szlovák

A történelem varázsa és a hagyományok varázsa a szlovák gasztronómiában

A nemzeti gasztronómia minden etnikai csoport kultúrájának része. Ezek azok az ételek és italok, amelyek egy adott nemzetre jellemzőek, és amelyekre bizonyos, az országot formáló körülmények hatnak. Ezek elsősorban természeti, talaj- és éghajlati tényezők, amelyek befolyásolták az étrend jellegét és fejlődését, de azok a hagyományok is, amelyeket az emberek évszázadok óta ápolnak.

Szlovákia hagyományos étrendje a múltban a környező természettől függött. Az ember arra támaszkodott, amit a természet kínált neki. A megélhetésnek ez a prédai módja tükröződött a vad bogyós gyümölcsök gyűjtésében vagy a vadászatban. Az ember csak fokozatos fejlődéssel tanult meg különféle módokon beállítani az étrendet, elkezdte háziasítani az állatokat és mezőgazdasági növényeket termeszteni, ami magasabb szintre emelte az étrend jellegét.

Az étrend alapvető része egész területünkön többnyire növényi jellegű volt. Az alapvető nyersanyagok elsősorban gabonafélék, hüvelyesek, burgonya és néhány zöldség voltak. A hegyvidéki területeken főleg tejelő étrenddel egészítették ki, az alföldön inkább húsdiétával. Az ételek elkészítése fokozatosan változott az archaikus módszerektől (pl. Sütés, főzés nyílt tűzön, sütés nyárson, köveken és hamuban) az igényesebb eljárásokká. Ez összefüggésben állt azzal a kandalló fejlődésével, amelyen az ételt készítették (a nyitott kandalló fokozatos átalakítása kemencévé, később kemencévé, konyhai eszközök és eszközök cseréjévé). A diéta elkészítésének leggyakrabban alkalmazott módszere a főzés volt, amelyet a mindennapi ételek elkészítéséhez használtak. A sütést kevésbé használták.

A múlt évszázad és a századforduló népi étrendjének hagyományos anyagának jellege szerint Szlovákiában két alapvető, egymástól eltérő területet különböztetünk meg - hegyvidéki és alföldi. Szlovákia hegyvidéki területe magában foglalja a hegyvidéki mezőgazdasági zab, árpa, hajdina, hüvelyesek és később burgonya termékeit. A tejet és a tejtermékeket széles körben használták. A húst főként birka- és bárányhúsból, a juh- és marhafaggyúból, valamint juhvajból fogyasztották. Az alföldi területek száraz és meleg éghajlata lehetővé tette termofil és igényes növények - búza, kukorica, olajos magvak, szőlő, őszibarack, sárgabarack stb. - termesztését. Az állatok közül a sertéstenyésztés elterjedt volt itt. Az étrend összeállításához gyakran használtak fehér búzalisztet, gyakori kukoricaételek fogyasztása érvényesült, és magas sertés- és zsírfogyasztást értek el.

Hagyományos zöldségételek
Őket a szlovák lakosság alapvető táplálékának tekintik. Ezek elsősorban pépes ételek, amelyeket az egyik legrégebbi ételnek tekintenek, amelyet különféle növényekből készítenek - hajdina, árpa, zab, köles, de bab, borsó, bab és később burgonya, kukorica is. A mai napig néhány háztartás szokott burgonyapürét készíteni sült hagymával.

Az étrend alapját mindig kenyérnek tekintették, amelyet még mindig a házigazda iránti tiszteletet tanúsítanak. Más ételeket összehasonlíthatunk archaikusabb kenyérkészítményekkel, mint pl lokše vagy haruľa. A hagyományos ételekhez javasoljuk a lisztből és vízből készített palacsintákat is. Később más alapanyagokat is adtak hozzájuk, és a népszerű burgonyás palacsinta ma is ismert.

A szlovák konyhában a hagyományos lisztételekhez főtt tészta is tartozik. Az idősebb fajok közül repedések ismertek (a tésztát ujjakkal tépték és forró vízbe dobták), manapság inkább kagylónak vagy tésztának hívják (a tésztát késsel vágták). A főtt tésztából szintén konzerváltak tésztával töltött tésztát, más néven pitét vagy jutalmat. A legjellemzőbb főtt tészta azonban ismert gombóc, amelyet különféle módon készítenek, akár bryndzával, káposztával vagy túróval.

