... További szabadság

  • itthon
  • Gazdaság egy lapát után
  • Videók
  • Idézetek
  • Szerzői
  • Miért kevesebb az állam?
  • Definíciók
    • Libertarian
    • Stat
    • Napernyő

Beszélgetés a démonizmusról, a józan észről és a saját szabadságáért vívott háborúról

  • Írta: Jana Kováčová
  • 2013. augusztus 25
  • 28 megjegyzés
  • Interjúk

Az anya ösztöne állítólag erősebb, mint az önmegőrzés ösztön. Ismerek olyan apákat is, akik minden eszközzel és minden áron megvédenék gyermekeiket. Van-e olyan gondolat, amelyet az állam megengedhet magának, hogy gyermekeit elfogja családjaiból, hogy szembeszálljon a paranoia által okozott ilyen ellenállással, vagy valós fenyegetés? Ítélje meg maga. Köszönöm, Mrs., a véleményét Iva Vranská Rojková, író, aki gondolkodás nélkül nem hajlandó magától értetődőnek tekinteni a törvényt és az államot.

szabadságáért

Kiállsz a szabadságért az oltásokban, és részt veszel az ún a gyermekek szociális védelme, amelyet olyan csúnya néven emlegetnek, mint a fiatalkorúak igazságszolgáltatása. Rendkívül erős áramlás ellen úszik. Mi vezetett a tevékenységeihez és hogyan teljesít azokban?

A gyermekeket és a fiatalokat, valamint a család egészét fenyegető fenyegetéseket tartom a legjelentősebb társadalmi problémának. Tizenöt évvel ezelőtt tudatosult bennem, amikor egy hetilapban főszerkesztő-helyettesként dolgoztam, ahol szoros kapcsolatban álltunk az olvasókkal, és rengeteget léptünk fel a területen.

Rájöttem, hogy míg azokat a férfiakat, akiknek meg kell védeniük a társadalmat, a politika "szórakoztatja", a nők pedig fáradtsággal esnek el kötelezettségeik alól, hátunk mögött valaki ellopja gyermekeinket. Amikor azt mondom, hogy lopás - értem a szó legtágabb értelmében -, lelkileg, szellemileg, fizikailag, és manapság még hazánkban is (a "progresszív" Nyugat példáját követve) kezd fenyegetni, sőt. Ha kicsinyekké változtatom, akkor a gyermekek és a fiatalok demoralizálásának témájával kezdődött az ún ifjúsági magazinok, a drogok népszerűsítése, a vulgáris magatartás, a gyermekek célzott szexualizációja és "orientációjuk" szennyezése.

Végül sokáig "elakadtam" az oltás kockázatán, lelkesedése és a szükséges munka mennyisége miatt. Ez a téma Szlovákiában tabuként szerepelt, mint polgári egyesületünk, az Oltási kockázatok tudatosításának kezdeményezése, és tulajdonképpen a semmiből indultunk, amikor valóban senki nem látott semmi rosszat az oltásokban, az internet ritka volt, és egyetlen szlovák nyelvű információs anyag sem volt.

Igen, egy nagyon erős áramlás ellen úszik, amely mögött feneketlen pénzforrások állnak, ezért óriási a nyomás. Különösen, ha valaki elrontja az "üzletet". Akkor miért csinálok ilyeneket? Pontosan ezt írja le a Robo Grigorov által énekelt Tribute to Mayakovsky című dal:

"Ó, bocsáss meg Istennek, bocsáss meg a költőknek/Hogy eljöttél ebbe a világba, hogy megváltozzon/Mi volt tegnap - tegnapelőtt" a földön fájt nekik ". csak azért ugattak, mert mindenki hallgatott és meghalt, mert még sötét volt. "

Tehát ez a válasz: vers vagyok (költő értelmében). Ezért nem maradhatok csendben.

