Lale Sokolov túlélte a koncentrációs tábort azáltal, hogy tetoválta a foglyok azonosító számát. Így ismerkedett meg élete szerelmével. Heather Morris angol nyelvű könyve most megjelent két szlovák zsidó erős történetéről.

tetoválóművész

Lale Sokolov és felesége, Gita a háború után hosszú évekig titokban tartották az auschwitzi koncentrációs tábor titkát maguk és legközelebbi barátaik számára. Még az ausztráliai Melbourne biztonságában is nagyon kevesen tudtak róla. A fordulópont akkor következett be, amikor Lale életre szóló szerelme, Gita meghalt.

De L úgy döntött, hogy a történetét nem szabad elhallgatni és elfelejteni. És elkezdett keresni valakit, akiben megbízhat, hogy tetováló művész legyen a náci koncentrációs táborban.

Két szlovák zsidó története, akiknek sikerült életben maradniuk és új otthont találni Ausztráliában, az Auschwitz tetováló című regényben jelent meg. Heather Morris írta, aki egy melbourne-i állami kórházban dolgozik, és halála előtt Lale Sokolov részletesen elmondta neki.

Az Ikar kiadó szlovák nyelvű könyvet fog kiadni júniusban, Tetovač z Auschwitz néven.

Egy történet, ami érdemes lehet

"2003-ban egy idősebb úrral mutatták be, aki elmesélhetett neki egy történetet, amelyet valószínűleg érdemes elmesélni. Az a nap, amikor találkozott Lale Sokolovval, megváltoztatta mindkettőjük életét "- írta a londoni Bonnier Zaffre kiadó, amely a következő napokban adja ki könyvét. Amint barátságuk nőtt, Lale elmesélte a holokauszt idején életének legvédettebb emlékeit is.

Morris először filmforgatókönyvként dolgozott a történetén, mivel több éve forgatókönyveket írt. Később irodalmi debütálásaként könyv formájában átírta. Az auschwitzi tetoválóját igaz történeten alapuló fikciónak írják.

Lale, aki 1942-ben érkezett Auschwitzba az első szállítással, 50 évig hallgatott a történetéről. Nyolcvanéves koráig nem bízott Morrisban.

Auschwitzban a koncentrációs tábor foglyainak számának tetoválása volt a feladata, amely a második világháború idején a zsidók tömeges megsemmisítésének egyik jellegzetes szimbólumává válik. Ennek a munkának köszönhetően sikerült túlélnie és megtalálnia élete szerelmét. Első látásra beleszeretett a fiatal ijedt zsidó lányba, Gitába, amikor sorban várta, hogy tetoválja a "számát".

"Ez az ember, egy tetszett művész egy sorsszerű koncentrációs táborból, tévesen azt hitte, hogy van mit rejtegetnie" - idézte Morrist a BBC sok teret szentelő BBC. Három évig rögzítette a történetét. Sikerült elmondania neki, mielőtt 2006-ban, 90 éves korában meghalt. Eltartott egy ideig, mire bizalmat ébresztett iránta, és megbízta benne saját kételyeit. Például attól félve, hogy náci munkatársnak fogják tekinteni. Úgy gondolta, hogy ha magának tartja, megvédi családját.

Kivándorlás után Gary fiuk Ausztráliában született Gitával.

Könyvtetoválás a tetováláshoz Auschwitzból:

Maga ment a nácikhoz

Lale 1916-ban született Ludwig Eisenberg néven egy zsidó családban Krompachyban, Szlovákiában. Felajánlotta magát a náciknak, amikor megtudta, hogy beléptek a városába, "erős, jól felépített fiatalemberként abban a hitben, hogy megmenti a család többi tagját a megosztottságtól" - írja a BBC. Fogalma sem volt, mi vár rá a megsemmisítő táborban. "Amikor utoljára hazavitték, utoljára látta szüleit" - írta Morris több mint tíz évvel ezelőtt a brit Guardian újság Lalemről szóló nekrológjában. .

