A mobil konyha nem a múlt vagy a hadtörténeti enciklopédia egyik poros fejezete. A profi sportolók étkeztetését jelenleg utazó konyhai egységek biztosítják. És van egy legfelső szintjük.
A flamand belga Tom Caubergs az egyik ilyen kerekes szakács. Szinte az egész évet Európában járja, ahol a legjobb sportolóknak főz. Különösen a közúti kerékpárosok. Fedezetet emelt szokatlan mestersége fölött, és elmondta nekünk, hogyan kell etetni a sportolókat a menet során.
Szakács kerekeken Tom Caubergs
Hogyan került ilyen szokatlan szakmába?
Bár a munkám nagyon izgalmasnak tűnik, alapvetően egy közönséges főzőrobotról van szó, és egy viszonylag egyértelmű és nemcentrikus út vezetett hozzá. Szállodai iskolát végeztem, és néhány év különböző szakmai gyakorlatok után Belgium egyik legnagyobb vendéglátóipari vállalatában dolgoztam. A konszernen belül később sportszakács posztra osztottak be.
Másképp főzik a sportolók számára, mint a "hétköznapi" emberek számára. Ehhez speciális képzésen kellett átesnie?
Sokkal inkább emlékeztetett és elmélyítette a középiskolai pultok tudását. Amikor olyan ételeket készítünk olyan embereknek, akiknek teljesítménye közvetlenül attól függ, hogy mit esznek reggelire, akkor nem rendelkezhet spanyol faluval a gasztronómiai biokémia alapjai alapján, és nem ellenőrizheti azoknak az ételeknek az összetételét, amelyekkel dolgozik, vagy hogyan változnak a táplálkozási értékeik, például hőkezeléssel. Azt is tudni kell, hogy mi következik például a fehérjék, szénhidrátok és szénhidrátok különböző kombinációiból, és milyen hatással van az emberre. Vajon egy ilyen étel hamarabb elaltatja, vagy energiával tölti fel? Gyors vagy lassú? Rövid vagy hosszú távú? Amolyan fizikai manipulátorok vagyunk.
Mire nem készített fel ilyen alaposan az elmélet, és miben lepte meg a gyakorlat?
Mennyitól függ az étel minősége. A legjobb sportolók számára a legjobb alapanyagokból kell főzni, minden más elfogadhatatlan, és irgalom nélkül vagy a konyhába kell utazni kevésbé igényes ügyfelek számára, vagy magas minőség esetén a szemétbe. A gyümölcsnek és zöldségnek frissnek kell lennie, házi tojásnak és hasonlóknak. Ugyanez vonatkozik magára a konyhai felszerelésre is. A legjobb edényekkel, kályhákkal, hűtőszekrénnyel vagy motorháztetővel dolgozunk. Röviden: első osztályú sportolóknak dolgozunk, és az első osztályú eredmények elérése érdekében rendelkezniük kell és rendelkezniük kell első osztályú szolgáltatással is.
Hogyan kell főzni kerekeken?
A csapattal elkísérjük vagy megelőzzük az oszlopot, ugyanabban a szállodában szállunk meg, mint ők, de a parkolóban dolgozunk. Teherautónkat a szálloda előtt leparkoljuk, csatlakozunk a szálloda energia- és vízforrásaihoz, és néha tányérokat és evőeszközöket kölcsönzünk a szálloda konyhájából tálaláshoz. Egyébként önellátók vagyunk. Saját alapanyagokat biztosítunk és a saját tűzhelyünkön főzünk. Utazunk a csapattal, de mindig igyekszünk kicsit előrébb járni, hogy elegendő időnk legyen az akklimatizálódásra és a főzésre. Amikor a sportolók reggel felkelnek, vagy délután visszatérnek a versenyből, nem szabad megvárniuk szolgáltatásainkat, de mi sem várjuk meg kívánságaikat.
A sportolókra különleges követelmények vonatkoznak?
Nem elkényeztetett hírességek, de az étlapjukat sem lopják el. Többet fogyasztanak - ritkábban, csak kissé táplálóbban. Néha meglepően nagy mennyiségben. Csak minimálisan vannak ritkasági követelmények, és meggyőződésem, hogy amúgy sem kapcsolódnak a sportszakmához. Például egy bizonyos sportoló spagettit eszik tengeri szörnyekkel, ami reggel hét órakor viszonylag atipikus választás. De azt hiszem, ugyanezt eszi, ha számítógépes programozóként dolgozik.
Mekkora a csapat a mobil konyhában?
Meglepően kicsi. Például a szakaszos kerékpáros rendezvényeken, beleértve a Tour de France-t és a Vueltát, az egész csapatnak csak egy asszisztenssel főzök, aki szintén pincér szerepet tölt be. Néha sofőr áll a rendelkezésünkre, máskor mi magunk is vezetjük a teherautót.
Ön főz az egész sportcsapatnak - vagyis maguknak a sportolók körüli embereknek is - sportigazgatóknak, menedzsereknek, masszőröknek vagy szerelőknek?
Nem. A csapat nem túláradó része a szálloda éttermében eszik, ahol jelenleg tartózkodik. Ez a reggelire és a vacsorára vonatkozik. Az ebédeket általában nem oldjuk meg, mert a kerékpárosok ekkor versenyeznek, mi pedig a szakasz célvonaláig és az új szálloda parkolójáig haladunk.
A kerékpárosok azonban nappal is étkeznek. Kis buszcsomagok kaphatók a buszon és a versenyeken. Ki készíti őket rájuk?
Leginkább masszőreik, mert ők azok az emberek, akik a pálya mellett állnak a szakasz alatt, és büfének nevezett fenntartott helyeken tálalják a harapnivalókat a sportolóknak. Néha segítünk nekik felkészülésükben, de legtöbbször teljesen különálló egységként működnek.
Kerekes főzés és Európa fele haladása a legnézettebb sporteseményekben megkérdőjelezhetetlen varázsa. A kamionját kőkonyhára cserélné?
Mint mindig. Egy hosszú szakaszú verseny végén hajlamos vagyok annyira kimerülni, hogy főleg egy jó nyaralásra cserélném. És amit mondani fogunk, a klasszikus éttermi séfek is megeszik a csésze stresszt és fáradtságot. A helyzetet bonyolítja a végtelen utazás, valamint a magunk és a mamut konyha folyamatos kipakolása és csomagolása. De egyébként a hagyományos városi klienseknek főző kollégákhoz képest nincs semmi panaszom.