Az, hogy csinálom - pontosabban, mint mi, mert az ember egyedül nem képes semmire sem a munkatársak és a közönség támogatása nélkül - lehet, hogy itt a közeljövő idő. Mindenesetre nagyon sokat tettünk az oltás kockázataival, legalábbis a lakosság tájékoztatása terén. Azt kell mondanom, hogy néhány szerkesztő nagyszerű és bátor úttörő munkájának köszönhetően. A jó emberek segítségének köszönhetően pedig a Vakcinát vagy a Ne engedd, hogy sérüljenek című regényem látott napvilágot, amelyben emészthető stílusban összefoglaltam az egész kihívást jelentő kérdést, fiktív összeesküvésű kontextusú szerelmi történetbe csomagolva. Várom, hogy néhány hét múlva egy frissített második kiadásban láthassam a világ fényét.

Szlovákiában a tájékozott nyilvánosság véleménye széttagolt a fiatalkorúak igazságszolgáltatásával kapcsolatban. Vannak, akiket rendkívül felháborít, hogy elveszik a gyermekeket a családjuktól, látva azt a vágyat, hogy megszerezzék és kielégítsék az emberiség egyes csoportjainak elvetemült ízlését, mások összeesküvés-elméletnek tekintik a körülötte lévő egész virvárt. Mi van veled?

Ami a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának témáját illeti, hazánkban minden gyerekcipőben jár. A többség tudatossága minimális, és a józan ész nem hajlandó azt hinni, hogy a médiában olykor tárgyalt borzalmak igazak lehetnek. Annak érdekében, hogy logikát keressen a dolgokban, az ember a szüleit okolja közvetített esetekben, vagy azt állítja, hogy ez egyéniség. Ez nem egyéniség, hanem egy rendszer, egy démoni, elképzelhetetlenül kegyetlen rendszer, amely minden olyan társadalomba beleharap, amely nem aktívan védekezik és csontig rágja azt. Szükséges, hogy az egész társadalom ellenálljon, mert ha közömbösek vagyunk, és arra számítunk, hogy itt valaki tesz valamit értünk, akkor valaki valóban megtesz valamit. De nem értünk, hanem ellenünk, a család, a gyermekeink ellen. Mert a gyerekek ma jó üzletgé válnak valakinek. Aki pedig nem akar hinni, nem vitatkozom vele, az erőket konstruktívan kell használni.

Mi a véleménye a gyermekbántalmazás, elhanyagolás és elhanyagolás különféle formáinak előfordulásáról hazánkban? Tudsz egy esetet a közeledben?

A férj árvaházban dolgozott olyan gyerekekkel, akiket a bíróság elvett családjaiktól. Vegyük észre, hogy a gyerekek ezekben az esetekben is vágyakoznak szüleik után. Közöttünk kinek van joga szétszakítani a családot a gyermek jóléte nevében? A gyermekotthon munkatársai maximálisan támogatták a gyermekek kapcsolatát szüleikkel. Megemlítem az elhanyagolás egyik esetét, amikor hét roma gyereket fogtak el egy gyermekotthonban, akik kóboroltak. A munkavállalók nem szakították meg a gyerekek kapcsolatát az anyjukkal, éppen ellenkezőleg, és fél éven belül sikerült munkát találnia és szociális hátteret teremteni a gyermekek számára, ahol együtt élhettek. A családnak gyakran csak segítségre van szüksége, hogy talpra állhasson. Társadalmi szempontból bizonytalan időben élünk - meg akarjuk-e tagadni a szegény családok gyermekekhez való jogát? Szerencsére az irodalmi Margita Čenková évtizedekkel ezelőtt élt, különben Čenková gyermekei nem vettek volna maradékot a szálloda vendégeitől. Lehet, hogy egy holland szülő fogadta örökbe egy szülővel, vagy szerencsétlen halálos sérülést szenvedhetett az Egyesült Államokban, ami szívvel, vesével, szaruhártyával vagy más szervekkel tetszene a várólistán szereplő 200 000 amerikai gyermek egyének. Azt akarjuk, hogy ezek a gyerekek, akiknek ilyen kevés van, elveszítsék anyai és apai szeretetüket?

