Év az emlékek jegyében

áttekintés

Áttekintés a szlovák nem szépirodalomra 2004 - ben

A szépirodalom egyik leghíresebb szlovák szerzőjének, Drahoslav Machalnak a Szélcsizmák II. Könyve, Olaszország képe alcímmel, gazdag képanyagokkal kiegészítve, nem tartozik a legsikeresebbek közé. Drahoslav Machala már írt és minden bizonnyal jobb könyveket fog írni. Legújabb irodalmi munkájában többet másol és átír más könyvekből, mint amennyit alkot és értelmez. Tizenhat terjedelmes esszében tíz fontos szlovákot mutat be Olaszországgal és az olaszokkal kapcsolatban. Ide tartoznak Ján Kollár, Alexander Dubček, Štefan Žáry, Ján Smrek, Blahoslav Hečko, Milan Rastislav Štefánik és még sokan mások. Több rövidebb szövegben Machala leírja saját vándorlásait Olaszország körül, egy éjszakát Niccol Machiavelli házában, egy utazást Ján Kollár nyomdokain, aki a 19. században két útleírást írt Olaszországról, a Szent sírhoz vezető utat. Assisi Ferenc, egy szlovák költői bohém, aki az Antico Caffé Grecóban iszik Rómában, Firenzében, Velencében, Padovában, Bolognában, Sienában és Rómában. Machal tizenegyedik könyvét azonban még rengeteg értékes és változatos információ sem takarja el.

Tavaly egy zsák önéletrajz és emlékirat törni látszott a szlovák könyvpiacon. Stílszerűen, kompozíciósan, tényszerűen, értelmezően, értéküket és dizájnjukat tekintve nagyon sokfélék, ami megerősíti a kiadványok nagy sokaságát, másrészt az olvasó vonzerejét és népszerűségét az ilyen típusú irodalomnak. Szeretnénk emlékeztetni Önöket arra is, hogy nem minden szépirodalmi kiadványt be lehet vonni ebbe az eredeti 2004-es szépirodalmi értékelésbe, akár helyhiány, akár e művek hiánya miatt. Ugyanakkor szeretnénk minden kiadót felkérni, hogy kiadványaikat időben juttassák el a Könyvszemle szerkesztõihez, hogy elkerüljék a véleményezõ címére vonatkozó megjegyzéseket.

Albert Marenčina Nezabudanie (F. R. & G.) szürrealista önéletrajzi meditációi szintén hasonló írási sorrendbe foglalhatók. Marenčin kis magánéletét formálisan tizenöt interjúra osztják, amelyeket Oleg Pastier készített és készített. Mindegyikük a Mosty hetilapban jelent meg 1999-ben. A párbeszédes emlékek nem új keletűek a világ vagy a szlovák irodalomban, de Marenčinék érdekesek a korszak hossza, a kis formátum és a gyönyörű nyelv szempontjából. A párbeszédek gördülékenyen folynak, Marenčin válaszai a Kelet-Szlovákia malmában töltött gyermekkor vizein, a diákévek Eperjesen, Pozsonyban és Párizsban csúsznak, a partizánok között eltöltött évek sötétebb tónusait repítik át, a csehszlovák állami filmben, a normalizációs anabázis a Szlovák Nemzeti Galériában végül a forradalom utáni időszakba áramlanak, tele kiteljesedett álmokkal, kiadott fordításokkal és új tervekkel. A könyv túlzott egyszerűségtől és rövidségtől szenved, ami érthető a terjedelmében, de mindenekelőtt hiányzik belőle a "keményebb" és célzottabb kérdések.

Marenčin mélyebbre süllyed a bőre alatt, amíg régóta barátja és munkatársa, Juraj Mojžiš nem vett részt a közelgő interjúk egyikében (Interjú egy interjúban). Marenčinnek mélyebben be kell nyúlnia a belső térbe és a múltba, és kompromisszumokat kell kötnie, homályosan és értelmesen magyarázva. Mózes kérdései pontosan célzottak, gyengeségeket tárnak fel, ezért érdekesek. Ez a csípős belépés a beszélgetésbe jó ugródeszka lehetett Oleg Pastier számára, sajnos nem élt a felkínált lehetőséggel, és nyugodt és nem konfrontatív vonalon folytatta. Talán valóban érdemes lenne még egyszer így megfogalmazott emlékiratokat írni, mondván, hogy ezúttal Albert Marenčin kérdéseket tesz fel, de mégis a szerzőhöz és Juraj Mojžišhoz kapcsolódik, aki jobban ismeri a művét. A sajtóban elkövetett apró hibák ellenére el kell mondanunk, hogy Albert Marenčina Not Forgetting (F.R. & G) című filmje az eredeti 2004-ben megjelent szépirodalom egyik kiemelkedő eseménye.

