2017.11.23. 11:54 | Martina Pinková
Igen, olvastam ilyen könyveket. Háborús, lebilincselő, valós történeteket olvasok, azokat, amelyekből az érzések sokáig megmaradnak bennem olvasás után. Amikor azt mondom magam körülöttem valakinek, hogy ilyen irodalmat is olvasok, általában két reakciót kapok tőlük. Vannak, akik megfogják a fejüket, és miért kérdezik, mások pedig megértenek engem, mert ők is ilyen irodalmat keresnek. Előbbiek még könyvekben sem akarnak nehéz témákkal találkozni, mert minden oldalról megtapasztalják vagy a valóságban hallgatják őket. Arra számítanak, hogy a könyvek alatt megpihennek, esetleg erőre kapnak, és valljuk be, az ilyen "háborús" irodalomnak teljes koncentrációra van szüksége az olvasó számára, és az összes agysejtet bevonja az olvasásba, így "visszatérhet" a valóságba. Egy kicsit fáradt. Másrészt azt gondolom, hogy az embereknek olvassanak ilyen könyveket, mert kinyitják a szemüket, és elgondolkodtatják őket, hogy minek lehetnek hálásak a mindennapi életben. Amit az emberek korábban képtelennek tartottak, azzal szembesülünk ma, nap mint nap. Végül is ez a könyv erről is Irena gyermekei.
A könyv nemcsak Irena Sendler, az ellenállás legfőbb vezetőjének életét és hősiességét írja le, aki mintegy 2500 ártatlan zsidó gyermeket mentett meg kegyetlen sorsától 1942 és 1944 között, hanem munkatársainak életét is (csak a legközelebbi volt kb. 30), család, barátok, szerelme Ádám.
Irena zsidó gyerekeket mentett meg, és közvetlenül a varsói gettó elől rejtve vitte el őket, vagy más módon talált gyermekeket, például ismerőseitől megtudta, hogy egy gyermek valahol el van rejtve stb. Mindig új személyi igazolvánnyal kellett rendelkezniük, majd kimosták, levágták, néha még a hajukat is festették, hogy jobban fényezhessék a lengyelek előtt, keresztelőként keresztelték meg őket (ha szüleik beleegyeztek), és ideiglenes menedéket találtak barátoknál, szerettek vagy különféle idősotthonokban helyezték el őket. Amikor nem volt más lehetőség, az ellenállás tagjainak haza kellett vinniük a gyerekeket. Hálózatuk növekedésével azonban a német felügyelet is növekedett. Amikor minden tag csatlakozott ellenállásához, a nyilvánosságtól való félelem fokozódott.
Ma már biztosan senki sem tudja elképzelni, hogy egy ilyen tevékenység akkoriban mibe került ezeknek az embereknek, milyen áldozatot hoztak. De ha tudni akarja, feltétlenül nyúljon ehhez a könyvhöz. Ha a nácik megtudták, hogy valaki segít a zsidóknak, biztos halál vár rá. Bár ezek az emberek féltek a haláltól, jobban törődtek az ártatlanok életével, akik vagy még születtek (a megmentett gyermekek közül sokan csecsemők voltak), vagy valamivel idősebbek voltak, de biztosan nem értették, mi történik, miért hirtelen felfordult a világ, miért mindenki sikít, veri őket, éhes és szomjas, miért félnek.
A könyv bepillantást enged az olvasóba a varsói náci megszállás alatt történt borzalmakba. A könyv egészében, de főleg a bevezetőben sok név vár az olvasóra, de az egyértelműség kedvéért részben a könyv végén szerepelnek Szereplők még annak rövid leírása mellett is, hogy ki a karakter, vagy hol dolgozott, mit érdemelt. Amikor azonban az olvasó fokozatosan olvassa a könyvet, nem téved el a szereplők között.
A könyv az eltelt évek szerint több részre oszlik. Irena 1910-es születésével kezdődik. A szerző leírja tanulmányait, szüleit, első házasságát, és így bemutatja az olvasónak. Mondhatnám, hogy ettől az évtől egészen részletesen leírja életét 1947-ig. Ugyanakkor elsősorban Irena életére összpontosít, de részletesen leírja a szereplők életét is, amelyek életének bármely szakaszában előfordulnak. Mivel ez egy igaz történet, a könyv végén egy átfogó irodalomjegyzék található, amelyből a szerző merített. Ilyenek voltak például Irena Sendler kézzel írott emlékei, felvett interjúk vele, munkatársai, megmentett gyermekeinek vallomásai stb.
El sem tudom képzelni, mennyire kellett a szerzőnek, hogy megírja ezt a lenyűgöző, részletes művet, sok érzéssel, amelyek sugároznak benned, amikor a könyvből olvasol. Ez az igaz történet senkit sem hagy hidegen, és megesküdhetem, hogy bár mindez valós történelmi eseményeken alapul, nagyon vonzó, emberileg íródott. Ahhoz azonban, hogy az olvasó belekóstolhasson a történetbe, érdeklődnie kell Varsó megszállása, vagy általában a második világháború idején bekövetkezett (kegyetlen) események iránt. A könyvet azonban mindenkinek ajánlom. Mert az ilyen történeteknek minél több ember között kell lenniük, hogy egyszerűen tudják, hogy ma hálásaknak kell lennünk az életért, amilyen.