A Focus 2003-as felmérése szerint a szlovákok csaknem 70 százaléka természetesnek tartja, hogy egy gyereket seggbe üssön, amikor a szülő jónak látja.

éves

"A nevem Igor Hnízdo" - mutatkozik be osztályának az Obecná škola című legendás csehszlovák vígjáték tanára. És azonnal folytatja: "Iskoláinkban a testi fenyítés megengedhetetlen. Egy kivétellel. És ez az osztály. Viszont annak az osztálynak, amelyik megőrjíti a tanárát, küzdenie kell. "

Elizabeth Gershoff, a texasi Austini Egyetem és munkatársa, Andrew Grogan-Kaylor szerint a tanár mélyen tévedett. Minél jobban megverik a gyereket a fenekében, annál inkább ellenáll szüleinek, antiszociális magatartást és agressziót mutat. Kognitív problémái vannak, és mentális egészségi állapota romlik - írják a szerzők a Journal of Family Psychology című szaklapban most megjelent tanulmányban.

A tanulmány metaanalízis, vagyis más elemzések elemzése. A szerzők az elmúlt 50 évben végzett kutatásokból gyűjtöttek adatokat, a minta összesen legfeljebb 160 000 gyermek adatait tartalmazza. A szerzők szerint ez a fenékverés hatásainak legteljesebb elemzése, amely jelenleg rendelkezésre áll.

Káros hatások

"Arra összpontosítottunk, amit az amerikaiak többsége fenékszerű csatának nevezne, nem pedig más potenciálisan káros magatartásnak" - mondta Gershoff egyetemi jelentésben. "Megállapítottuk, hogy a szamár utáni csata nem szándékos káros hatásokkal járt. Másrészt ez nem társult a gyermekek azonnali vagy hosszú távú engedelmességével, bár ez az oka annak, hogy a szülők megbüntetik gyermekeiket "- tette hozzá a szerző.

A szerzők megállapították, hogy a gyermek szamárcsatája a gyermekre gyakorolt ​​17 negatív hatás közül 13-hoz kapcsolódott. "Ennek a tanulmánynak az a tanulsága, hogy a csacsiért folytatott harc negatívan hat a gyermekre. Egy ilyen csata ellenkező hatást mutat ahhoz képest, amit a szülők remélnek "- mondja Andrew Grogan-Kaylor, a tanulmány társszerzője.

A Focus 2003-as felmérése szerint a szlovákok csaknem 70 százaléka természetesnek tartja, hogy egy gyereket szamárba üti, amikor a szülő jónak látja.

A csata mint oktatási eszköz az Obecná škola című filmben. Forrás - YouTube

Svédországban betiltották a testi fenyítést

A szerzők megvizsgálták a popsi csata hosszú távú hatását a ma felnőtt emberekre. Megállapították, hogy minél jobban megverték a szamarat, annál több mentális problémát és antiszociális viselkedés jeleit tapasztalták. Az ilyen felnőtt emberek támogatták a szamárcsatát saját gyermekeikkel. A szerzők szerint a büntetés ezen formája nemzedékről nemzedékre változik.

A világ 54 országában végzett 2014-es UNICEF-felmérés szerint a két és tizennégy év közötti gyermekek több mint 40 százaléka tapasztalt szamárverést vagy pofozkodást az elmúlt hónapban.

Svédország volt az első olyan ország a világon, amely betiltotta a gyermekek testi fenyítésének bármilyen formáját (akár otthon, akár iskolában). 1979-ben történt.

Csak összefüggés

Gershoff és Grogan-Kaylor tanulmányával kapcsolatban számos korlátozást kell megjegyezni. Először is, nagy különbség van a gyermek életében egyetlen szamárharc és az állandó testi fenyítés között. Kérdéses, hogy megbízhatóan tudjuk-e mérni az ilyen fokozatos hatást.

Másodszor kérdéses, hogy a fenékveréssel foglalkozó tanulmányok képesek-e megkülönböztetni a jelenséget a büntetés egyéb formáitól, így biztosan kijelenthetjük, hogy a gyermekre gyakorolt ​​negatív hatás a fenékharcnak tulajdonítható, de nem pofonokkal vagy más módon.büntetés formája.

Ne felejtsük el a géneket

Harmadszor: a tanulmány csak összefüggésben van, vagyis két jelenség kölcsönös előfordulását figyelte meg, jelen esetben a szamárcsatát és az emberi életre gyakorolt ​​negatív hatásokat. Az, hogy oksági kapcsolat van-e közöttük, más szóval, hogy az egyik a másikhoz vezet-e, nem száz százalékig biztos.

Nagyon lehetséges, hogy az agresszív hajlamú és személyiségproblémákkal küzdő szülők nagyobb valószínűséggel verik meg gyermekeiket. Utódaik öröklik ezeket a géneket, ezért antiszociális viselkedést terjesztenek. Ezért nagyon lehetséges, hogy maga a csata nem felelős érte, sokkal inkább a gének.

A mai egyik leghíresebb pszichológus, Steven Pinker, a Harvard Egyetem folyamatosan figyelmeztet bennünket, hogy viselkedésünk magyarázatakor ne feledkezzünk meg a génekről.