Miután megérkezett Auschwitzba, Lale tárcsázta a 32407 számot.

Az első hetekben börtönházak építésében dolgozott, de betegségét megváltoztatta sorsát. Tífuszos lett. Mint a könyv mondja, az azonosító számát tetováló férfi - Pepan francia akadémikus gondoskodott róla. Segédként elvitte Lale-t, és alapvető tanácsokat adott neki - hogyan tartsa lehajtott fejét, legyen csendes és kereskedjen, hogy túlélhesse a náci börtönt.

Hogy mi történt később Pepannel, nem ismert. Négy hét után tűnt el Morris szerint. Lale Eisenberg vette át munkáját. Ennek megvoltak az előfeltételei. A szlovák mellett még öt nyelvet beszélt - németül, oroszul, franciául, magyarul és egy kicsit lengyelül. "Lale így lett Auschwitz fő tetováló művésze" - írja a BBC.

Hivatalosan az SS politikai szárnyának alkalmazottja volt. Papíron írta a Politische Abteilung (Politikai Osztály). Őt egy német tiszt felügyelte, aki egyben védője is volt. Ezzel a munkával jobb étrendet kapott, egyedül aludt a szobában, és még szabadideje is volt. Segédeivel több ezer számot tetovált.

Az auschwitzi foglyok 1941-ben kezdtek "számozni". A brit televízió szerint 1943 tavaszán mindannyian "tetováltak". Először egy fémbélyeget használtak, amely bevésette a számot a bőrbe, kiderült, hogy hatástalan, ezért a tűket váltották. Velük Lale tetoválta azokat, akiket kiválasztottak és munkába küldtek ahelyett, hogy gázkamrákba haltak volna. Mire Lale-be értek, leborotválták és megfosztották tőlük személyes holmijukat.

Ennek ellenére "soha nem látta magát együttműködőként" - mondja Morris. A háború után a túlélőknek gyakran mondták, hogy mások rovására vagy a nácikkal való együttműködésükért élnek. Az Izraelbe emigrált híres cseh újságíró és fordító, Ruth Bondy ezért eltávolította számát.

Az újságíró eltávolította a számot az izraeli koncentrációs táborból, rossz kérdései voltak, hogy hogyan él

Lale, mint sok túlélő, azt mondta, hogy mindent megtett, hogy túlélje. Nem volt más választása, mint megtenni, amit felajánlottak neki, és hálás volt ezért, mert különben ez azt jelentené, hogy másnap reggel nem ébred fel. És ha a Tetoválás című könyv szerint őt nem fenyegeti Auschwitz veszélye.

Auschwitzban találkozott Dr. Josef Mengele-vel is, aki időről időre megfenyegette: "Egy nap, tetoválóművész, feleségül veszlek."

Többször kellett ott lennie, amikor az áldozatait választotta. "Sok kegyetlenségnek volt tanúja, többek között azon a napon, amikor mind a 4500 roma foglyot a gázkamrákba küldték" - mondta Morris a Guardiannak.

Tetoválás száma a szerelemért

Sötét emlékek voltak, a fényesebb 1942 júliusában jött, amikor egy 34902-es papír került az asztalára.

"A férfiak tetoválása egy dolog, de amikor egy fiatal lány vékony kezét tartotta a kezében, rettegést érzett" - mondta Morrisnak, emlékezve arra, hogyan "tetoválta a szívébe a számát". A lány Gita volt, akit a Birkenau női munkatáborba osztottak be.

SS-őre segítségével csempészte a lány betűit a könyv szerint, és titokban meglátogatta, ételt vitt és segített, amennyire csak tudott. "Gitának kétségei voltak, nagy kétségei voltak. Nem látta a jövőt "- emlékszik vissza Morris. Lale fordítva volt. Szerinte nagy szerencséje volt, és amennyire csak lehetséges, megpróbált segíteni a többi fogolynak. Az étel a táborban pénznemként működött, és Lale tudta, hogyan kell felhasználni, ékszerekre vagy más értékekre cserélni. Az új-zélandi szerző szerint nemcsak Gite-nek, hanem például roma foglyoknak is segített.