Ezután kérdezze meg a nagyszülőket, akik nem kaptak oktatási fület, vagy akár csatát övvel vagy vesszővel. Milyen emberek nőttek fel velük? Zavarás? Megzavarják a brit társadalmi vezetőket, akiket szülői szeretet nélkül nevelnek fel a felső kollégiumok. Családunkban még mindig van hév, annak ellenére, hogy néha az apa ideges és megpróbál nevelni fiából egy bátor férfit, vagy bár néha látjuk, hogy egy lázadó kétéves ág anyja a szamárban csöpög, hogy megszokja cirkuszhoz. Ma betiltunk minden testi fenyítést, különben mi van? Elvesszük a gyereket a családtól? ÉS KÖNNYEBBEN NEKED, NEKED SZERINT, akik a nyugati démoniak mintája szerint hajolsz és hajolsz meg?

Nem azt mondom, hogy gyermekbántalmazást kellene elkövetnünk, ma ezt nem engedélyezzük, és vannak bírósági mechanizmusok az ilyen esetek kezelésére. De nem szabad, hogy példa legyen a gyermekek bántalmazására azáltal, hogy erőszakkal elszakítja őket a családjától. Az államnak nincs joga ilyen hatalmat bitorolni. A családot kiemelten kell tiszteletben tartani, és a szülőket nem szabad potenciális bűnözőnek tekinteni. Ismét szükség van az igazságosság, a józan ész alkalmazására, a gyermek valós szükségleteinek érzékeny érzékelésére. Beteg ún A kadet demokratikus jogai, akik nevében a brutális igazságtalanságokat követik el, idegen elem, amelynek szintén ellen kell állni. A kötelező oltás során a szülők tehetetlenségével is találkoztunk ebben a tekintetben - néhány szülő megtapasztalta, hogy az oltás súlyosan károsította vagy megölte gyermeküket. És arra kényszeríti az állam ezt a családot, hogy továbbra is olyan anyagokat adjon a gyermeknek, amelyekről a szülő tudja, hogy mérgek? Nem csak ez megengedett, hanem muszáj? De vajon bűnnek minősül-e az a fül, amelytől a gyermek fél órán belül sír? A transznacionális diktátorok már szinte mindent kiraboltak tőlünk. Ne hagyjuk, hogy a józan ész még felfogható legyen!

Ami a kegyetlen bántalmazási eseteket illeti (mármint hazánkban, nem külföldön, van tenger) - az egyik tabutéma az, hogy a gyerekeket rituális sátáni és boszorkányságra használják. Ezért előfordul, hogy néha megtalálják a gyermek holttestét, pl. a hűtőben. De vajon hazánkban foglalkozik-e ilyen gyanúval valaki? És kerüljük azt a tényt, hogy a kegyetlen bánásmód egyik nyilvánosságra hozott esete miatt szellemünkben beleegyezünk a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának gyakorlati bevezetésébe a nyugati modell szerint. Törvényeink elegendőek a gyermekek védelmére. Használjuk okosan és érzékenyen.

Például Kassán az utcán kóborló kisgyerekeket látni, akik koszosak, nyilvánvalóan éhesek, gyakran szemeteseket vesznek fel és könyörögnek, vagy lopnak, és amelyekből néhány méteren keresztül érzi az aceton illatát. Ha úgy gondolja, hogy a gyermek szociális és jogi védelme veszélyes egy normális és szerető családra és magukra a gyermekekre nézve, van-e elképzelése arról, hogy a társadalomnak miként kell kezelnie a gyermekgondozással való visszaélést, bántalmazást és elhanyagolást, ha ez nyilvánvaló?

