szégyentől

Hol tűnik el az új dolgok tanulásának öröme? A Comenius Egyetemen kutatták, mi motiválja a gyerekeket a tanulásra.

A gyerekek nem tanulnak, mert örömmel tanulnának új dolgokat. Amikor megkérdezi őket, csak kevesen beszélnek a tanulás öröméről. Az iskolában ülés sokkal lelkileg megterhelőbb számukra, mint amilyennek látszhatna.

A legtöbb gyermeket az osztályzatok motiválják a tanulásra, próbálják elkerülni a büntetést, kerülik a szégyent, a jutalom vagy dicséret vágyát. Legalábbis így válaszolt a Comenius Egyetem kutatásában a második osztályos hallgatók döntő többsége.

A gyermekek számára ez jelentős változás az életben. Születésüktől kezdve motiválják őket tanulni és élvezni. Ez változik az iskolában.

A Comenius Egyetem Pedagógiai Kutatóközpont kutatásai szerint a hallgatók csupán hét százaléka érzi a tanulás örömét. A gyermekek ötöde azt mondta, azért tanul, mert rájön, hogy az oktatás érték az életükben.

Amikor nem tetszik nekik, elveszíted őket

A kutatásban 1550 tanuló vett részt az általános iskolák második osztályában, azaz ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik és kilencven. A kutatást végző iskolák Nyugat-, Észak-, Dél- és Kelet-Szlovákiából származnak. A fekete hattyú portál elsőként tájékoztatott a kutatásról.

A kutatás során Martin Kuruc, a Comenius Egyetem Pedagógiai Kutatóközpontjának elmondása szerint a hallgatókat például a házi feladatok írásának motivációjáról, illetve arról, mi motiválja őket az osztályban való munkára, az igényesebb feladatok megoldására tett erőfeszítéseikről az osztályban általános erőfeszítésüket az iskolai munkára. Kuruc 12 éve foglalkozik a tanulási motivációval.

Ennek eredményeként a hallgatók 73 százaléka úgynevezett külső motivációval rendelkezik a tanuláshoz - vagyis azért, mert a gyerekek nem azért tanulnak, mert belül meg vannak győződve arról, hogy szükséges, vagy mert élvezik.

És miért fontos tudni, mi motiválja a gyerekeket a tanulásra? Ha nem élvezik a tanulást, vagy úgy érzik, hogy fontos számukra, ezért nincs belső motivációjuk a tanulásra, passzívvá vagy dühössé válnak a kutatás szerzője, Kuruca szerint. Úgy tűnhet, hogy a gyermek más olyan tevékenységeket folytat, amelyek nem kapcsolódnak az órához. A második csoport zavarni kezd.

"A belső motiváció az az energia, amely bennünk van, és kiutat keres más tevékenységekhez, ahol a gyermek megvalósulhat" - mondja a kutatás szerzője. Szerinte ez gyakran abban nyilvánul meg, hogy a gyerekek az iskolában nem tisztelik a felnőtteket. "Az emberi elme pozitív önkép kialakítására készül, még gyermekeknél is. Ha elkezdem mondani egy gyermeknek, hogy hármas, akkor azonosul vele, és erősíteni kezdi önmagáról a hármasról alkotott képet "- mondja Kuruc.

Úgy tűnhet, hogy ezután hármascsoportot fog maga körül alkotni, amely megcsúfolhatja az unitáriusokat, megtámadhatja a tanárt és bebizonyíthatja neki, hogy milyen erősek a hármasok. Mivel erős önképet akar létrehozni, hogy hármasnak lenni valami jelentős.

Hogyan nyomja a család és az iskola a gyereket

Kuruc szerint belsőleg motiváltak vagyunk arra, hogy születésünktől kezdve tanuljunk. A gyermek erős belső motivációval jön az általános iskolába a tanuláshoz - örül neki. De a változás az első osztályban fog megtörténni, gyakran azért, mert például az iskola vagy a szülők hangsúlyozni kezdik a tanulás eredményét - a jó osztályzatokat. "Van egy külső követelmény - hogy jó eredményeket érjünk el - és ha a gyermek teljesíti azt, akkor megjutalmazzák, ha nem, akkor megbüntetik" - mondja Kuruc.