Közös menekülés Európától távol

Gite-nek 1945-ben sikerült kijutnia előtte a táborból. Hirtelen eltűnt, és Lale csak azt tudta, hogy Gisela (Gita) Furmannak hívják. Két nappal az orosz csapatok Auschwitz felszabadítása előtt Mauthausenbe szállították, ahonnan a Dunán átkelve Szlovákiába jutott. Először visszatért Krompy-ba. "Nővére, Goldie túlélte, és az ottani ház még mindig a családé volt" - írta a BBC. Lale elindult, hogy megtalálja Gitut egy lovaskocsin. A pozsonyi vasútállomáson hetekig várakozott, amíg - mint mondta Morrisnak - azt tanácsolják neki, menjen el a Vöröskereszthez. Gitut végül Vranov nad Topľou városában találták meg.

Később abban az évben mindketten összeházasodtak, és nevüket kevésbé szembetűnő és oroszul hangzó Sokolovra változtatták.

Egy ideig a textilgyártásban élt. Mivel azonban kiderült, hogy Izrael új államát támogató mozgalmat finanszírozott, röviden bebörtönözték és államosították. Mindketten szabadulása után szökés mellett döntöttek. Bécsbe, majd Párizsba értek. A lehető legtávolabb akartak lenni Európától, és egy véletlenszerű találkozás Sydney-be tartó hajókázáson egy melbourne-i párral úgy döntött, hogy végül ebben a második legnagyobb ausztrál városban horgonyoznak.

Ott Lale néhány évtized alatt elmeséli Heather Morris történetét. Egy szlovákiai zsidó házaspár sikeresen letelepedett ott. "Lale visszatért a textiliparhoz, Gita pedig ruhákat kezdett tervezni. 1961-ben megszületett a fiuk, Gary "- írja a BBC.

A sydney-i Zsidó Múzeumban az egyik túlélő - Lotte Weissová, aki a háború előtti Pozsony idejéből ismerte őt, Lalemről fog beszélni. Mindketten megdöbbentek, amikor meglátták egymást a táborban, és Weiss leírta, hogy Morris tetovált egy számot a karján. A szokásosnál nagyobb, hogy több időnk legyen beszélgetni.

Gitával ellentétben Lale soha nem tért vissza Európába, amikor felesége 2003-ban meghalt, és úgy döntött, hogy nincs oka elrejteni történetét. "Nem fedeztem fel az ötletet, ő talált meg" - idézte a BBC Morrist. Lale baráti hálózaton keresztül találta meg. Azért is választotta, mert nem volt zsidó. "Fontos volt számára, hogy ne cipeljek semmilyen terhet. Szüksége volt valakire, aki naiv lehet, aki meghallgatja a történetét, és elfogadja, ahogy elmondta. Számára mindig arról volt szó, hogy a 18 éves lány szemébe nézzen "- tette hozzá Morris.

Lale Sokolov és felesége, Gita. Fotó - Kickstarter/ProjectTheTettooist

A történet írása közben kutatási támogatást kapott a Film Victoria ausztrál kormányzati filmügynökségtől. Például megtudta, hogy Lale szüleit Auschwitzban gyilkolták meg. Lale már nem tudta meg, meghalt, mielőtt a levélben megtudta volna.

Morris szerint Lale Sokolov mindig is nagyon rajongott a sportért. Támogatta azokat a fiatal sportolókat, akik Ausztráliát képviselték a zsidó olimpián - a Maccabee Games-en. "Mindig voltak sportcsatornái a tévében. Arra a kérdésre, hogyan őrizte meg ilyen pozitívan az életet, kedves mosollyal válaszolt - ha felébredsz és élsz, jó nap. "

Heather Morris Auschwitz Tattoo című könyvét Bonnier Zaffre kiadja január 11-én.