Soha nem felejtjük el azt a napot, amikor megtudtuk a teszt eredményeit

teszt

Interjú Cassa Cyril Korpesio kassai jótékonysági igazgatóval a lipanyai létesítmény 42 napos karanténjáról.

Lipányi békés időskorú ház. Fotó: Főegyházmegyei jótékonysági kassai

Szeptemberben 19 ügyfél és nyolc alkalmazott talált koronavírust egy lipanyi szociális szolgáltató intézményben. A katolikus jótékonysági szervezet által működtetett ház hat hétig szigorú karanténban volt. A fertőzöttek egyike sem halt meg. Több alkalmazott elszigetelve maradt az ügyfelekkel, néhányuk a folyosón aludt. Hogyan kezelték az egészet, és mit vehet el tőle? Ez a kassai főegyházmegyei szeretetszolgálat igazgatója, Cyril Korpesio.

Hány szociális szolgáltatást működtet a kassai főegyházmegyei jótékonysági szervezet?

A kassai érsekség több mint 30 létesítményében több mint 50 szociális, orvosi, oktatási és karitatív szolgáltatást nyújtunk.

Hogyan élte túl a világjárvány első hullámát?

A legtöbb szociális szolgáltató intézményhez hasonlóan - a betegség tiszteletben tartása és az attól való félelem, a szabályozások tanulmányozása, a készenléti tervek elkészítése és az esetleges járványkitörés aktív előkészítése mellett.

Mi volt az előkészület a betegség kitörésére?

Mi magunk varrtunk pamutkendőket, egyéni védőeszközöket és fertőtlenítést biztosítottunk és vásároltunk. Megpróbáltuk a berendezés helyiségeit fertőtlenítésre és alkalmazásra csíraölő radiátorokkal, gőztisztítókkal vagy motoros permetezőkkel felszerelni. Nagyon sok pénzbe került mindannyiunknak, amire a költségvetésünkben nem számítottunk.

Mennyi?

Csak az első félévben több mint 40 000 euró volt. Sebességi tesztekkel teszteltük az összes alkalmazottat és a szociális szolgáltatások igénybe vevőit. Ahol gyanú vagy gyanús kapcsolat volt, ott is többször teszteltünk.

Szerencsére Szlovákiában ez a vírus még nem terjedt el annyira az első hullámban. Még ha találtak is alkalmazottakat, akik megfertõzõdtek, otthoni elszigeteltségben maradtak, és a betegséget nem vezették be a létesítményekbe.

Szeptemberben azonban egyik létesítményét, a Lipanyi Békés Idősek Házát több mint egy hónapig karanténba helyezték a fertőzött alkalmazottak és ügyfelek magas száma miatt. Először tudassa velünk, hogy milyen eszközről van szó?

A Lipanyi Békés Idősek Háza egy kombinált szociális szolgáltatási intézmény, amely kétféle szociális szolgáltatást nyújt: szociális otthont és időseket. A létesítményben igyekszünk kellemes otthoni légkört teremteni 68 befogadó számára. A 35 tagú munkacsoport is hozzájárul ehhez.

Hogyan tört ki ott a koronavírus?

Szeptember elején két befogadó egészségi állapota romlott. Az első pillanatoktól kezdve konzultáltunk orvosukkal az állapotukról. Ajánlása után felhívtuk a sürgősségi szolgálatokat, ezeket a címzetteket kórházba szállították. Ott megerősítették őket a covid-19-nél, majd az eperjesi regionális népegészségügyi hivatal felvette velünk a kapcsolatot, és elrendeltük az egész létesítmény karanténját.

Ettől kezdve követtük döntéseiket és ajánlásaikat. Az eljárásokat és folyamatokat egyeztettük a RÚVZ-nál kinevezett epidemiológussal és az infektológussal is. Természetesen betartottuk a főhigiénikus, valamint az egészségügyi és a munkaügyi minisztérium előírásait is.

Mit kellett tenned és biztosítani?

Miután felvette a kapcsolatot a Regionális Közegészségügyi Hivatallal, minden alkalmazott és kedvezményezett PCR-teszten esett át. Soha nem felejtjük el azt a napot, amikor megtudtuk az eredményeket.

Az első vizsgálat után tizenkilenc befogadónál és nyolc alkalmazottnál igazolták a betegséget. Szerencsére mind a pozitívnak bizonyítottak nem mutattak súlyos légúti betegség jeleit. Korábban nagyon tiszteltük, mert addig Szlovákiában senkinek sem volt ilyen sok a fertőzöttje, és féltünk, hogy az emberek nem halnak meg értünk.