A szlovák irodalom és történelem ellentmondásos alakja, bohém, esztéta, keresztény humanista és szalon nacionalista, kiváló retorikus, életfogytiglan, a Propaganda Iroda vezetője és az SND első szlovák drámaírójának, Tido J. Gašparnak volt kétrészes Emlékezete (VSSS), a többi, ebben a bejegyzésben kezelt szerzőtől eltérően, csak "fiókban" ír. A szlovák közélet tabu és démonizált alakjaként dogmatikus osztályfelügyeletnek vetették alá, ami könyvének furcsa, szinte paranoid fogalmi és kompozíciós megosztását is eredményezte. A szigorú öncenzúra nem tette lehetővé, hogy a szlovák állam vezető tisztségeiben végzett munkájának időszakát, az akkori kultúrpolitikát, sőt ma is trükkös politikai és faji kérdéseket tükrözze. Ezért még az Emlékiratai sem annyira ellentmondásosak, mint amilyennek első pillantásra tűnhetnek. Ezek azonban rendkívül értékes anyagok a történészek és mindazok számára, akik érdeklődnek az Első Köztársaság történelmének tanulmányozása iránt, elnézést kérve a szerzőtől a nem mindig helyes hozzáállása és egyúttal a szlovák társadalom néma megbánása miatt.

Gašpar Emlékiratai második része nagy késéssel jelenik meg hat évvel az első rész megjelenése után. Gašpar tipikus, számára kissé eltúlzott stílusban írt emlékeit 1922-ben kezdi, amikor Martinból Pozsonyba érkezett, és a szlovák kulturális és politikai élet egyik fontos alakja lett. Főként a szlovák autonómia, a szlovák szeparatizmus, a szlovák kultúra új körülmények közötti nehéz kezdetének, a húszas-harmincas évekbeli politikai szereplőknek és a nagy teherbírású kulisszatitkoknak a kérdéseire koncentrál. Gyakran túlságosan emlékeztetnek a mai napra (úgy tűnik, hogy a szlovák politikai tóban nyolcvan év alatt semmi sem változott), és irodalmi emlékeket építenek a szlovák történelem és kultúra egyes alakjai számára: Smrek, Hodž, Kukučín, Šrobár, Štefánik, Krask, Jesenský, Gall, Votrub, Jurig, Hlinka, Clementis, Bagar, Borodáč és mások. A szerző személyisége kiterjedt és művelt utószót követel meg, amely sajnos nem található meg a könyvben, ami bizonyára nagy kár mind a szakértők, mind a laikusok számára. Mindenesetre Tid J. Gašpar emlékirata nagyon sokféle információt tartalmaz a szlovák kultúra és politika huszadik század első felének viszonyairól, és fontos ösztönzővé válhat történelmünk új értelmezéseiben.

Silvester Lavrík bemutatta nyári útját Mikuláš Dzurindával Szlovákia körül a Szlovákia című könyvvel. Mikuláš Dzurinda szlovákiai körútjáról szóló, néha vicces és néha intelligens, de többnyire túl szlogenikus (magazinok stílusa az urak számára) nyári elbeszélését az átlagból csak Pavel Pekarčík fényképei és a könyv általános tervezése veszi ki. Vladimír Yurkovic. Lavrík utazási benyomásait Mikuláš Dzurinda, az egész út kezdeményezője, a Megújítsuk a házunkat című európai program megvalósítása keretében készített interjúk tarkítják. Talán ezért ez a könyv az információk szempontjából a leggyengébb, de a dizájnt és a konceptualitást tekintve az eredeti 2004-es szépirodalmi irodalom legjobban feldolgozott kiadványa. Igazából fogalmam sincs, kinek szól. Természetesen nem külföldi turisták (ennek angolul kellene lennie), a szlovák olvasót aligha fogja érdekelni, a cseh vagy a lengyel nem veszi meg, a magyar pedig nem érti. A nyári Szlovákiát általában úgy jellemezhetjük, mint egy Szlovákia körüli nyári kirándulás benyomását, reprezentatív képeslap-album formájában, rövid kezdeményező (vagy meggyalázó) kommentárral. Ezért elsődleges célja az lesz, hogy a köztisztviselők irodáiban megfelelő belső kellék legyen.