A héber Biblia (az ószövetségi keresztény mínusz néhány deuterokónikus írás) viseli az irodalmi kompozit számos vonása. Gyakori ismétléseket 1 tartalmaz, anakronizmusokat és a későbbi revíziók jeleit. Mi több, az ugyanarról az eseményről szóló részek gyakran ellentmondanak egymásnak, ugyanazon könyvek különböző részei más stílusban írva és használja eltérő terminológia. Az úgynevezett a dokumentumhipotézis csak öt, Mózesnek (Pentateuch) tulajdonított könyv esetében ismerte el négy forrást 2, amelyeket különböző szerzők írtak, különböző régiókban, különböző okokból és különböző időpontokban, akár fél évezredig. A dokumentumok valódi, eredeti, ortodox hipotézisét több évtizede sikerült legyőzni. Christine Hayes, a Yale Egyetem professzora, az ősi izraeliták történetének és irodalmának szakértője azonban rámutat, hogy a több szövegrészben található eredetibb írásokat maga a héber Biblia említi (pl. Számok 21:14; Józsué 2:13; 2Sám 1:18 is).

zsidó-keresztény

A dokumentumhipotézis felülvizsgált 3. változata továbbra is az alapja a héber Biblia eredetének vizsgálatához, bár egyes bibliai tudósok (nevezetesen az úgynevezett koppenhágai iskola) egyetlen írásos forrást részesítenek előnyben. Abban azonban ők is egyetértenek, hogy a héber Biblia szövege végső soron összetett - ha nem is a korábbi írásokból, de legalább a hagyományokból., amelyek megvoltak (hasonlóan a görög mitológiához) mielőtt a szóbeli szavalat hosszú történetét írta volna. Amint megtudja az ún a formakritika (német Formgeschite), ami végül a héber Bibliát eredményezte eredetileg különféle himnuszok, közmondások, törvények, rituálék, népi és mitológiai történetek, versek vagy legendák, amelyek magyarázzák a különféle nemzetek vagy rituálék eredetét.

Történelmi kontextus: Az izraeliták eredete

Egyiptomi himnusz Kr. E. 1204-ből. n. kinevezi Kánaán etnikai és városi államait 4. Megemlíti az izraelitákat és megerősíti, hogy akkor már a mai Észak-Palesztina középső felvidékének területén voltak. Míg az állam státusát más etnikai csoportoknak tulajdonítja, az izraelitákat csak népként emlegeti, ami azt jelzi, hogy még nem érték el a szervezet állami szintjét. A régészeti leletek megerősítik ezt a feltételezést. Kr. E. 13. és 12. századból. n. l. csak itt jelent meg falvak maradványai (összesen csaknem háromszáz). Ezek a falvak hasonlítanak a beduin táborokra, ami arra utal lakóik közelmúltbeli nomád vagy fél nomád múltja.

Észak-Palesztina tágabb környékének régészeti feljegyzése folyamatos, jelezve azt külföldi etnikai csoport nem érkezett hirtelen vagy erőszakosan. Megerősítik a "proto-izraeliták" legrégebbi régészeti leletei, amelyek igazságosak nagyon nehéz megkülönböztetni a kánaániták korabeli leleteitől 5. Ugyanazokat a kultikus tárgyakat találjuk, pl. fő kánaáni isten szobrai, Ela, a kerámia és az alkalmazott ábécé is a környező kánaáni leletek szellemét hordozza. William Dever régészete szerint a "proto-izraeliták" települése csak a hiányzó disznócsontoktól különbözik a kánaánitáktól. A változtatásra szánt kánaáni írások pedig megerősítik, hogy az izraeliták nyelve - héber, csak kánaáni nyelvjárás volt.

A régészeti leletek tehát azt mutatják Bár a héber Biblia szembeállítja az izraelitákat a kánaánitákkal, a valóságban az izraeliták nem voltak más, mint a kánaániak egy csoportja., amelyek eltértek a lassú, fokozatos fejlettségtől. A régészeti feljegyzések más szempontból ellentmondanak a héber Bibliának. A Biblia látványos katonai hadjáratként ábrázolja az izraeliták érkezését. A régészeti leletek szerint azonban a kánaáni városokat, melyeket az izraeliták el akartak pusztítani, olyan "tengeri nemzetek" pusztították el, mint a filiszteusok, vagy egyáltalán nem.