Mik voltak a következő lépések?

A pozitívan tesztelt kedvezményezetteket és alkalmazottakat három zónára osztottuk és izoláltuk. Személy szerint csak másnap tudtam meg a pozitív befogadók mozgatásának és elkülönítésének nehézségeit, amikor a létesítmény vezetője arról tájékoztatott, hogy egy hónapot végeztek a helyiség biztosításával.

Pozitív eredménnyel rendelkező munkatársakat osztottunk ki a teszt pozitív címzettjeihez. Ily módon szakszerű ellátást nyújtottunk, és egyúttal megszüntettük mások esetleges fertőzését.

Ez két zóna, a harmadik?

A harmadik zóna a konyhai személyzet volt, akik eldobható csomagolásban biztosítottak mindenkinek ételt. A mosoda is különleges rendszerben működött. Az ellátás miatt több alkalmazott továbbra is a létesítményen kívül dolgozott, néhányuk egészségi állapota miatt otthon maradt, ami esetleges fertőzésük során nagy komplikációk kockázatát jelentené.

Hogyan szervezte és irányította a munkát a jótékonysági szervezet vezetésében?

Vasárnap reggel értesültem a pozitívumok számáról és a szigorú karanténról. Ugyanezen a napon felhívtam a jótékonysági válság munkatársait, megosztottuk kompetenciáinkat és segítséget kerestünk az eperjesi önkormányzattal. Elfogadó volt, és azon a napon apró védőfelszerelést biztosított számunkra az importtal a megbeszélt helyre. Minden nap több órán keresztül telefonon és e-mailen vettük fel a kapcsolatot a lipanyi létesítmény vezetésével, akikkel számos problémát konzultáltunk és megoldottunk.

A város is részt vett benne?

Igen. Lipian polgármester összehívott egy válságstábot, amellyel később a városon belül is feladatokat láttunk el. Például ideiglenes kerítéssel segítettek minket, hogy a befogadók és az alkalmazottak kimentek sétálni a létesítmény körüli parkos padokhoz, hogy a karantén ne kerüljön veszélybe.

A védőruhában lévő munkások karantén után eltávolítják a kerítést.

Mi történt közvetlenül a készüléken?

Először is odafigyeltünk a befogadók igényeire annak érdekében, hogy biztosítsuk a folyamatos és ugyanolyan minőségű ellátást, mint a létesítmény normál működése során. Megsokszoroztuk a testhőmérséklet mérését, biztosítottuk a vitaminbevitelt, az egészség ellenőrzését és természetesen megnöveltük a fertőtlenítés és a helyiségek alapos tisztításának gyakoriságát.

Az alkalmazottak megkapták a szükséges személyi és védőeszközöket. Hogy el tudja képzelni, minden szükséges munkát elvégeztek védőruházatban, függönyökben, pajzsokban és kesztyűkben. Hasonlítottak a Holdon lévő űrhajósok űrruháihoz. A személyi higiénia, az élelmiszer, az ápolás és az ápolás feladatainak biztosítása, minden terület tisztítása ebben a ruházatban történt. Tehát kétszer olyan nehéz volt, mint a szokásos kiszolgálás.

A szolgálat befejezése után a kijelölt területeken aludtak és pihentek. Néhányan a folyosón feküdtek az ágyakon. Korlátoztak minket a térbeli viszonyok, amelyek nem vették figyelembe az alkalmazottak elhelyezését.

Elegendő védőfelszerelésed volt?

Először az eperjesi önkormányzattól, szintén a munkaügyi minisztériumtól, Lipany városától, végül a kassai önkormányzattól szereztünk védőfelszerelést.

A fertőtlenítés és az egyéni védőeszközök iránti igény messze meghaladta ezeket a felajánlott számokat, ezért be kellett nyúlnunk a saját készleteinkbe. Más jótevőket is fogadtunk, akik önzetlenül járultak hozzá vagy adományoztak néhány fontos dolgot, például gyógyszereket, vitaminokat és kis mennyiségben a szükséges védőeszközöket. A szolidaritás érzése volt, és ez mindenkinek jól állt nekünk.

Hány alkalmazott maradt valójában a létesítményben?

A létesítményben 25 tagú munkacsoport állt rendelkezésre. Amikor rendszeres cserére hagyták el a házat, egyikük sem tudta, hogy egy normál 12 órás váltásból hathetes kemény szolgálat lesz. Minden karanténban maradt kollégát és családtagot otthon várt a család, a gyerekek és a háztartás, akiknek az eltűnt anya és házvezetőnő nélkül kellett megbirkózniuk. Sokuknak olyan családtagjai voltak, akiknek tervezett orvosi eljárásokat, vizsgálatokat és kezeléseket végeztek.

