Az öröklés kétségtelenül a kohézió és a családi kapcsolatok egyik legnagyobb próbája. A testvérek és más családi kapcsolatok megszakadásának oka gyakran a vagyon volt. Vannak azonban olyan esetek, amikor maga a szülő, mint leendő kezes bűnösnek érzi utódját, és radikális megoldás mellett dönt, válás formájában. Ilyen eljárás jogszabályaink értelmében egyáltalán lehetséges?
Sajnos sok ilyen eset fordul elő, amit a következő tanácskérés is bizonyít, amelyet szerkesztőségünkhöz címeztünk: "68 éves vagyok. Gyermekeim nem vesznek figyelembe, öreg és ostoba nőnek tartanak, az egyetlen dolog, ami érdekel, az a tulajdonom. Nagyon beteg vagyok, és félek, hogy meghalok, ezért szeretném tudni, hogyan lehetne biztosítani, hogy a gyerekeim ne örököljenek. Egyáltalán örökölhetem őket? "
A kérdésre a válasz az Igen, a kibocsátás a szlovák megrendelésnek megfelelően lehetséges. Az egyik lehelet azonban ezt hozzáteszi nem önkényes intézet, amelyet a szülő bármikor használhat. A kibocsátáshoz a törvényi előírások közül legalább egynek teljesülnie kell körülmények. A törvény a kiadatás speciális formájáról is beszél. Nézzük részletesen a problémát.
Törvény kérdésére kell keresnünk a választ. 40/1964 Coll. A módosított polgári törvénykönyv ("Védjegyjog"). Az öröklést e jogszabály hetedik címe szabályozza. E cikk célja nem az öröklés és annak lehetőségeinek elemzése, hanem csak az öröklés intézete. Ennek ellenére tisztázni kell néhány alapvető tényt az örökléssel kapcsolatban.
Örökölhető törvénynek, zo akarat vagy annak alapján mindkét ezen okok miatt. A törvény örökli az ún örökségcsoportok. Felismerjük 4 öröklési csoportok, amelyek irányítása alatt áll OZ 473–475a. Az örökléssel kezdődik az első öröklési csoportban. Ha nem, akkor a második stb. A végrendelettől való öröklés ismét szabályozott OZ 476–480. Az örökség részleteinek megismerése érdekében a fent említett rendelkezésekre hivatkozunk.
De térjünk vissza a széteséssel kapcsolatos eredeti kérdésre. Az örökhagyó (az öröklendő személy) leszármazottairól beszélünk az ún felejthetetlen örökösök. Mint maga a név is mutatja, nem hagyhatók el az öröklésből. Azonban ez az elv is létezik kivétel, kifejezetten kiadás formájában. A jobb szemléltetés érdekében idézünk 479. bek OZ: "A kiskorú utódoknak legalább annyit kell kapniuk, mint amennyit a törvény örököl, a felnőtt utódoknak pedig legalább örökségük felét a törvény szerint. Amennyiben az akarat ellentmond annak, akkor ebben a szakaszban érvénytelen, ha az említett utódokat nem választották el egymástól. " E rendelkezés célja az utódok örökséghez való jogának védelme a szülők önkényes döntésétől. Ellenkező esetben a szülő írhat például egy végrendeletet, amelyben teljes vagyonát egy entitásnak hagyná, és minden ok nélkül hagyná utódját az örökségből. A törvény itt különösen emlékszik a kiskorúakra, akiknek legalább annyit kell kapniuk, mint a törvényes örökségük. A felnőtt utódoknak viszont meg kell kapniuk törvényes részük legalább felét.
Mint már említettük, van egy kivétel a leszármazottak ezen mulasztása, az öröklődés alól. A felosztás be van állítva 469a. Bek. 1 OZ:
„Az örökhagyó örökölheti a gyermeket, ha:
- a jó erkölcssel ellentétben nem nyújtott a kezesnek szükséges segítséget betegség, öregség vagy más súlyos esetekben,
- nem mutatja állandóan az örökhagyó iránti valódi érdeklődést, amelyet utódként kellene megmutatnia,
- legalább egyéves szabadságvesztéssel szándékos bűncselekmény miatt elítélték,
- rendetlen életet él véglegesen. "
Ha a fenti okok egyike teljesül, a szülőnek joga van a kiadatás intézményét igénybe venni. Ez körülbelül a kezes egyoldalú jogi aktusa, amellyel a kezes nélkülözhetetlen örökösként megfosztja utódjától a törvényes részesedés jogát.
