A testtartási rehabilitáció olyan technikák szintézise, amelyek segítenek a normális, semleges hozzáállás helyreállításában.
A krónikus fájdalom szindrómák és a ló teljesítményproblémái gyakran összefüggenek az állat hozzáállásával. A helytelen testtartás rossz lépéshez, következésképpen kisebb végtagi sérüléshez vezet. A dobozban elhelyezett sportló ára körülbelül 20 óra. Rossz helyzetben az ízületek, szalagok, inak, izmok és sok más testrész szerkezete folyamatosan károsodik. Ez gyengüléshez és egyúttal a kompenzációs mechanizmusok újbóli hangolásához vezet az állat neurológiai és mozgásszervi részén.
A rendellenes testtartás jelei:
- a végtagok eltérülnek a párnára merőlegesen (1. ábra)
- vonakodás a teljes testtömeg megtartására a végtagon, a lovaknál a változások és a különböző méretű paták megnyilvánulása.
- a fej és a nyak aszimmetrikus tartása semleges helyzetben
A megfelelő hozzáállás A ló az, amikor a lábak a könyöktől és a saroktól függőlegesen lefelé mutatnak a földre, és a sarkokban vannak elrendezve, mint az asztal lábai. Ezt a hozzáállást is nevezik semleges hozzáállás. Semleges helyzetben a ló órákig állhat és lazíthat, mert ez a helyzet a legkevesebb energiát és a legkevesebb megterhelést igényli a csontokon, ízületeken és szalagokon.
Az egészséges ló a talajra (talajra) merőlegesen áll, egyenletes terheléssel mind a négy végtagon, a paták pedig egyenletesen kopottak.
Bizonyos távolságból látható a ló aszimmetrikus, rendellenes testtartása, amelyet a test vagy a végtagok helyzetének változása okoz.
Karakterek, amelyeket helytelen hozzáállás okozhat:
- egyenetlen működés
- csökkent lóteljesítmény
- ismétlődő ismeretlen eredetű görbék
- csökkent a nyak és a hát rugalmassága
- fejét vagy nyakát az egyik oldalára viseli
- a talajon lévő lábat a hegyéig húzva
- nem megfelelő érzékenység a test tisztítására
- végtagfenntartási problémák a korrekció során
Kompenzációs hozzáállás az okozza, hogy az állat a lehető legjobb megkönnyebbülés helyzetét keresi az érintett testrész kezelésére. Ha az állat sokáig kompenzációs helyzetben marad, az a mozgásszervi szövet károsodásához vezethet, amely később rendellenes helyzetben nyilvánul meg. A leggyakoribb hozzáállás, amelyet láthatunk, az ún kecske a sziklán, vagy "kecske a sziklán" (3. ábra). Az ilyen lovak elülső és hátsó lábukkal egymás alatt vannak. Ez a testtartás túlterheli a hátat, és ha hosszú ideig tart, ez a testtartás a térd és a sarokízület degeneratív betegségeihez vezethet.
ÁBRA. 1: "Kecske a sziklán" hozzáállás lóban
A vadonban az állatoknak sérülés esetén gyorsan regenerálódniuk kell, hogy újra erősek lehessenek a túlélési harcban. Ezért maximalizálják a regenerációs fázist azzal, hogy nem terhelik meg a végtagot vagy ellazítják az izomcsoportot.
A gyógyulási folyamat során a sérült szövet fájdalma tájékoztatja az állatot a gyógyulási folyamatról. Beszél arról, hogy a végtag milyen mértékben terhelhető biztonságosan, hogy a szövet a lehető legjobban gyógyuljon. A végtag részleges megterhelése a gyógyulási folyamat során azért fontos, mert a szövetek gyógyulása a végtagra ható erőknek megfelelően átalakul. A fájdalomcsillapítók vakmerő beadása a gyógyulás ezen szakaszában megzavarhatja a visszacsatolási mechanizmust, a sérült szövetek gyógyulásának minőségét. Ez ismételt sérülésekhez vezethet a környéken.
A helyes testtartás egyik fő tényezője a pata, a fogak és a tarkó.
Paták
A lóápolásban kétségkívül az egyik legfontosabb szempont a pata gondozása. Az ember gondoskodik róluk, mióta a saját céljaira megszelídítette a lovakat. A ló munkájában különféle célok elérése érdekében a pata vagy a talp korrekcióját alkalmazzák. Hosszú beszélgetések folynak és lesznek arról, hogy mi a helyes és mi a rossz, laikusok és szakértők között egyaránt.