Hirdető

Nem féltek?

De igen, főleg eleinte, az alkalmazottak féltek az ismeretlentől, reménytelenül, és választ kerestek arra a kérdésre, hogy miért ők? Mindenki tudta, hogy a családoktól való elszakadás nemcsak néhány napig tart, és ezt természetesen nagyon nehéz elfogadni. A nők maguk is a befogadók gondozásában voltak, akiknek az elszállítás és a kisebb javítások során kifejezetten férfi munkával kellett megbirkózniuk.

Ebben az időszakban többször említettem a 33 Lives című filmet, Antonio Banderas főszereplésével, a mélyen a föld alatt egy nagy földalatti robbanás után rekedt bányászokról. A film egy valódi, 2010-es eseményen alapult, amely Chilében játszódott le, ahol az illetékesek 68 napig igyekeztek kiadni őket. Nehéz és súlyosbodott helyzetekben a jó és a rosszabb tulajdonságok is teljes mértékben megnyilvánulnak.

A "bányászaid" Lipanyban voltak, amikor támogattad őket?

Néhány napon 20, néha akár 30 nagyon igényes telefonhívást indítottam a készülékkel. Amikor én sem tudtam megtenni, felkerestem a püspökök atyáit is, akik telefonos vagy videós köszöntéssel támogatták kollégáikat. Folyamatosan próbáltam harcolni, hogy az emberek ne veszítsék el a felszabadulás reményét és vessenek véget ennek a szenvedésnek - ne engedjék kialudni a reményt vagy a fényt az alagút végén.

Mi volt a város lakóinak reakciója?

Azt hiszem, azok, akiknek rokonai voltak a létesítményben, az esetek többségében velünk érezték magukat, és hordozták ezt a keresztet. Olyan sok eset miatt aggodalom merült fel a többi lakos között, akik addig nem is regisztráltak egy nagyon covid-19-et a városban. Fokozatosan azonban megnyugodott a légkör. Vagyonkezelőink hozzátartozói azt kívánták, hogy a karantén gyorsan véget érjen. Ehhez számos nehéz beszélgetés és a regionális higiéniai irányelvek alapján tett intézkedések magyarázata társult.

Hogyan kezelték maguk az ügyfelek a karantént?

Eltérően. Vannak, akik megadják magukat, türelmesen és talán imával az ajkukon. Mások számára nehéz volt minden nap kezelni. Egy bizonyos fokú demenciában szenvedő embernek nehéz megmagyarázni, hogy mi és miért történik. Minden nap olyan helyzetek merültek fel, amelyeket nemcsak a kedvezményezettek, hanem maguk az alkalmazottak, a rokonok, a létesítmény vezetése és a jótékonysági intézmények között is kezelni kellett.

Fontos volt, hogy a befogadóknak lehetőségük legyen elmenni a kijelölt szabadtéri területekre, amelyeket Lipany városa fenntartott és különített el számunkra, sétálni és friss levegőre, egy alkalmazott kíséretében. Telefonos beszélgetések vagy videohívások útján is próbáltuk közvetíteni a kapcsolatot szeretteikkel.

Önkéntesek révén az összes járványellenes intézkedésnek megfelelően apró vásárlásokat biztosítottunk a befogadók számára. Nagyon nehéz volt a családtagok tájékoztatása a teszt eredményeiről, különösen azokról, amelyek pozitívak voltak.

Mikor kezdte el kiadni a karantént?

A második kontroll teszt után a fertőzöttek száma az eredeti 27-ről 15-re csökkent. Ebből négy alkalmazott és tizenegy kedvezményezett volt. Szerencsére a kezdetektől fogva mindenkinek tünetei voltak a légzőszervi betegségekkel szemben. Végül további két teszt következett gyors egymásutánban, amelyek kulcsfontosságúnak bizonyultak a karantén leállításához.

Mivel a teszt közötti időtartam, annak összes eredménye és az azt követő intézkedések teljesítése a pozitívak átvitele és izolálása terén néha három nap is volt objektív okokból, megértettem, hogy ez végtelen történetgé válhat.

Miért?

Az eredmények várakozásának három napja alatt a covid-19 átvihető a befogadók és az alkalmazottak között, mert együtt vannak egy zónában. Az utasítások szerint, amiket követnünk kellett, addig, amíg nem lesz teljes negatív teszt, addig sem a lábnak, sem a lábnak le kell menni. Hiányzott a "fény az alagút végén", legalábbis némi remény, hogy hamarosan vége lesz.

