Az aminosalicilátok olyan gyógyszerek, amelyek az 5-amino-szalicilsav (5-ASA) hatóanyagot tartalmazzák. Leggyakrabban használt mesalazinkészítmények, például Pentasa, Salofalk vagy Asacol. Jelenleg csak speciális esetekben jelzik a Sulfasalzin-EN néven kapható szulfaszalazint, amelynek viszonylag gyakori mellékhatásai vannak.
Történelem
Ennek a gyógyszercsoportnak az első készítménye a szulfaszalazin volt, amelyet 1938-ban Nanna Svartzová svéd orvos (1890-1986) szintetizált a stockholmi Carolina Egyetemen. Arra a hipotézisre épült, hogy a reumás ízületi gyulladást és az UC-t is baktériumok - streptococcusok okozzák. Az akkor ismert antibiotikum Philip Willsteddel együttműködve a szulfapiridint 5-amino-szalicilsavval kombinálta, hogy a kötőszövetekben tartsa és így létrejöjjön az első aminosalicilát, a szalazopyrin, amelyet ma szulfaszalzinnak neveznek. Svartz megfigyelte, hogy a szulfaszalazin nemcsak reumás ízületi gyulladásban szenvedő betegeknél, hanem fekélyes vastagbélgyulladásban is hatékony. 1948-ban kiterjesztette kezdeti megfigyeléseit 124, enyhe vagy közepesen súlyos fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő beteg vizsgálatára, akiknek 80% -a napi 4-6 gramm dózisban reagált a SASP kezelésre. A probléma a mellékhatások viszonylag magas aránya (15-20%) volt. Később kiderült, hogy a mellékhatásokat a molekula antibiotikus része - a szulfapiridin - okozza, és a paradox módon aktív anyag az aminoszalicilsav. Vagyis az a rész, amelynek eredetileg állítólag csak antibiotikum-hordozónak kellett lennie.
Röviddel ezután az Egyesült Államok Mayo Klinikájáról publikálta pozitív tapasztalatait az UC Bargen-ben szenvedő betegek nagy csoportjában, és azóta az aminosalicilátok a fekélyes vastagbélgyulladás kezelésének alapkövévé váltak. Később a Crohn-kór enyhe formáinak kezelésében kezdték alkalmazni, különösen a bélműtét utáni visszaesés megelőzésére.
Az 1970-es és 1980-as években olyan új amino-szalicilát-készítményeket fejlesztettek ki, amelyek már nem tartalmaznak szulfapiridint. Ezek közül a mezalazint fogadják el leginkább, amelyet a legtöbb fejlett országban használnak.
A cselekvés mechanizmusa
Az összes amino-szalicilát hatóanyaga az 5-amino-szalicilsav. Ennek gyulladáscsökkentő hatása van a bélnyálkahártyában, és bár a pontos hatásmechanizmus továbbra sem tisztázott, számos lehetséges mechanizmus ismert. Az aminosalicilátokról kiderült, hogy számos gyulladásgátló mediátor, például adhéziós molekulák, kemotaktikus peptidek és gyulladásos szerek, köztük a TNFa, az interleukin-1 vagy a leukotriének képződését gátolják. Ugyanakkor megvédik a nyálkahártyát a fehérvérsejtek által a gyulladás során felszabaduló anyagok - például sósavból származó és oxigéngyökök - toxikus hatásaitól.
Aminosalicilátok - fontos farmakológiai adatok
A klinikai gyakorlatban az első termék a szulfaszalazin volt. A szulfaszalazin egy ún előgyógyszer, és az 5-ASA és szulfapiridin hatóanyagból áll, amelyeket azo-kötés köt össze. A bélbaktériumok a vastagbélben lévő szulfaszalazint 5-ASA és szulfapiridinre bontják. Az 5-ASA nem szívódik fel, és csak a bél nyálkahártyájára hat. A szulfapiridin azonban felszívódik, és a szulfapiridin túl magas szérumkoncentrációja érhető el nagy dózisokban vagy genetikai hajlam (lassú acetilátorok) miatt. Ez felelős olyan mellékhatásokért, mint az émelygés (hányás), gyomorégés (gyomorégés), fejfájás, kiütés, vérszegénység és ritkán hepatitis, vese gyulladás vagy átmeneti spermiumtermelés.
Az újabb amino-szalicilát-készítmények már csak a hatóanyagot - 5-amino-szalicilsavat tartalmazzák. Számos 5-ASA készítményt fejlesztettek ki, amelyek a hatóanyag célzott felszabadulását biztosítják a gyomor-bél traktus kívánt szintjén. A savfüggő (pH-függő) felszabadulású készítmények csak fokozatosan szabadulnak fel, ha a pH egy bizonyos érték fölé emelkedik, például a vékonybélben vagy csak a vastagbélben. A kontrollált felszabadulású készítmények gyógyszerrel bevont etil-cellulóz mikrogranulátumokat tartalmaznak, és az 5-ASA-t fokozatosan szabadítják fel a gyomor-bél traktusban. Ilyen például a Pentasa vagy a Salofalk granulátum. A kontrollált felszabadulás másik példája a többmátrixos készítmény (MMX), amely azonban Szlovákiában akkor (2017 júliusában) még nem volt elérhető.