Az ősi izraeliták hite

A vaskor elején az első izraeliták vallása hasonlított politeista szomszédaik vallására. Bár egyre erősebb lett az a tendencia, hogy Jahvét favorizálja, nem tagadta más istenek létét. Az izraeliták még más isteneket is imádtak mellette (úgynevezett monolatria). "Ezt vallási gyakorlatok, valamint a bibliai történetekben leírt és régészeti leletek által megerősített kultikus tárgyak bizonyítják" - mondja Hayes. Szerinte Jahve abban az időben hasonló volt a kánaáni vallás sok más istenéhez.

Később, a héber Biblia állítólagos összeállításának időszakában (Kr. E. IX. És 6. század) a helyzet nem sokat változott. A kánaáni etnikai csoportoknak gyakran voltak "nemzeti isteneik" 6, és Jahve izraelitává vált. A héber Biblia szerzői (vagy szerkesztői és szerkesztői) már monoteisták voltak, de a régészeti leletek azt mutatják, hogy hitük inkább kivétel volt, mint uralom az izraeliták körében. Ezt jelzi például az az intenzitás, amellyel a héber Biblia elítéli a többistenhitet, vagyis a bálványimádást. Például népszerű volt a "Menny Istennője". Asher, akit 7 Jahve feleségének tartanak. Asher volt ősi kánaáni istennő-anya a a kánaáni fõ isten felesége, El. 2. A királyok könyve 23 arra utal, hogy a Kr. E. l. el kellett távolítania kultikus tárgyait a jeruzsálemi templomból, amely a régészeti leletek szerint Kr. e. n. l.

Az ősi izraeliták nemcsak hittek Jahvén kívül más istenekben, sőt még a helyi Jahvében is (Ternani Jahve, Samaria Jahve stb.). Jahve Deuteronomy című könyvének egységességének hangsúlyozását a poly-jawizmus összefüggésében kell látni.

Kezdetben El

Jahve későbbi "győzelme" ellenére az volt az izraeliták nomád őseinek ("pátriárkák") eredeti istene, és így az "Ábrahám Istene" 8, valószínűleg El. Ezt bizonyítja például az a tény, hogy a héber Biblia legrégebbi alakjainak neve áhítatosan Ela-ra utal és nem Jahve (pl. Ishma-EL), mint a későbbi hagyományok számos bibliai alakja esetében 9. Egyedül az Izra-EL név nyilvánvaló utalást tartalmaz az El istenre, nem Jahve.

Az állítást bibliai kritika is alátámasztja. Isten Ábrahámnak El Shadai néven (a Hegy Eljeként) mutatkozik be, amely a legfelsõbb kánaáni isten, Ela egyik címe volt (1Móz 17: 1). Ezen a néven hatszor jelölik az Isten pátriárkáival kapcsolatos hagyományokat. Máskor El Eljonnak (Legfelsőbb Isten) hívják. El Olam, El Roj vagy El z Bételu. Gen 33,20 10 nyilván megőrzi régi hagyomány, és azt sugallja, hogy Ela-t legalább néhány korai izraelita imádta. Ela imádata megerősíti az Ésaiás 14: 4b-20-at is, panaszkodva az egyetemes uralkodó hanyatlásáról és a zsarnok azon szándékáról, hogy az ég felé emelkedjen az "Ela csillagok" felett, a világ irányításának biztosítása érdekében. A szakasz nyilvánvaló utalás az ősi kánaáni hagyományokra. Gen 46.3 még közvetlenül leírja a kánaáni Elát, mint Izrael istenét. 11.

Helytelen azonosítás

Az újabb bibliai hagyományok Ela és Jahve szinonimái. 12 Például amikor Isten először elárulja a nevét (2Móz 6: 3), hozzáteszi, hogy bár korábban nem Jahve néven ismerték, mindig is Jahve volt. 13 A bibliai kritika azonban a régebbi hagyományok mellett érvel szakaszok, amelyekben El és Jahve is előfordul egymás mellett, külön lényekként ábrázolva (pl. Ter 49; Számok 23–24; Zsoltár 82).