A lovak testtartási rehabilitációjában a rendellenes testtartás semleges testtartáshoz való igazítása a cél. Akár egy kovács segítségével, a patát úgy igazítva, hogy a ló a lehető legjobban felálljon a téren, vagy állatorvos segítségével megtalálja a ló testén a problémás területeket, amelyek fizioterápiás korrekcióra vagy kezelésre szorulnak.
Az egyik leggyakoribb beavatkozás a pata kezelésében az, hogy a pata lehető legegyszerűbb borulását érjük el, tiszteletben tartva az áttörési pontot, úgy, hogy az elülső és a hátsó rész egyforma legyen a pata közepén lévő ponton vonal a pata legszélesebb részén (4. ábra). Ezt lektorálással vagy patkóval érjük el.
ÁBRA. 2: A ló testtartásának beállítása
Azt mondanánk, hogy a fogak nincsenek hatással a testtartásra. De amikor tudjuk, hogy a temporo-mandibularis (állkapocs-szánkó) területet ideggubancok átszövik, amelyek az egyensúlyhoz az idegekkel is kommunikálnak, akkor minden egyensúlyhiányt észlelünk, t. j. a szánkó helyzetének megváltozása a fogak helytelen kopása miatt.
ÁBRA. 3: Kopott fogak a lóban
A helyzet megváltozása a test egyensúlyának középpontjában bekövetkező változást és egyúttal a testtartás változását is eredményezi. Ezen túlmenően, a szélsőséges helyzet vagy a szánkó sérülése esetén előfordulhat, hogy a szánkó szubluxált, és ezáltal később a csigolyák nyak helyzetének kompenzáló változása, következésképpen a fej és a nyak rugalmassága. Nemcsak az attitűd szempontjából fontos a rendszeres ellenőrzés és a fogápolás, ezért a fogak karbantartását egy rendkívül művelt szakértőnek kell elvégeznie, aki számára a lófogorvos egész életen át tartó oktatása és napi gyakorlása természetes előfeltétele.
Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a ló honnan származik természetesen, és mi a természetes viselkedése az etetés és ivás során. Természetes, hogy a ló a paták szintjére döntött fejjel legel a füvön. Még alacsonyabban iszik vizet. Ezek a megállapítások megmondják, hogy mi legyen az ideális táplálékbevitel egy ló számára, amihez az istálló kialakítását is hozzá kell igazítanunk. Találkozunk egy etetővályúval vagy itatóvályúval, amelyek nagyon magasan helyezkednek el, így a fej megdöntésének természetes igényét nem tartják tiszteletben. Ennek eredményeként a fej magas, és más a tendencia a fogak dörzsölésére, valamint a fogászati patológiák kialakulása olyan következményekkel jár, mint étkezési rendellenességek, alultápláltság - fogyás, temporo-mandibularis ízületi fájdalom, testtartás megváltozása, izomfeszültség a nyakban terület, a vízszintes tengely helyzetének megváltozása fejfájás, hátfájás és sok más probléma.
A fejtámla
A fej és a nyak közötti átmenet a helyes testtartás másik nagyon fontos helye. Ez a kapcsolat a fej és az első két nyaki csigolya között a csigolyák atlanto-occipitalis vagy atlanto-axiális kapcsolatát jelenti. Az egyensúly egyik központja a belső fülben van. Sok információt értékel a fej, a szem helyzetéről. A fej helyzetét fenntartó izmok rögzítik. A nyak izomzatának minden egyes feszültsége a fej semleges helyzetének megváltozásához vezet, és így téves információk továbbításához semleges helyzethez.
A lehetséges patológiák keletkezésének és fejlődésének dinamikája eltérő. Jó tudni legalább néhány olyan alapvető szempontot, amelyet rendszeresen ellenőrizhetünk és fenntarthatunk. Ily módon jelentősen javíthatjuk négylábú barátunk életminőségét.
(Az információk egy Karen Gellman, DVM, PhD és Judith M. Shoemaker, DVM által vezetett, befejezett poszturális rehabilitációs szemináriumból származnak, amelyet a Dán Állatorvosi Kiropraktőrök Szövetsége szervezett, Faxe, Dánia, 2013. február)