Csilla még csak 29 éves, de tíz éve küzd a reumával
"Kicsi korában még mindig beteg volt. Az orvos azt mondta, hogy nem érdekli, csak nem akar iskolába járni." emlékszik Kürti Iveta anyára.
"Hogy megfáztam, hogy lefogynom kell, de az ízületeim mégis fájnak" Kürti Csilla rokkant nyugdíjas szállította.
Tizennyolc éves koráig nem diagnosztizálták nála a reumás ízületi gyulladást. Az orvos még azt is megkérdezte tőle, hol volt egész idő alatt. Ma Csilla az ágyhoz van kötve, nagy fájdalmai vannak, és segítség nélkül nem tud megfordulni az ágyban.
Az ízület pótlása
Az orvosok mindkét csípőt kicserélték. Most térdelváltásra vár. "Az ízületeim továbbra is deformálódnak" - teszi hozzá.
A fiatal nőnek leginkább édesanyja segít. Háromszor igényelt ápolási támogatást, de mindig elutasították.
"Azt mondták, hogy nem volt olyan szakaszban, hogy gondoznom kellett volna. Negyedszer kaptam meg, július 1-je óta jóváhagyjuk." mondja.
Csilla ritkán látja a fürdőszobát. Egy speciális szék sem segít. Nem léphetnek be vele az ajtón. Ezért az anya leggyakrabban az ágyban mossa.
Már kértek hozzájárulást a fürdőszoba rekonstrukciójához. Elfogadták, de a mesterek előre pénzt akarnak. És már nincs is náluk. Egy hitelt már törlesztenek. "Hitelt vettem fel, mert fizetnem kellett a társadalombiztosító társaságnak" magyarázza.
Iskoláig Csille 2010-ig csak a rokkantsági nyugdíj felét ismerte el. Mivel sehol nem tudott elhelyezkedni, vissza kellett fizetniük a járulékokat.
"1200 eurót fizettünk, hogy 220 euró rokkantsági nyugdíjat kapjunk." elárulja.
Már nem megy
Csilla április óta nem jár. Három napos kórházi kezelés után a lába teljesen elárulta.
"Kortikoidokat, infúziókat, fájdalomcsillapítókat, injekciókat adtak nekem. Már drogoztam, de még mindig voltak fájdalmaim. Azt mondták, hogy már nem tudják, mit tegyek." - idézi fel a fiatal nőt.
Az érvénytelen egy égő épületben rekedt maradt, a rendőrség segített
Nincs pénzük speciális rehabilitációra. Nem ajánlott fürdeni a magas gyulladás miatt. Ennek ellenére úgy véli, hogy állapota javulni fog.
"Sír, de harcos. Néha együtt sírunk, és egyébként vidám és mosolygós." lezárja lánya anyja történetét.