Sok mindenre válaszoltam már. Nem vagyok és nem akarok mindentudó lenni, és nincs mindenre gyógyírom. Például tudom, hogy Oroszországban a hajléktalan gyerekekkel úgy foglalkoztak, hogy katonai bentlakásos iskolákba helyezték őket. Hazánkban ezeknek a gyermekeknek többségüknek vannak szülei. Inkább a szegénységről és az alacsony társadalmi színvonalról van szó, amelyet kezelni kell. De ez semmi. Hagytuk, hogy a stratégiai társaságok külföldön értékesítsenek, így itt van egy üres zsebbel rendelkező állam, amelynek képviselői ráadásul a feneketlen euró nyakához kötöttek minket. Tudta, hogy Oroszországban mindenkinek joga van a lakhatáshoz? Legalább néhány számára: Az árvaházból távozó tizennyolc éves gyermek számára például egy négyágyas apartman háromágyas szobájának egyik ágyát osztják ki. De legalább ott van neki az az ágy. Természetesen nem szabad visszaélni a társadalmi rendszerrel. Valaminek valamiért kell lennie, másrészt felelősségnek és hálának. De nem vagyok az a mindentudó sem, aki tudna megoldást találni.

Az Oroszországban barangoló gyermekek katonai bentlakásos iskolákba helyezése jó megoldásnak tűnik? Az amúgy is elégtelen boldog gyermekek számára nem szigorú büntetés?

Ezt csak arra példaként hoztam, hogy vannak megoldások, csak meg kell keresni őket, anélkül, hogy értékelné ezt a megoldást. De ha engem kérdezel, úgy gondolom, hogy azoknak a szülőknek, akiket a gyerekek elhagynak, akik gyűjtőkben élnek, és akik tudják, hol, ez nem büntetés, hanem kiút. A társadalmi rendszernek nem voltak eszközei, épületei, oktatói, de az eszközöket a hadsereg megtalálta, tetőt adott nekik a fejük fölött, élelmet és oktatást. A jövőbeni katonák felnevelését Oroszországban nem büntetésnek, hanem hazafias hivatásnak tekintik. Ebben a tekintetben más társadalmi légkör él Oroszországban. De szeretném hangsúlyozni a kreativitást a megoldások megtalálásában.

Újra hozzáadom a gyöngyöt az oltási területről. A kötelező oltás kérdésében gyakran találkoztunk rasszista megközelítéssel, sajnos a Parlamentben is. Amikor önkéntességet kértünk, azt mondta pl. Zelník úr: "Mi van a roma gyerekekkel!", És mindenki a sarkára esett, és megvitatták. Tudta, hogy az oltások a rossz táplálkozással és rossz szociális normákkal rendelkező gyerekeket sújtják leginkább? Tudja, hogy súlyosbíthattuk a roma problémát azáltal, hogy kötelezően beoltottuk az ilyen gyermekeket azáltal, hogy szellemileg károsítottuk a gyermekeket, akikből nőnek fel olyan emberek, akiknek nincs képességük és képességük bejutni a munkaerőpiacra, néha még a társadalomban is?

Tehát ez egy érdekes áttekintés a kötelező oltás lehetséges hatásairól, és minden bizonnyal hosszú vita témája lenne.

Biztosan. Mi, polgári egyesületünkben, készen állunk egy ilyen vitára, ez még rosszabb az államot képviselő oltási szakértőknél, akiket nem érdekel a szülők képviselőivel való valódi szakmai párbeszéd.

Úgy gondolom, hogy teljes mértékben egyetértünk az állami beavatkozás veszélyével egy működő családban. Másrészt az a benyomásom, hogy még több állam hiányozna a szociálisan gyengék problémáinak megoldásában. De az állam önmagában nem tudja felszámolni a szegénységet. Nem arról van szó, hogy minden további anyagi támogatással és a család szociális támogatásával az állam csak egyre inkább megvásárolja a szuverenitását.?