BAN BEN A legrégebbi bibliai hagyományok szerint Jahvét tipikus istenharcosként ábrázolják, amely nemzetét katonai győzelmekhez vezeti. A Sínai-hegyen Isten borzalmas robbanásban jelenik meg Mózes előtt, Karen Armstronog brit összehasonlító vallásszakértő azonban rámutat, hogy Ábrahám El istene nagyon enyhe istenség volt.

Héber Biblia Jahvét a vihar isteneként ábrázolja (pl. 29. zsoltár), ami nem jellemző Elre, hanem fiára, Baal Hadadra.. Amikor megjelenik Jahve, megremeg a föld és a hegyek, esik az eső a felhőkből (Bírák 5: 4-5), amikor megmentésre kerül, áthatolhatatlan felhők borítják be, amelyekből erősen esik, hangját mennydörgés zengi (Zsoltárok 14:14). Jahvé küzd Leviatánnal az Izaiás 27: 1, Zsoltárok 74:14, Jób 3: 8 és Jób 40: 25–41 között. És ez az a tett, amelyet az Ugarit 14 szövege nem Elnek tulajdonít, hanem Baal Hadad és Anat isteneknek.

Végül, de nem utolsósorban mindkét lény eredeti függetlenségét a Septuaginta és az egyik Holt-tengeri tekercs (4QDeutj) 15 szövege is megerősíti. Sokkal idősebb és ezért az ismert fordítás eredeti megfelelője Deut. 32,8-9 kimondja, hogy a Legfelsõbb Isten felosztja a nemzeteket az alsó istenek száma (Elohim, többes szám) szerint, és mindegyiknek ad egy nemzetet: Jahve saját népe, Jakab örökségének része. " De a héber Biblia szerkesztői "Ela fiait" Izrael fiaival helyettesítették. Ez megerősíti ezt a korai izraelitáknál ő volt (mint más kánaánitáknál) El fő istene, és Jahve csak egyike volt Ela alsó isteneinek és isteni fiainak.

Jahve eredete

Az Jahve-kultusz Izraelen kívüli említésének hiánya erre utal Jahve nem hagyományos nyugati szemita istenség. Ezt megerősítik azok a bizonyítékok, amelyek szerint Jahve imádata a késő bronzkor Holt-tengerétől délre eső területről származik.

A Jahve szó legrégebben elfogadott említése (vagyis JHVH 16) a Transjordan 17-es beduin törzsek ókori egyiptomi listájából származik Amun isten szolebai templomában. Kr. e. 14. század elejéről származnak. l.. Itt említik a "JHV-t Shas földjéről". Úgy tűnik, hogy a JHV kifejezés a JHVH egyik korai formáját képviseli, és helynévként használják, a Shasa népének, a dél-kánaáni fél nomádok lakta helynek. A JHV pár évszázaddal fiatalabb ókori egyiptomi írásokban is megjelenik, hol található az Edom déli részén található Seir-hegységhez kapcsolódó kifejezés. Itt is helynévként használják. Az azonban, hogy a helyet istenségről nevezték-e el, vagy fordítva, továbbra is kérdéses a Biblia szerint.

A JHV ókori egyiptomi feliratai közötti összefüggés a Kánaán déli részére és Jahvére utalva megerősíti a legrégebbi bibliai hagyományokat (pl. 5Móz 33: 2; Júdás 5: 4-5; Zsoltárok 68: 8–9, 18; Hab. 3: 3), amely Jahvét Kánaán déli részén "háziasítják", az Edom, Midian, Teman, Paran és Sinai néven ismert terület. A Kuntillet Ajrud helyszínen, az észak-izraeli törzsek szentélyében található a "Teman Jahve" felirat, hogy irodalmi-kritikai módszerekkel levezetett összefüggések nem bibliai megerősítése.

Szerint az ún a kenyai hipotézis Jahvevo kultusza a kenyitáknak köszönhetően északra költözött 18, nomád Midiánból. A hipotézis azon a hagyományon alapszik (amelyet az 1.16. És a 4.11. Bíró rögzített), amely szerint az volt Mózes apósa, a midiáni Jahve-kultusz kenyai papja. Bár Mózes fontos helyzetét a későbbi hagyományok hozták létre, a többi a Biblia szerint ősi. Észak-Izraelben már a korai időktől kezdve utalások történtek a kenyiták és az edomitákkal szorosan rokon emberek jelenlétére, akik kereskedelmi lakókocsikkal érkeztek ide.

