnőttel. Ez a bántalmazó nemcsak szülő lehet, hanem nagyszülő, más családtagok és barát, barátnő is.

Rejtettnek nevezzük a szexuális visszaélést. Itt a pedagógus észreveheti életkorát és a nem megfelelő szexuális ismeretek fejlődését. A gyermek fokozza az érdeklődést a nemi kérdések iránt. Fejlődik a változásokkal szembeni ellenállás. Az agresszív viselkedés epizódszerűen fordul elő. Kifejezi a félelmet a zárt terektől. Fokozottan maszturbálva a gyermek nem megfelelően csábítóan viselkedik. Ezt a rejtett visszaélést a tanárok gyakran észre sem veszik. Bár nekik kell észrevenniük a gyermekek elleni erőszak első jeleit. Ezért rejtettnek nevezik, mert a legnehezebb megfigyelni, mert nincsenek látható jelei, és a gyermek nem mondja, hogy szüleit otthon szexuálisan bántalmazzák.

Egy elhanyagolt gyermek esetében észreveszi, hogy a gyermek súlya a normálistól legalább 30% -kal alacsonyabb, a stimuláció során magasabb fejlődési ugrásokat mutat, általában éhes, fáradt, felnőtt szerepét vállalja a család, sok testi kapcsolatot és figyelmet igényel.

A mentális bántalmazás során a gyermek passzívan félénknek tűnik, és a félénk vagy váratlan agresszív viselkedés robbanásszerű. Túlságosan fél a kudarctól. A gyermeknek problémái vannak a koncentrációval. Elítéli önmagát és könnyedén feladja. Folyamatosan bocsánatot kér, és gyakran kér bocsánatot akkor is, amikor erre nincs szükség.

A bántalmazást, a bántalmazást vagy az elhanyagolást az oktató észlelheti megfigyeléssel, de beszélgetés útján vagy egy harmadik fél által is. Ha lehetséges kapcsolatot kialakítani a pedagógus és a hallgató között, akkor az interjú során fontos, hogy a pedagógus tudja, hogyan szólítsa meg a diákot, és hogyan folytassa le vele ezt a beszélgetést. A megszerzett információk azonban tovább befolyásolják jövőbeli munkáját. Amikor egy gyerekkel beszélget, gyakran előfordul, hogy a gyermek azt válaszolja: "De semmi." A "Mi történt?" Kérdésre. Nem tudom ", vagy leggyakrabban egyáltalán nem reagál.

Ha a gyermek így reagál, annak különböző okai lehetnek:
a) fél a szégyentől, mert kiderülne, milyen szülei vannak, milyen családja van,
b) hűnek érzi magát apja, anyja (vagy más közeli személyek) iránt, nem akarja feltárni őket
c) félelmet mutat, hogy a szülőket megbüntetik, bebörtönzik
d) attól tart, hogy a család szétesik, és a gyermek az otthonba kerül
f) fél a rendőrségtől vagy egy idegentől
g) szeretetet érez apa és anya iránt az átélt erőszak ellenére
h) a gyermek gyakran hibáztatja önmagát, és olyan kijelentésekben rejlik a rejtett bűntudat, hogy „ha többet hallgatnék, akkor nem történne meg, ha nem segítenék, akkor nem mennék el ilyen messzire”.

Ha a pedagógus már bántalmazott, elhanyagolt vagy bántalmazott gyermekkel interjút készít, akkor az életkorának és a sajátos helyzetének megfelelőnek kell lennie. A gyermekkel való beszélgetéshez a pedagógusnak megfelelő időpontot kell választania, de megfelelő helyet is, zavaró beavatkozás és befolyásolás nélkül. Egy idősebb, megértő és tapasztalt barát helyzetébe kell kerülnie, mert itt a gyermek feltárja titkát, a legrejtettebb problémákat, kellemetlen tapasztalatokat és tapasztalatokat, és bizonyos értelemben felelőtlen magatartásért és cselekedetekért győzi meg szüleit. Ő az, aki segíteni akar neki, és értékeli a bizalmát. Ezért egyértelművé kell tenni a gyermek számára, hogy az ilyen szülői magatartás helytelen, és nem lehet legitim oktatási eszköz vagy eszköz a konfliktusok megoldására. Az interjú során rá kell vezetnie, hogy a gyermek úgy érezze, szüleinek segítségre van szükségük, mert rossz a viselkedésük, és nem veszik észre cselekedeteik komolyságát. Ilyen helyzetben határozottan és békésen kell cselekednie, hogy a gyermek pszichéje elérhesse a békés szintet, és hogy a gyermek megkönnyebbüljön attól, hogy valaki segít neki, és elmondja szüleinek, hogy az ilyen cselekmények jogellenesek.