Sokkal jobb módszer a szervezetben a futás eredményeként bekövetkező változásokra vonatkozó információk felhasználása. A hosszú távú futó terhelés következménye leginkább a szív- és érrendszeri és a légzőrendszerekben jelentkezik. A légzés gyakorisága és mélysége, valamint a szívösszehúzódások gyakorisága és intenzitása nő. E változások szintje az izommunka intenzitásának belső megnyilvánulásaként írható le.
A futó fizikai alkalmassága nagymértékben részt vesz a légző és keringési szervek reakciójában. Nagyon leegyszerűsítve elmondható, hogy egy képzetlen futó többet lélegzik, mint egy képzett futó, és a pulzus gyakorisága is jelentősen megnő egy képzetlen futónál (ugyanazon terhelésnél). Gyakorlati szempontból az aktivitás intenzitásának legelőnyösebb belső megnyilvánulása az impulzus frekvenciája lesz. Terhelés alatti szintje 120 és 170 ütés/perc között mozog. A pulzusszám növekedése az izmok munkájától függően gyakorlatilag lineáris.
Fontos az ún a küszöbintenzitás felett. Küszöbintenzitás-határok, a futás hatása. Ha az intenzitás a küszöb alatt van, akkor a futás fontossága a fitnesz fejlesztése szempontjából minimális. Ez nem annyira egyértelmű az energiaégetés (fogyás) szempontjából. A még kevésbé intenzív testmozgás növeli az energiafelhasználást, és ezáltal hozzájárul a fokozott zsírégetéshez és a súlycsökkenéshez is. A küszöbérték intenzitása felett történő futás hatással van a szív- és érrendszeri és légzőrendszer teljesítményére, ezért fontos az erőnlét fejlesztéséhez.
Az általános populáció esetében a küszöbnek a maximális pulzusszám hozzávetőlegesen 60% -ának kell lennie. A fizikai erőnlét magasabb szintjének elérése után a küszöb a maximális pulzusfrekvencia körülbelül 70% -ára változik.
Szint ill. a futási állapot alakulása egyenesen arányos az intenzitásával. Az alacsonyabb intenzitású hosszabb ideig tartó terhelés körülbelül ugyanolyan hatással van az erőnlét fejlődésére, mint a rövidebb és intenzívebb terhelés. Ebben az esetben az energiafelhasználás lesz a meghatározó.
Alacsonyabb intenzitást kell ajánlani, különösen a kezdő futók számára. Noha a terhelés intenzitásának a küszöbérték felett kell lennie, nem olyan magas, hogy kellemetlen szubjektív érzéseket keltsen. Az ilyen kényelmetlenség idő előtti megszakításhoz vezet, és elrettenti a kezdő futók nagy százalékát.
És hogyan lehet meghatározni a maximális pulzusfrekvenciát? Egyszerű képlet érvényes: Max PF = 220 éves. Egyes források szerint a 180 éves kor. Általában azonban a szokásos képlet az első.
Példa (ha a futó 40 éves): Max PF = 220-40 Max PF = 180 Képzetlen futó esetében a küszöbintenzitás hozzávetőlegesen 108PF (60%) és képzett 126PF (70%) lesz.
A pulzusfrekvencia mérését általában tapintással végezzük a nyaki artérián vagy a kézi orsó artérián. Ma azonban már vannak órák, amelyek magukban foglalják az impulzus frekvenciájának mérését is. Ha azonban nincs ilyen nagyon hasznos eszközünk, elégedettek leszünk a pulzus érzésével. Terhelés közben mérjük, ill. közvetlenül a befejezése után. A mérési idő 10 vagy 15 másodperc legyen. Ezután megszorozzuk az értéket 6x vagy 4x. Nem mérjük az egész percet, mert az impulzus gyorsan csökken a terhelés befejezése után, és az értékek pontatlanok lennének (lent).