A kisgyermekek nevelése sok időt és türelmet igényel. Ha elegendő időt adunk a gyermeknek arra, hogy gondosan figyelje játékait és egyéb megnyilvánulásait, akkor mélyebben megértjük, hogy mit kommunikál velünk valamilyen módon. A hisztérikus kiáltások, a dühkitörések, a földre dobás, a negativizmus azok a szélsőséges megnyilvánulások, amelyek révén a gyermek közli, hogy a felnőttek nem értették meg. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a gyermeknek még joga van együtt nem működni. Ennek oka lehet fáradtság, betegség, éhség vagy szomjúság, ezért a gyermek jelzi, hogy ezeket a zavaró tényezőket mielőbb ki kell küszöbölni.

megértett

Ha a gyermek elegendő támogatást érez szüleitől erőfeszítéseinek fejlesztésében, akkor mélyen koncentráltan játszhat. Ha ez egyáltalán lehetséges, fontos, hogy mindig válaszoljunk a gyermek közös játékra adott felhívására. A gyermekkel való játék a szülő legfontosabb feladata. Ha a gyermek elégedett a játékban a szülő jelenlétével, ha mindent megtanul, amit meg szeretett volna tanulni a felnőtttől, csak akkor szabadulhat ki és játszhat önállóan. Ebben az esetben a szülők a gyermek mellett más "kevésbé fontos" dolgoknak is szentelhetik magukat, például a házimunkának. Az az idő, amelyet a gyermekeknek szánunk játékai során, nagy jelentőséggel bír társadalmi, érzelmi és intellektuális fejlődésében.

Az a gyermek, aki belép az "én", "önmagam" időszakába, amikor függetlenné válik és megkülönböztető személyiséggé válik, nagyon érzékeny nyomon követésére van szüksége megnyilvánulásainak. Nézzünk meg egy példát: Egy gyermek fatuskókhoz húzza a szülőt: "Gyere építkezz velem!" A szülő visszavonul és figyeli, hogy a gyerek mit fog tenni a játékban, és mire lesz szüksége később. Jelenleg csak egy felnőtt passzív részvételét kéri a játékában. A szülő verbálisan leírhatja, mit lát a gyerek - vagy mit fejez ki a játékán keresztül. A szülő támogatja a gyermeket többszöri próbálkozásban, hogy valamit eredményesen építsen, és segít neki, ha ő maga kér segítséget. Egy másik "kezdeményező" beavatkozás a játékba ebben az esetben inkább ártalmas, mint hasznos.

A játék vége után (nem egy játék törvénye!) Követi a takarítást. A játéktisztítás példaértékű példa arra, hogy a szülők ismételt konfliktusokba keverednek gyermekükkel, és öntudatlanul felépítik a gyermek vonakodását a takarításhoz vagy a takarításhoz. Ennek oka gyakran a gyermek félreértése. Ennek számos módja van:
- Vegyen példát és kezdje el a takarítást: "Megtisztítom a kosárban lévő kockákat."
- Felajánlani a gyermeknek egy működőképes feladatot, és megkérdezni: "Segítesz megmenteni ezeket a kockákat?"
- Pozitívan értékelje a gyereket a takarításért vagy a takarításért: "Gyönyörűen takarítasz!", "Szépen megtakarítottad!"
- Fogadd el, hogy a gyerek nem fejezi be az összes kockát: "Segítettél, befejezem."
- Fogadja el, hogy a gyermek nem akar takarítani: "Most nem akar takarítani."

Megfelelő válasz a gyermek kihívásaira a játék, a gyermekkel való együttes játék és a játék befejezése után biztonságos és bizalmas kommunikáció kialakulásához vezet a szülő és a gyermek között. A gyermek szándékainak megértése jobb együttműködéshez, kölcsönös együttműködéshez és a felnőttek követelményeinek való megfeleléshez vezet.