Mi kifejezetten a legnagyobb veszélyt látja a gyermekek szociális jogi védelméről szóló törvény elfogadott cseh módosításában és más törvények kapcsolódó módosításaiban?

Egyes külföldi államokban a törvények nem annyira kegyetlenek, mint gyakorlati végrehajtásuk, ami nagyon függ az emberi tényezőtől. Nem mindig mindig látszik minden a törvényből. Ha a szociális munkásokat pénzügyi értelemben is motiválják a gyermekek elkapására, ha a bíróság ritkán változtatja meg egy ilyen motivált szociális munkás döntését, ha üzletileg érdekessé válik a gyermekek családba vétele - nem szeretetből, hanem pénzből, mint megélhetési eszközből, ha egy ilyen "foglalkoztatás" még az állam is támogatja, mert csökkenti a munkanélküliséget és pörgeti a pénzt - akkor a gyakorlatban minden másképp nézhet ki, mint papíron. Veszélyes engedni a nyugati nyomásnak, és modelljeiket átültetni a jogszabályokba, és megfeledkezni a józan észről. Amikor áttérek az új cseh jogszabályokra - legalább a gyermekgondozás "jövedelmezőségének" eleme annak a kárára, hogy nem jutalmazzák a nagycsalád tagjait azonos gondozással, kockázati tényező. A külföldi jogszabályokat azonban nem tanulmányoztam olyan mélyen, hogy az összes kockázatot kommentálni tudtam volna.

Várható, hogy a nevelés viszonylag elterjedt nyilvánvaló elhanyagolása miatt néhány, leggyakrabban roma családban, a gyermekek családból való eltávolításának minden egyszerűsítését általában pozitívan fogadják el. A közvélemény arra számít, hogy a törvényi korlátot úgy fogják meghatározni, hogy senki ne vegye el a gyermeket egy működő családból, másrészt megoldja a valóban bántalmazott és elhanyagolt gyermekek problémáját.

Attól tartok, hogy ha elindulna a fiatalkorúak igazságszolgáltatásának rendszere, akkor a piaci elvek elemeit beépítenék ebbe. Az a célpont lesz, hogy mely gyermekek lesznek kereskedhetőek. A roma közösség koherensen cselekszik a neki tulajdonított összes negatívumban, és előfordulhat, hogy gyermekeit úgy védi meg, hogy a társadalom inkább ne érdeklődjön irántuk. Talán az állam arra számít, hogy ha szigorítja a fiatalkorúakra vonatkozó jogszabályait, akkor képes lesz végrehajtani egy projektet a roma gyermekek bentlakásos iskolai oktatására. Nem tudom, mit terveznek vagy mi lesz. Szlovákiának minden gyermekre örömmel kell várnia, és ha nincs megfelelő szociális színvonala otthon, akkor bentlakást kínálhat neki, de nem a családi kapcsolatok erőszakos megszakításának rovására. Megfelelő modellt kell találni a szegényekkel együttműködve. Például az említett roma anyának nagy segítséget nyújtott az ideiglenes megkönnyebbülés, mielőtt talpra állt. Ha azonban a gyereket üzleti tételnek tekintik, és ha a szülő jövedelemforrásként ragaszkodik hozzá, az ismét beteg. A családi kapcsolatokat meg kell tisztítani ezektől az üzleti elemektől. Másrészt a gyermekeket felelősséggel gondozó anyának méltó életet kell garantálni. Az anya szerepét társadalmilag tragikusan nem nyomják le.

És igazad van kérdésed társadalmi optikájával kapcsolatban. Itt is éberséget kérek, és vigyázzatok is, ne legyenek illúzióink!

