Éjszaka, amikor a nap lemegy, szabad szemmel mintegy 3000 egyenlőtlenül fényes csillagot látunk az égen. Sokkal több látható távcsövön keresztül. Az égnek azonban csak a felét látjuk, mert egy részét a Föld beárnyékolja. Szlovákia területéről például nem figyelhetjük meg a csillagokat az égen a déli félteke felett.
A csillagok saját fényükkel ragyognak, megkülönböztetve őket a bolygóktól, holdjaiktól és ködjeiktől, amelyeket csak azért látunk, mert a közeli csillagok világítják meg őket. A Naphoz hasonlóan a csillagok is főleg hidrogénből és héliumból állnak. A hidrogénatomokat héliumatomokká és fokozatosan más elemek atomjaivá alakítják. Ezek az átalakulások olyan energiaforrást jelentenek, amelyet a csillagok sugárzás formájában, részben fényként, az űrbe küldenek. A csillag által kibocsátott sugárzásnak csak egy kis része éri el a Földet. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy lássuk a csillagot.
Az ókori tudósok megfigyelték, hogy a csillagok közötti távolság nem változik. Az égen történő könnyebb tájékozódás érdekében különféle alakzatokba - csillagképekbe - csoportosították őket, és különleges neveket adtak nekik. 88 ismert csillagkép található, amelyeket csillagtérképeken jelölnek. A leghíresebb csillagképek, amelyeket egész évben láthatunk hazánkban a horizont északi oldala felett, a Nagy Göncöl, a Kis Göncöl és a Cassiopeia. A csillagképekben lévő egyes csillagokat a görög ábécé betűi, számai és esetleg nevei azonosítják. Például a Kis autó legfényesebb csillagát Polarisnak hívják, és alfa betűvel jelölik.