A kiadásnak meg kell felelnie a törvény által az alkalmazásához szükséges anyagnak és formai követelményeknek. Az anyagi követelmény egy konkrét ok fennállása, amely lehetővé teszi a kiadatási intézet alkalmazását (469a. § (1) bekezdés). Ezt az okot pontosan meg kell határozni. Idő- és helymeghatározása szintén kívánatos, ami megkönnyítheti az ok fennállásának esetleges vizsgálatát.
Annak értékelése, hogy egy adott alap teljesült-e vagy sem, kihívást jelentő folyamat, amely eseti megközelítést igényel. A fenti helyzet alapján nehéz megállapítani, hogy az elbocsátás egyik jogi alapja teljesül-e. A levélben szereplő okok azonban. a) és levél szerint. b) idézett OZ 469a. Ezért bemutatjuk és röviden megvitatjuk őket.
Az a) pontban az ok a következő: "A jó erkölcsökkel ellentétben nem nyújtott a kezesnek szükséges segítséget betegség, időskor vagy más súlyos esetek esetén". Emiatt szükséges, hogy a kezes időskori, betegségbeli vagy egyéb okokból függjön a segítségtől. Ezen függőség mellett az utódoknak tisztában kell lenniük ezzel a függőséggel és objektív lehetőséggel kell rendelkezniük a segítségnyújtásra. Ha például az utód súlyosan megbetegedne, valószínűleg objektíven nem várható el, hogy segítsen egy beteg szülő gondozásában. Nem szabad megfeledkezni a megfogalmazásról sem "A jó erkölcsökkel ellentétben", ha a kezes megtagadta utódja segítségének felajánlását, akkor azt lehet mondani, hogy nem nyújtott segítséget, de természetesen nem azt, hogy a jó erkölcsökkel ellentétben nem nyújtott segítséget. Ezért erre az okra nem lehetett hivatkozni.
A levél b) a szóban forgó rendelkezés kiadási alapként szabályozza: "Ez nem mindig mutatja meg a kezes iránti valódi érdeklődést, amelyet leszármazottainak meg kell mutatnia" Valószínűleg ez az ok a legalkalmasabb a jelen esetre. Megint azonban nem fordulhat elő kizárólag a kezes szubjektív érzése alapján. Ennek az oknak a feltárása nagyon nehéz, és figyelembe kell venni a helyi viszonyokat, a valódi érdeklődés társadalmi megértését, az utódok érdeklődésének lehetőségét.
Például, ha a kezes hetente egyszer érzi az érdeklődés hiányát, annak ellenére, hogy utódai távolság vagy munkaterhelés miatt nem képesek gyakrabban felkeresni a szülőt, a válás oka biztosan nincs megadva.
A kibocsátás formai követelménye a kibocsátási igazolás elkészítése. A végrendelet megírásához a törvény által előírt követelmények mellett (Ptk. 476–480. §) tartalmaznia kell a kiadás oka. Ha az utód öröklődik, az öröklési igény elmúlik utódainak. Örököl a kezes is rendelkezhet velük, de a tetten kell lennie kifejezetten állítsa. A dokumentumban konkrét gyermeknek kell lennie pontosan azonosítani. Ez az intézet kizárható az öröklésből részben vagy egészben. Fontos megemlíteni azt is, hogy a kezes élete során megváltoztathatja kiadatási döntését. Vagy a dokumentumot olyan dokumentum elkészítésével hajtja végre, amelynek kiadási okirata tartalmazza a szükséges követelményeket, és ezt a kérdést kifejezetten megváltoztatja vagy megszünteti, vagy pedig magát a kibocsátási okiratot megsemmisítheti. [1]
A kiadatási okirat kiállításának és megírásának hibátlan eljárásának biztosítása érdekében javasoljuk, hogy vegye igénybe a közjegyző szolgáltatásait.