Hazánkban a gyermekek szociális és jogi védelméről szóló készülő törvényi normát még nem tárgyalták, de Európa követelményeinek való megfelelés leple alatt már elkezdődtek a felnőttek és a gyermekek véleményének különféle felmérései. Van egy ún Nemzeti cselekvési terv a gyermekek számára 2013–2017. Találtam benne egy nyilatkozatot a gyermekekről, amelyek közül választok:

"A szülőknek jobban bízniuk kell bennünk, vigyázniuk kell a gyermekekre és példát kell mutatniuk. A tanárok javíthatnák az iskolákat, kevesebb feladatot adnának nekünk, és nem stresszelnének minket. A politikusoknak meg kell védenie minket, nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a gyermekek problémáira, tiszteletben kell tartaniuk a gyermekek álmait, támogatni őket ebben és segíteni őket a szebb jövő felépítésében.

Számodra normálisnak tűnik, hogy a gyerekek szerint a gyerekeket politikusoknak kell védeniük?

Beteg trendek jelennek meg. A dolgokat tetőtől talpig kell forgatni. Hagyományosan a családnak volt tekintélye, és képes volt egyensúlyba hozni a problémákat egy tágabb családi kontextusban. Most veszélyben van a család. Megesszük, és minden oldalról hagyjuk enni. A kérdés az, hogy a fiatal generáció, akit a demoralizációs tendenciák "héjaztak fel", képes-e építeni egészséges családokat? Meggyőződésem azonban, hogy Szlovákiában a túlnyomó többség még mindig. Ezért tévesnek, sőt indokolatlannak tartom a családba való politikai beavatkozás tendenciáját, mint természetes, sőt Istentől kapott egységet. Végül is az alkotmányunkban van.

Lásd, hogy érdekel, hogy ez a téma látható legyen. Feltételezem, hogy Ön is elítélő nézetekkel találkozik tevékenységével kapcsolatban. Ön szerint mi a tendencia a közgondolkodásban Szlovákiában? Az agyának masszírozásával tanítják az újonnan elfogadott korlátozó jogi normák hasznosságára, például a biztonságos hangzású kapcsolatokba kódolva, a gyermekek társadalmi és jogi védelmére, vagy inkább a kontextusban kezd gondolkodni.?

Természetesen elmarasztaló nézetekből sincs hiány. Leggyakrabban az információk hiányából, egy szilárd meggyőződésből fakadnak, hogy ez nem lehet olyan rossz - például a fiatalkorúak igazságszolgáltatásával, de az oltás kockázataival is. De sajnos lehet. Bár ezt ésszel nem lehet megérteni. Tudod, hatvan évvel ezelőtt elég komoly kutatást végeztek arról, hogy mennyibe kerülne meggyőzni az embereket arról, hogy a hó fekete, és mennyivel olcsóbb lenne meggyőzni őket arról, hogy szürke. Ma itt van ennek a kutatásnak az alkalmazása.

Ami ezeket a tendenciákat illeti, sokkal inkább arról van szó, hogy a társadalom aktívabbá válhat-e, társadalmilag elkötelezettebbé válhat-e, vagy pedig a döntő többség egy puskát dobott rozsba és hagyta, hogy magával rántsa. Ez az apátia, aminek semmi értelme amúgy sincs, jelentős, és a fiatalok körében egyre növekvő tendencia, hogy csak élvezik és nem érzékelik a körülöttük zajló eseményeket. De azt gondolom, hogy Szlovákiában még mindig van elegendő józan ész és elkötelezettség, különösen olyan kérdésekben, amelyek alapvetően érintenek bennünket. Ha a gyerekeket érinti, mindenki érzékeny rá - egy gazdag üzletembertől kezdve a szegény roma anyáig valahol a településen. A kérdés az, hogy időben megtudjuk-e a megfelelő információt, és elhisszük-e, mielőtt túl késő lenne. A nyakunkon lévő néhány hurok nagyon halk és nem feltűnő a transznacionális szinttől, hogy ne lógjunk, mielőtt a nyakunkon lennénk. Legyünk éberek, mert a saját szabadságunkért harcolunk.