Szlovákia hagyományos étrendje jellemző a levesek és szószok számára is. Különböző alapanyagokból készítették őket. Leggyakrabban zöldségekből (bab, borsó, csicseriborsó, lencse vagy káposzta stb.) Készülnek. A hagyományos szlovák leves a demikate, amelyet bryndzából készítenek. A zöldségfélék mellett a gyümölcs is fontos szerepet játszott az étrendben.

A süteményeket alkalmi étkezésként sütötték, főleg az ünnepek alatt. Kerek sütemények vagy töltöttek (lekvárral, túróval) jellemzőek Szlovákiára. Karácsony is jellemző. Néhány különféle alkalmakra készített süteménynek ünnepi jellege volt, mint pl úgynevezett Karácsony (karácsony), húsvét (húsvét), örömteli (esküvő) stb.

Hagyományos húsételek
A húsételek a múltban nem játszottak jelentős szerepet a szlovák étrendben. Főleg ünnepnapokon vagy fontos családi rendezvényeken ették, pl esküvők, keresztelések stb. A 19. század végéig a juhhúst fogyasztották, a déli területeken sertéshúst használtak. Ebben az időszakban a hús előkészítése is mérsékeltebb volt. A húst többnyire sós vízben főzték, nem úgy, mint manapság, amikor más kezelések népszerűek, például sütés vagy párolás. Ezek az újabb módosítások csak a második világháború után jelennek meg.

Jellegzetes húskülönlegességek a hentesételek. Az ilyen húst dohányzással tárolták. A füstölt combok, bordák vagy szalonna finom volt. A vágóhíd főbb különlegességei a henteskása és a hurka. Az úgynevezett húskülönlegességnek az ún banditamáj, más néven polgári máj. Az uradalmi és a polgári konyhát a hal- és vadfogyasztás jellemezte.

A tejtermékek mindig is az étrend egyik alapkomponense voltak. Jelenleg elsősorban a tehéntejet iszik, de a kecskét is hagyományosnak tartják, és manapság falvakban vagy hegyvidéki területeken is találkozhatunk vele. Korábban juhtejet is használtak. Népszerű tejtermékek: túró, tejszín, író, juhtejből készült darabos sajt, vaj, žinčica, tejsavó. A metélőhagyma és a parenice különleges sajtfajták Szlovákiában. Érdemes megemlíteni a tojásos ételeket is, miközben a hagyományos szlovák ételek közé tartozik a jól ismert sült marhahús is.

Hagyományos italok
Az ősidők óta az alapvető folyadék a víz volt. Szlovákia számos ásványi forrásban is gazdag, amelyek jótékony hatással vannak az emberi egészségre. E hagyományos ital mellett Szlovákiában is elterjedtek az alkoholos italok. A rét a legrégebbi alkoholos ital. Szlovákia déli részét bor jellemzi. A többi alkoholtartalmú ital közül Szlovákiára jellemzőek a szeszes italok, amelyek neve az elkészített alapanyagból származik. A szilva, a fenyő, a cseresznye, a körte, a rozs vagy a terkelica jól ismert. A sör a középkor óta ismert, és főleg árpamalátából készült. Hiánya esetén korábban zab- vagy rozsmalátából készítették.

A szlovákiai étrend ezen monotonitását az említett természeti tényezők határozták meg, amelyek Szlovákiában befolyásolták. A szlovák gasztronómiának azonban van egy másik oldala, amely nagyban befolyásolta. Ezek olyan külföldi hatások, amelyek évszázadok óta befolyásolják fejlődését, és itt fokozatosan honosodtak meg. A magyar etnikum befolyása a vörös szárított paprika használatában tükröződött, amelyek olyan ételek alapját képezik, mint a gulyás, a perkelt vagy a paprika. Ma is a juhsajtból készült jellegzetes szlovák termékek - bryndza, parenice, szilánkok - valójában a vallák népcsoport eredetéhez tartoznak, amely a 14. - 17. században telepedett le hazánkban az ún. Wallachiai gyarmatosítás. A szlovák konyhában más etnikumok befolyása is megfigyelhető. A horvátok zöldséges ételekkel gazdagították, a cseh konyha hozzájárult ahhoz, hogy a savanyú gombóc, párolt zsemle vagy sült hús mártásokkal (kapor, paradicsom vagy hátszín) bekerüljön a szlovák konyhába. Szlovákiában az amerikai ételek is meghonosodtak, különösen a burgonya, a kukorica, a paradicsom, a paprika, amelyek nélkül sok szlovák étel nem nélkülözheti. Az Orient hatása fűszereket vagy kávét hozott. Ezen külföldi hatások közül sok annyira honosodott meg a szlovák konyhában, hogy mára kulináris hagyományaink részévé váltak.