A hatóanyag hatóanyag-felszabadulásának áttekintését a gyógyszer típusa szerint a következő ábra mutatja.
Ábra: Az egyes aminosalicilátkészítmények áttekintése a beadás módja és a gyógyszer hatékonyságának helye szerint.
Ismeretes, hogy az aminoszalicilátok hatékonysága az emésztőrendszer nyálkahártyájában való koncentrációjuktól függ. Ez a koncentráció az adagtól és a beadás módjától függ. Magasabb koncentráció érhető el, ha közvetlenül a bélbe adják, azaz kúpok vagy beöntések formájában, de csak ezeknek a formáknak az alkalmazási körén belül. Ez a végbélben lévő kúpok esetében 15 cm mélységig, a beöntéseknél pedig a vastagbél bal oldalán 30-40 cm mélységig.
Aminozalicilátokkal történő kezelés
A különféle aminoszalicilátok áttekintését az alábbi táblázat tartalmazza.
Táblázat: A gyulladásos bélbetegségek kezelésében alkalmazott aminosalicilátok
| A drog | Fogalmazás | Vállalkozás neve (ország) | A GIT tevékenységi területe | A fenntartó kezelés minimális napi dózisa (g) | Maximális napi adag (g) |
| szulfaszalazin | 5-ASA - szulfapiridin | Szulfaszalazin-EN (SK), Azulfidin (USA) | vastagbél | 2 | 6. |
| olsalazin | 5-ASA - 5-ASA | Dipentium (csak az Egyesült Államokban) | vastagbél | 1 | 3 |
| balsalazid | 5-ASA - 4-amino-benzoil-p-alanin | Colazal (USA), Colazide (Egyesült Királyság) | vastagbél | 3 | 6.75 |
| Megfogalmazás | |||||
| mezalazin (5-ASA) | Etilcellulóz mikrogömbök | Lassú felszabadulású Pentasa tabletta vagy tasak | teljes vékonybél, vastagbél | 2 | 4 |
| Mikrogranulátum | Salofalk granulátum (SK) | teljes vékonybél, vastagbél | 2 | 4 | |
| Eudragit L bevonat, pH = 6-nál nagyobb felszabadulás | Salofalk (SK) | vékonybél vége, vastagbél | 2 | 4 | |
| Eudragit S bevonat, pH = 7-nél nagyobb felszabadulás | Asacol (SK) | vékonybél, vastagbél vége | 2 | 4.8 | |
| Multimatrix | Lialda (USA), Mezavant (Egyesült Királyság) | vastagbél | 2.4 | 4.8 |
További információk az aminosalicilátok kezelés hatékonyságáról a következő oldalakon találhatók:
Érdekelheti:
Az aminosalicilát kezelés biztonsága
A mezalazin (Pentasa, Salofalk, Asacol) nagyon jól tolerálható gyógyszer. A tucatnyi klinikai vizsgálat legújabb metaanalízise nem tárt fel statisztikailag szignifikáns különbséget a nemkívánatos események előfordulási gyakoriságában az aminosalicilátok és a placebo között, sem napi egyszeri és napi többszöri adagolás, sem különböző készítmények, sem pedig alacsony és nagy dózisú gyógyszerek között.
A mellékhatások a betegek 5-10% -ánál ritkák. Ezek közé tartozik a hasmenés, bőrkiütések, fejfájás vagy émelygés. A súlyos hatások a betegek kevesebb mint 1% -ánál fordulnak elő, beleértve a vese gyulladását (interstitialis nephritis), a hasnyálmirigy akut gyulladását (pancreatitis), a máj gyulladását (hepatitis), a szívizom gyulladását (myocarditis) vagy a tüdőfibrózist. A mellékhatásokat szinte mindig kijavítják a gyógyszer abbahagyása után. Kivételt képezhet a vese gyulladás, amely a betegek körülbelül 0,2% -ánál fordul elő, és néha a gyógyszer abbahagyása után is folytatódhat. A mesalazin ezért ellenjavallt veseelégtelenségben szenvedő betegeknél.
A mellékhatások gyakoribbak a szulfaszalzinnal (Sulfasalazine-EN) történő kezelés során. A betegek körülbelül 20% -ában fordulnak elő. Ide tartoznak a fejfájás, hányinger, hányás, láz, hematológiai szövődmények (haemolysis, foláthiány, agranulocytosis, thrombocytopenia, aplastikus vérszegénység, methemoglobinaemia), narancssárga vizelet, toxikus epidermális nekrolízis, Stevens-Johnson szindróma és oligospermia. A szulfaszalazin ellenjavallt szalicilátok, szulfonamidok, porfiria és glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz (G6PDH) hiányára allergiás betegeknél. Emiatt a szulfaszalazint már nagyon ritkán alkalmazzák, és csak különleges esetekben.
Az aminosalicilát kezelés monitorozása
A vesefunkciót (kreatinin és karbamid) 6 havonta ellenőrizni kell a mesalazin-kezelés alatt. A szulfaszalazinnal kezelt betegeknél három havonta ellenőrizni kell a vérképet, a folsavat, a karbamidot, a kreatinint és a májfunkciót.