Légy én - szélesebb, mint magasabb.

diétázik

Internetre lépek, és megoldást keresek.

A fő probléma az, hogy egy alomdobozként tömöm magam.

Nyilvánvaló, hogy a sok rostot tartalmazó dolgok megmentik tisztátalan lelkemet.

"A rost lassan lebomlik, hosszabb ideig fenntartja a teltségérzetet és segíti az emésztést is."

Kimegyek, és veszek két doboz rostban gazdag reggelibárot.

Az első napon rostbárok vannak reggelire, ebédre és közben sok ételre.

Nem kell nagyot mennem aznap.

Másnap még jobban befűzöm.

Aznap sem megyek nagyra.

Rostos Jézus láthatóan őszintén végzi a varázslatokat a vastagbélemben.

Úgy érzem, hogy a font csökken, mert már nem vagyok olyan éhes.

Harmadik nap nem kibaszom.

Nem kibaszom a negyedik nap.

Megiszom a reggeli kávémat, és érzem a bélben az ismerős mennydörgést.

Abban a pillanatban, amikor a WC-re szállok, elhagy a világ legfurcsább fingja.

Síp hangot ad ki.

Csak egy vékony, állandó légáramlat, amely büdös, mint egy öreg apa koporsója.

Nincs más hang, csak az a sípoló sziszegés.

A lyuk eltömődött.

Ez a szar olyan nehéz, hogy úgy érzem, mintha Dwayne "The Rock" Johnsont szültem volna.

Kapaszkodom a zuhanyfüggönybe és imádkozom.

A Sziklát egy mohás sebességgel kirúgják a seggfejemből.

Az egész fenekemet fröccsenő víz borítja a WC-ből.

Most kezdődik az igazi móka.

Egy fing, amely nagyobb kárt okozna az ózonban, mint amennyit egy aeroszol valaha is képes lenne, szar lövedékeket lő rám.

Határozott és tökéletesen kerek rögök.

Ez a bűz meg fog ölni.

Sötétedik a szemem előtt.

A rakétadagadásom által működtetett tálkákon dübörgés háborús emlékeket idéz elő.

Soha nem jártam Vietnamban sem.

A belem németül sikoltozik.

Úgy hangzik, mintha egy gyeplő szarvas lakna a gyomromban.

A kimenet nagy részét ekkor még el sem töltik.

Csak kiszorítják a nyakamban felhalmozódott gázzal.

Egy óra múlva végül úgy tűnik, hogy ez lehet.

Remegek és sírok.

Mindkét lábam alattam hajt, miközben megpróbálok felkelni.

A fürdőszoba csempéit érő gyomor egy utolsó trombitaszólót tol ki.