Kérem, mi volt a nagyszerű ötlet, hogy az iskolásoknak két hónap szabadságuk van? Az erők regenerálására?
Valószínűleg nem kérném, hogy három évtizeddel kevesebb legyen, valószínűleg akkor tetszett - bár nem emlékszem jól, mit csináltunk ez alatt a két hónap alatt. Körbe repültek a lakóházban, elmentek a táborba, a nagymamához a faluba. és rettenetesen rövidnek tűnt ez a két hónap.
És miért is oldom meg itt valójában, és kérdezek valamit, amin valószínűleg nem fogok változtatni?
Mert egyszerűen nincs hova mennem ezekkel a gyerekekkel arra a két hónapra! Legutóbb felhívtam egy barátommal, és megkérdeztem, hogy mit csinálnak a szüleink két hónapja velünk.?
Tehát megtudtuk, hogy három hetes úttörőtáborba mentünk egy anya vagy apa robotjától, majd két hetet egy nagymamával, két hetet egy másik nagymamával, és az elmúlt hetet valahol szüleinknél töltöttük, akiknek jobb volt, talán még valahol a tenger mellett., vagy legalábbis Rügenen (ez is a tenger mellett van, de elég hideg.)
És a szülők valószínűleg meglehetősen kipihentek voltak a rajtaütés után, mert alapvetően nem láttak minket egész nyáron és jól regenerálódtak.
X hetes vakáció után vagyok
érett maradni Cajlában (vagy más intézményben).
Iskolás gyermekeim, de még mindig egy kicsit kicsi, hogy egész nap egyedül lehessek otthon, nincs kinek kölcsön adnom. Régóta esedékesek azok a táborok, amelyek megkönnyítették a szülők terheit, és szinte minden, ami rajtuk volt, egy szocialista munkáltató pólójához került.
Egyrészt a gyermekeim lemondtak egy tábor gondolatával (mivel inkább anyám szoknyája és apja nadrágja, mint tinédzser ruhában vannak, szülői felügyelet nélkül nagyszerű nyaralást töltöttek ki), másrészt fogalmam sincs, hogyan fizetném ki azt a három hetet a táborban.
Nem vagyunk a társadalmi szükségletek küszöbén, de a bentlakó táborok árai valahol gyermekenként 140 eurónál kezdődnek, ami összeadva az összes zsebpénzt, megvásárolva a szükséges tábori felszerelést és egyebeket. három gyermek számára három hétig .
Sajnos családunknak nincs választása a nagymama kertjéről. Egyes nagyszülők már nincsenek, a többieknek maguknak kell segítségre, nem pedig a kis ördögökre, akik egy darabban mozognak.
Ha családi vakációra akarunk menni, vagyis, mint mindenki más, még apámmal is, az ünnep hátralévő részére nem sok minden marad, hogy más napokon felváltva fordulhassunk a gyerekekkel.