Asszimiláció és továbbfejlesztés

"A pogány ókorban az istenek gyakran összeolvadtak és kultuszuk átfedésben volt, vagy egy bizonyos terület isteneit gyakran azonosnak tartották más nemzetek isteneivel" - írja Karen Armstrong. Ez történt El esetében is, akinek kultusza fokozatosan átment helyéről Jahve kultuszába, aki több tulajdonságát felvette, mint például a király címet, az örök létet, a bölcs bíró státusát, az emberiség atyját . Elhez hasonlóan Jahve elnökölt az istenek tanácsán, és szent és ősz hajú, szakállas pátriárkának tekintették (Dán 7: 9-14, 22), aki együttérző és irgalmas.

A Biblia is rögzíti Ela asszimilációját. Mark Smith amerikai bibliatudós rámutat, hogy a terminológia, a kultusz szempontok és egyéb részletek részletes elemzése arra utal, hogy Ela kultusza jelen van Siloh város szentélyében (Zsoltárok 78: 60; Joshua 18: 1; 1 Sam 2: 22) a vaskor elején (Kr. E. 12. - 10. század). Nem véletlen, hogy a héber Biblia többször is El nevét és epitettjét használja a shila szentély emelkedésének és bukásának leírására. A Sichem város szentélyéhez kapcsolódó hagyományok rögzítik Jahvizm beépülését El kultuszába is. Valószínűleg Jeruzsálemben is gyakorolt ​​(részletesebb vitához lásd Smith, 2001, 140. o.). Néhány bibliai szakasz arra is utal, hogy Ela kultusza alkalmanként még hosszabb ideig fennmaradhatott.

Jahve asszimilálta (gyakran El költségén) a népszerű kánaáni istenet, Baál Hadadot is. Így, míg a legrégebbi hagyományok szerint Jahve tipikus istenharcos volt, utóbbiban viharisten alakját öltött Baal Hadad módjára (lásd a téves azonosítás című részt).

Az asszimiláció mellett az izraeliták istenségei is felülkerekedtek evolúció antropomorf formából az ókori görög istenségek módján absztrakt, távoli entitássá. A nomád pátriárkák, Ábrahám, Izsák és Jákob bizalmas kapcsolatot ápoltak El-kel. El törzsfõnökként barátságos tanácsokat ad nekik. Őrzi útjaikat, tanácsolja, kit vegyenek feleségül, és álmában beszél velük. Jahve, az ószövetségi szövegek istene, amelyet Jahvének tulajdonítottak, ill. Jahvi hagyomány, antropomorf is volt: átsétált az Édenkerten, bezárta Noé mögött az ajtót. Ezektől a fogalmaktól, amelyek sok más nemzet istenfelfogásain jelennek meg, különbözik Elohist isten vagy. az elohista hagyomány bibliai szövegrészei: egy isten, akit Elohimnak hívnak 16 közvetve kommunikál az emberekkel, álmok vagy próféták és próféciák által, angyalokon keresztül cselekszik.

Következtetés

A régészeti leletek, az összehasonlító vallás és a bibliai kritika ezt bizonyítja a Bibliában megragadott izraeliták vallási elképzelései hosszú időn át fejlődtek és a környező nemzetek vallási eszméinek hatása alatt, különösen a kánaániták. "Az izraeliták hat évszázad alatt áttértek az monoteizmusra egy folyamat során, amely a babiloni száműzetés során csúcsosodott ki vagy vált kiemelkedővé 19". állítja Robert K. Gnuse amerikai vallásvalló, aki szerint a bibliai tanulmányok teljes tanszéke "paradigmaváltást" rögzített az ezredfordulón.

"A kutatók ma készek hangsúlyozni az izraeli gondolkodás folytonosságát a külvilág kulturális és vallási meggyőződésével" - folytatja Gnuse. "Készen állunk arra, hogy beszéljünk arról, hogy a száműzetésben élő izraeliták és zsidók hogyan változtatták meg vagy rekonstruálták elődeik elképzeléseit - hiszen úgymond új palackokba töltötték a régi bort."