Az Egészségügyi Minisztériumtól és a Munkaügyi Minisztériumtól kértem segítséget, mert nagyon aggódtam az ilyen karanténba szorult emberek mentális egészségéért. Az Egészségügyi Minisztérium kezdeményezte az ún egy intervenciós csoport, amely infektológusokból, epidemiológusokból, pszichológusokból, egy papból, a Munkaügyi Minisztérium, a regionális szociális osztályok embereiből áll, akik segítettek a legnehezebb pillanatok leküzdésében.

Tehát mikor jött a "fény az alagút végén"?

Az utolsó PCR-tesztet kétszer egymás után hajtották végre, antitestek vérvizsgálatával együtt. Kedden hét pozitív ember jött ki a PCR-vizsgálatokból. Pénteken újra teszteltük ezt a hét pozitív eredményt PCR-tesztekkel, és mindegyik negatív lett. Ezen dokumentumok alapján a Regionális Közegészségügyi Hivatal 42 nap után szigorú karantént hajtott végre a Lipanyi Békés Idősek Házában.

Mi változott azóta? Mit szólnál a látogatásokhoz?

Munkatársaink azóta a változásért dolgoznak. Szigorúbb intézkedések érvényben maradnak, valamint a látogatások tilalma, valamint a mozgás és találkozók korlátozása. Hisszük, hogy ezeket a nehéz időket közös erőfeszítésekkel és felelősségteljesen kezeljük, megelégedéssel, és gondoskodunk a gondozottak testi és lelki egészségéről.

Hogyan értékelné ezeket a tapasztalatokat?

Szlovákiában elsőként fordult elő ennyi pozitív eset a pandémia második hulláma alatt. Ugyanakkor valószínűleg elsőként rendeltünk el ilyen szigorú karantént, a kedvezményezettek és az alkalmazottak abszolút elszigetelésével.

Ennek az időszaknak a tapasztalatait, az intervenciós csoport létrehozását és a megoldások keresését más régiók szakértői felhasználhatják hasonló helyzetek kezelésére. Ma azt látjuk, hogy a szociális szolgáltatásokat karanténba helyezik, és máris jobban fertőzöttek, mint mi. A szemlélet azonban tapasztalataink alapján is változik. Úgy gondolom, hogy szenvedéseink nagyon fontosak és tartalmasak voltak.

Ön, mint a szervezet igazgatója, megtapasztalta ezeket a nehéz pillanatokat?

Személyes kihívásnak tekintettem, hogy legyőzzek valamit, amit itt nem akartunk, és mégis eljött. Ennek a folyamatnak a teljes irányítását válságkezelésnek nevezném. Mivel egyházi szervezet vagyunk, a nehézségek átélése összefügg az Istenhez való imádsággal.

Talán a szakértőknek megvan a magyarázatuk arra, hogy miért volt kedden hét pozitív, pénteken pedig egy pozitív. Nekünk, hívőknek megvan az egyszerű magyarázatunk - az imádság ereje. A fertőzés során a létesítményünkben senki sem halt meg. Sokkal rosszabbul is alakulhatott volna.

Tehát beszélhetünk a hit megerősítéséről is?

Egyértelműen. Emlékszem egy eseményre is, amely térdre emelt. A karantén ideje alatt megpróbáltam minden nap részt venni a szentmisén, legalábbis a televízión keresztül. A pszichohigiéné részeként próbáltam nem felvenni a telefont a mise alatt.

Aznapi evangélium a jó szamaritánusról szólt. A szentmise során háromszor hívott engem a létesítmény vezetője, akinek tanácsra volt szüksége. Felvettem és megoldottam a problémákat. Amikor befejeztem az utolsó hívásomat, a pap éppen befejezte fegyelmét. Gondoltam - a prédikációból megint nem hallottam semmit. És miért nem hallottam semmit, miért vettem fel a telefont? Mert amikor felhív, mindenképpen segítségre van szüksége. És "sajnáltam őt." Arra is kíváncsi voltam, miért segített a szamaritánus? Mert "sajnálta". Tehát volt egy fegyelmem, nem a TV-adásból, hanem az, hogy megtapasztaltam a helyzetet az eszközzel, ahol szükségem volt a segítségemre.

Sikerült kezelnünk a hétvégi tesztelést az eszközein?

Igen, szervezetünk a hétvégi teszteken is megfelelt. A lakossági szociális szolgálatok antigénvizsgálatát közvetlenül a létesítményben végezték. 772 befogadót és alkalmazottat tudtunk tesztelni.