A neve Wayne Shaw, nemrég negyvenöt évet ünnepelt, kapusokat képez a klubban, ugyanakkor csereként rendszeresen ül a kispadon. 130 kilóval a szigetek egyik legkeményebb játékosa, hatalmas alakja valakit mosolygásra, mások tiszteletére késztet.

El tudod képzelni, mi lenne, ha az első kapus, Ross Wörner valamilyen oknál fogva nem avatkozna be a meccsbe, vagy cserélnie kellene? Shaw pufók a kapuban, Alexis Sánchez, Mesut Özil vagy Olivier Giroud rohan rá. Egy ilyen gondolatnak vonzania kell azokat, akik szeretik a futballt.

Ugyanakkor Shaw-nak sokáig nem kellett ebben a dicsőségben lennie. Nemcsak korában van jelentős kora, de három évvel ezelőtt Suttonra lőttek, amikor bemelegítés és provokálás közben rátámadt a kingstoni rajongókra. De több mint egy év után új lehetőséget kapott a vezetőségtől és az edzőtől, és most elképesztő pillanatokat él át régi térdein.

Ha nincs is válságváltozat a rácsok között, mindenki, akinek köze van Suttonhoz, alig várja a mérkőzést. Az 5000 fős Gander Green Lane Stadion határozottan többször elfogyna, a rajongók életükben egyszer megtapasztalhatják egy ilyen show-t.

Habár. Sutton egyszer már ragyogott az FA-kupában, és nem is olyan régen. 1989-ben a harmadik fordulóban hazai pályán sikerült legyőznie a Coventry csapatát, ma a harmadik bajnokság egyik csapatát, amely akkoriban a legmagasabb versenybe tartozott, és csak 18 hónappal azelőtt nyerte meg az angol kupát. De kizárni az Arsenalt, vagy döntetlen esetén megtorló mérkőzést kényszeríteni az Emirates Stadionban? Ez egyértelműen áttörné a kis klub története eddigi összes eseményét.