Szerinte a tanulás örömét elnyomja az iskola és a család. A kutatás eredményei átmásolják az OECD nemzetközi méréseit a tanulók belső motivációjáról a középiskolákban. Megmutatták azt is, hogy nagyon erős külső motiváció van a diákok iránt - vagyis félnek a büntetéstől, a rossz bűntudattól, vagy éppen ellenkezőleg, dicséretet vagy jutalmat akarnak. Iskola közben váltunk, de az öröm nem tér vissza.

Kuruc a múltban különféle méréseket végzett. Például megmutatták, hogy a középiskolás diákok erősebb belső motivációval rendelkeznek, amikor elkezdik az iskolát, majd amikor el kell hagyniuk, és például egyetemre kell járniuk.

Szerinte ugyanez tapasztalható az általános iskola második szakaszában is. Péntekenként kiderült, hogy magasabb a belső motivációjuk, mint a hatodik vagy hetediknél. És amikor a középiskolára gondolnak, a belső motiváció szintje ismét növekszik. "A gyerekek ekkor megértik, hogy oktatásra van szükségük, és az iskolaváltáshoz társul némi társadalmi nyomás is, amely aktivizálja őket. Tehát hangsúlyozni kell, hogy életük következő szakaszában tanulni kell, de a tanulás öröme nem fog növekedni "- mondja Kuruc.

Elmondása szerint a gyermekek belső motivációja a legerősebb a tanuláshoz három és hat éves kor között, vagyis az első osztályba lépés előtt. "Meg akarják ismerni a körülöttük lévő dolgokat, a környezetet, megérteni a kapcsolatokat és összefüggéseket. Körülbelül nyolc évig tart, amikor jelentős változás következik be "- mondja a kutatás szerzője. Elmondja, hogy első osztályban arra vezetjük a gyerekeket, hogy a tanulás nem játék, hanem munkaigény. "Valószínűleg ez az a pillanat, amikor egy gyermek elkezd harcolni a szüleivel és az iskolával. Akkor is elveszíti a tanulási vágyat, és csak azt tanulja meg, amit az iskola megkövetel tőle "- mondja Kuruc.

A második probléma az, hogy bár minden gyermek más és kicsit másképp tanul, az iskolában van egy átfogó rendszer, amely megköveteli, hogy mindenki ugyanazt tanulja. Kuruc szerint a gyerekeknek gyakran el kell nyomniuk természetes tanulási módjukat, és ha nem tudnak gyorsan megbirkózni vele, elveszítik belső motivációjukat, vagyis a tanulás általános örömét.

Egy másik ok, amiért elveszítik a tanulás örömét, az az, hogy nem érdekli őket, amit tanulnak, és nem élvezik. "Amikor leteszem őket a padra, akkor, amikor természetesen játszaniuk kell, nem fogják élvezni őket. Nekem sem tetszett - mondta Kuruc.

Szerinte az iskola és a család összehasonlítható módon hozzájárul a gyermekek belső motivációjának csökkentéséhez. A család szorgalmazhatja a teljesítményt és a jó osztályzatokat. Az iskolában a gyerekek kudarcot vallhatnak, mert nem biztos, hogy szeretik az iskolai oktatás stílusát, és ezért megbüntetik őket. "De senkinek sincs rossz szándéka, sem szülőnek, sem tanárnak" - mondja a kutatás szerzője.

Egy szülőnek jó jegyeket kell akarnia?

Szerinte a márkajelzés befolyásolja a belső motiváció elnyomását is. Azt azonban nem tudja megmondani, hogy meg kell-e szüntetni, hacsak nem beszélünk arról, hogy mi váltaná fel. Ez abban is megmutatkozik, hogy a tanulók milyen módon kerültek az általános állami és egyházi iskolákba, valamint a Waldorf és Montessori alternatív iskolákba.

Míg a hétköznapi iskolákban a tanulók öt százaléka élvezte a tanulást, az alternatív iskolákban a tanulók 23 százalékában. A Montessori és a Waldorf iskolákban a tanulók 27 százaléka mondta, hogy a tanulás értéket jelent számukra, az általános iskolákban 20 százaléka.

Másrészt a büntetéstől való félelem vagy a jutalom utáni vágy motiválta az alternatív iskolákban való tanulást a diákok csak egynegyede számára, az általános iskolákban ez 41 százalék volt.

"Az alternatív iskolák pontosan ellentétesek a hétköznapi iskolákkal - nincs osztályzat, nagy hangsúlyt fektetnek a szóbeli értékelésre, a tanár elkíséri, nem úgy érzékeli a gyereket, mint aki képtelen tanulni. A folyamat úgy van beállítva, hogy támogassa a gyermeket a tanulási folyamat irányításában "- írja le Kuruc.

