Több mint 40 éve vagyok a sakk világában. Ezalatt a királyi játékhoz fűződő viszonyom a gyermek új hobbi iránti vonzalmából komoly érdeklődésre változott, és az idő múlásával a sakk szakmává és fő életévé vált számomra. Maga a sakk gyakorlatilag minden szempontból jelentős változásokon ment keresztül. Ennek a rövid szövegnek a fő témája az lesz a sakk ismereteinek bővítése és a sakkteljesítmény növelése, más szóval sakkképzés. Megpróbálom legalább röviden felvázolni, melyek szerintem elévülhetetlen alapelvek és fordítva, ami főleg a technológiai fejlődés miatt más szintekre tolódott.
A képzés hatékonysága elsősorban annak sokoldalúságával függ össze. Ján Šefc ezt már nagyon jól tudta és már irányította is, pl. a nyitó variánsok biflingje biztosan nem tartozott az ő módszereihez (bizonyos, de nem kiemelt jelentősége van csak a meglehetősen magas összteljesítményből!). Az egyéni képzésben magától értetődik foglalkozni a vagyonkezelő részével, megpróbálni általánosabb következtetéseket levonni belőlük, és további munkát irányítani az elnyomás és végső soron a gyengeségek kiküszöbölése, hogyan a pozitív elemeket is kiemelve. Ez utóbbi különösen fontos a tapasztaltabb sakkozók számára, akik legalább bizonyos mértékben kialakították sakk „világképüket”. Kifejezhetõ képességként is olyan pozíciókat érjen el, amelyek a legjobban megfelelnek sakktermészetünknek és ahol a legreálisabb esélyünk van az ellenfél elvesztésére. Röviden összefoglalva, a saját munkájának komoly elemzése nélkül nehéz továbblépni.
Ezek és sok más elv ma is érvényes, csak a képzés eszközeinek és módszereinek köre bővült jelentősen. A sakkirodalom mennyisége sokszorosára nőtt, ráadásul nemcsak nyomtatott, hanem digitális formában is tanulmányozhatjuk. Ma nem probléma az erőforrások megtalálása, sokkal inkább a jó minőségűek kiválasztása és a nem megfelelőek kiszűrése.