Csaknem két évtized telt el a Gnuse által említett bibliai történelem terén bekövetkezett "paradigmaváltás" óta. Ennek ellenére a vallási fundamentalistáknak valószínűleg kopott, egyszerű kifogásokkal kell szembenézniük, például "ezek csak hipotézisek". Hacsak a "látszólag ez" állítások súlya több tudományos szakterület kutatásának következetességén alapul (szövegkritika, régészet, összehasonlító vallás), a mennyire fontosak "minden bizonnyal" azok a fundamentalisták állításai, akik aláássák mindazt, amit ezekből a szakszervezetekből tudunk (az Ószövetség 100% -os történelemtörténete esetén geológia, paleontológia, biológia, fizika. sőt irodalomtudomány 20).

Mellékletek és jegyzetek

Bibliai bizonyíték az ókori izraeliták monolátusáról
Az Elohim szót az izraeliták istenük, és ezáltal egyedi szám jelölésére használták. Eredetileg azonban többes számú szó volt, ami "isteneket" jelent. Ebben az összefüggésben használják például a Bibliában, amikor más nemzetek úgynevezett isteneit bírálják, hogy egyáltalán nem Isten. Ugyanakkor többször használják olyan kontextusban, amely (a régészeti leleteknek megfelelően) jelzi a többistenhitet, pontosabban az ősi izraeliták monolátusát.

Gen 20,13
Mert amikor Isten engem hozott (az elohimot egy többes számú ige követi, a helyes "istenek kihozták") apám házából az ismeretlenbe, azt mondtam neki: Meg fogod mutatni nekem ezt a kedvességet: Minden helyen, ahol jövünk, azt mondod: "Ő a testvérem!"

Zsoltár 29
Dávid zsoltára.
Adja át magát az Úrnak, Isten fiai (az istenek fiai, bene Elim),
adj dicsőséget és hatalmat az Úrnak.

2Móz 15.11a
Ki olyan, mint te az istenek között (elimin), Uram,

Dániel 11,36
A király akarata szerint cselekszik, és felmagasztalja magát, és minden isten (ek) fölé emelkedik; még az istenek Istene (El Elim) ellen is különleges dolgokat fog mondani, és addig boldogul, amíg a harag el nem múlik, mert a meghatározott beteljesedik.

Zsolt 89,6
Csodáid, Uram, dicsőítsd az eget
és a szentek hűséges közösségét (az istenek közössége, bene Elim).

Zsolt 82.1
Asaph zsoltára.
Isten (elohim) feltámad Isten gyülekezetében (’ēl),
az istenek (elohim) közepette az udvar cselekszik.

Ez a vers azt jelentheti, hogy Isten (Elohim) sok más isten mellett áll a felsőbb isten tanácsában, valamint azt, hogy Isten (Elohim) ebben a tanácsban áll, mint Ēl és a tanács többi tagjával együtt ítélkezik.

E zsoltár 6. versében Isten így szól a gyülekezet többi tagjához:
És azt mondtam: „Te istenek vagytok (ti [többes számban] elohimok vagytok),
mind a Legmagasabb fiai vagytok. "

Használt és ajánlott irodalom
Armstrong, K. 1996: Isten története. Argo
Bowker, John 2002: Isten rövid története. Dorling Kindersley London. (szlovákul is megjelent, mint Isten: Rövid történelem. Ikar, 2004)
Day, J., 2000: Jahve és a Kánaán istenei és istennői. Sheffield Academic Press
Dever, W. G., 2001: Mit tudtak és mikor tudtak a bibliai írók? Mit árulhat el a régészet az ókori Izrael valóságáról. William B. Eerdmans Kiadó
Finkenstein, I., Silberman, N. A., 2007: A Biblia felfedezése: Izrael Szentírásai a modern régészet tükrében. Vyšehrad
Gnuse, R. K., 1997: Nincsenek más istenek: Kialakuló monoteizmus Izraelben. Folytonosság
Hayes, Ch., 2006: Bevezetés az Ószövetségbe. Előadássorozat, Yale Egyetem
Steussy, M., 2003: Kehely bevezetése az Ószövetségbe. Chalice Press