Nyolcéves gimnáziumokat is bevontak a kutatásba, de a motivációban nem volt különbség. Ennek oka Kuruc szerint az, hogy a 8 éves gimnáziumokban ugyanaz a módszer, mint az általános iskolákban.

Kuruc azt mondja, hogy a gyerekeket visszajelzések segítik, de a gyermek megérti őket. "Ha valahol hibázik, meglátja, információt kap arról, hogy hiba van, és világos információkat kap, amelyek segítenek eldönteni, hol és hogyan kell változtatni. A jelek nem segítenek és nem ártanak a kisgyermekeknek "- mondja. Ha érthető visszajelzést adunk a gyermeknek arról, hogy hol hibázott, akkor azt nem büntetésként lehet felfogni, mint amikor rossz jegyet kap. Szerinte az osztályozás, a pontokkal vagy a méhekkel történő osztályozás nem tartozik alacsonyabb szintre és egyáltalán nem az óvodába.

Szerinte ez segít az idősebb diákoknak abban, hogy konkrét információkat szerezzenek eredményeikről - például hány százalékuk volt sikeres. Kuruc szerint az idősebb diákok maguk is kérnek ilyen értékelést az alternatív iskolákban.

A második kérdés az, hogy a szülők hogyan irányítsák a gyerekeket, ha nem akarnak tőlük jó jegyeket. Kuruc szerint a szülőnek támogatnia kell a gyermek tanulási élvezetét és azt, hogy értékes a gyermek számára a tanulás. Hogy ne legyenek jó jegyeim. "Mondtam a lányomnak, hogy az osztályzatok nem fontosak számomra, és hogy maguk tanulnak. És ha szüksége van rám, szívesen segítek neki "- mondja Kuruc. Amikor egy gyermek rájön, hogy szabad, és nem kell megfelelnie a felnőttek elvárásainak, azt mondja, hogy ez sokat segít abban, hogy megbirkózzon az iskolarendszer vagy a család nyomásával.

A gyermekek több mint fele csak külsejében proszociális

A kutatás részeként a hallgatóktól azt is megkérdezték, hogy mi motiválja őket a proszociális viselkedésre. Ez azt jelenti, hogy készek segíteni a másiknak anélkül, hogy jutalomra vagy szolgálatra számítanának. Öt területen tudták meg a hallgatók motívumait - betartják-e saját ígéretüket, nem gúnyolódnak másokkal a hibák miatt, nem alkalmaznak-e fizikai támadásokat vitákban, miért bánnak egymással kedvesen és miért segítik a másikat szükség.

Megállapították, hogy a hallgatók 41 százaléka proszociálisan viselkedett csak a büntetés elkerülése vagy a jutalmazás érdekében. A tanulók negyede ezt teszi a kellemetlen szégyen vagy bűntudat elkerülése vagy a dicséret megszerzése érdekében. És csak a hallgatók harmada mondta, hogy megteszik, mert ez számukra természetes.

"Úgy tűnik, jobban néz ki, mint ha motiválva lenne a tanulásra. De ha figyelembe vesszük, hogy a gyermekek 65 százaléka álprocociális magatartást tanúsít, nem pedig valódi erőfeszítéseket és hajlandóságot mások feltétel nélküli segítésére. Tehát az is számunkra kiabál: mit csinálsz? - mondja Kuruc.

A tanulási motivációhoz hasonlóan jelentős különbségeket tapasztalhat az általános és az alternatív iskolák között. Míg az általános iskolákban a diákok 34 százaléka mondta azt, hogy proszociálisan viselkedik, mert ez értékeikben szerepel, addig az alternatív iskolákban ez 44 százalék. Éppen ellenkezőleg, a tanulók 41 százaléka a javadalmazáson és a büntetésen alapuló motivációról számolt be az általános iskolákban, és csak 32 százaléka az alternatív iskolákban.

"Az ál-proszociális magatartás statisztikailag szignifikáns volt azoknál a hallgatóknál is, akik külső motivációval rendelkeznek a tanuláshoz - vagyis külső motivációval. Éppen ellenkezőleg, a magasabb belső motivációjú tanulóknak jelentős proszociális magatartásuk volt "- mondja Kuruc.