A szorongás és a depresszió a két leggyakoribb mentális egészségi probléma a mai társadalomban. Nem azonosak, de gyakran együtt jelennek meg, és érzelmi és funkcionális nehézségek komplexumaként érzik őket. Mindkettő kockázati tényezőnek számít a kezelés alacsony betartásának, a megnövekedett halálozásnak és az egészségügyi ellátás fokozott alkalmazásának a krónikus betegségek esetén. A szorongás és a depresszió hatékonyabb szűrése ezért segíthet kezelési programok kidolgozásában e kockázati tényezők megelőzésére.
A szorongás normális reakció lehet a stresszre, és ösztönzőként szolgál a bonyolult helyzetek kezelésére. Amikor azonban a szorongás túlzottá válik, a neurotikus rendellenesség besorolása alá eshet. Eretnekek szerint a szorongást úgy határozhatjuk meg, mint kellemetlen lelkiállapotot, negatív érzelmet, amelyet fenyegetés előérzete kísér. Ez egy diffúz érzelem, amelyet nehéz verbalizálni, a tudattalanhoz kötődik és inkább jövőorientált. A szorongás tünetei közé tartozik a kimerültség, az enyhe fáradtság, az izomfeszültség, az alvási problémák, különösen a szorongás és a szorongás, amelyeket nehéz ellenőrizni. A mentális területen a fáradtság és kimerültség érzése mellett a szorongás fokozott mentális feszültséggel vagy az aktivitás és a teljesítmény változásával is jár.
A szorongás számos vegetatív élettani változást is kivált, például légzésváltozásokat, megnövekedett vérnyomást, szívdobogásérzést, fokozott izzadást, szájszárazságot és anyagcserezavarokat. Emiatt fontos szerepet játszik a pszichoszomatikus betegségek kialakulásában és lefolyásában. Így a szorongás hatással lehet az egészségre. A neurotikus rendellenesség jelenléte növelheti az egészségügyi problémák kockázatát. A szorongás kezelésére irányuló erőfeszítések tehát szorosan kapcsolódnak az egészségügyi ellátáshoz. A szorongás olyan jelenlegi érzelmi állapot, amelynek jelentős szerepe van a betegség túlélésében, különösen annak kialakulása, az azt követő kezelés és a korai felépülés során. A jelentős szorongás gyakran lassítja a normális életbe való visszatérést, csökkenti a rehabilitáció hatékonyságát, rontja a beteg és az orvos közötti együttműködést, és nem utolsósorban csökkenti a beteg általános életminőségét. A szorongást és a szorongást olyan tényezőknek tekintik, amelyek befolyásolhatják a betegség krónikus állapotának rögzülését.
Ha depresszióról van szó, ez nem csupán a szomorúság érzése, és jellemzően energiahiány, romló hangulat, alacsony önértékelés, érdeklődés elvesztése és a rutinszerű tevékenységekből fakadó öröm. Számos tünetet tartalmaz, beleértve a koncentrációval, a memóriával és a döntéshozatalsal kapcsolatos problémákat, a fáradtság és az energiahiány érzését, a bűntudat érzését, a haszontalanságot, a tehetetlenséget, a kétségbeesést, az ingerlékenységet, az alvási problémákat, a fájdalmat, a görcsöket vagy az emésztési problémákat, az étkezési rendellenességeket, a szomorúságot vagy szorongás, öngyilkossági kísérletek öngyilkossági gondolatai. Nem minden tünet fordulhat elő együtt, a tünetek képe egyedi. Ma már léteznek hatékony kezelések a depresszió ellen, de az emberek gyakran tagadják problémáikat, és a depresszió rejtve marad és kezeletlen marad.
A depresszió, a szorongás és a krónikus betegség kapcsolata
A fizikai betegség súlyos életesemény, befolyásolja a beteg életmódját és mindennapi működésének teljes spektrumát, ezért a depresszió kockázati tényezője, ami viszont jelentős hatással van e betegség kezelésére. Ezenkívül az ember mentális állapota és viselkedése kölcsönhatásba lép egymással, ami biomedicinális változásokhoz vagy krónikus betegség kialakulásához vezethet. A szorongást és a depressziót ezért fontos pszichológiai tényezőknek tekintik, amelyek befolyásolják a betegség kialakulását és lefolyását. Több szerző egyetért abban, hogy a krónikus betegségben szenvedő betegeknél fokozott a depresszió és a szorongás kialakulásának kockázata, amely jelentős negatív egészségügyi következményekkel jár. A depresszió tünetei azonban viszonylag elterjedtek az általános populációban, a felnőttek körülbelül 5-17% -ánál alakul ki depressziós rendellenesség, serdülőknél hasonló a prevalencia, alacsonyabb gyermekeknél. A depresszió gyakoribb krónikus betegségben szenvedő betegeknél, prevalenciája 17-50% között mozog. Egyes szerzők a depresszió magasabb előfordulásáról is beszámolnak CF-ben szenvedő betegeknél. Számos kutatási eredmény azt mutatja, hogy a krónikus betegségben szenvedő betegek szorongásának tünetei nem olyan gyakoriak, mint a depresszió tünetei, de elterjedtek is.
Feltételezhetjük, hogy a depresszió és a krónikus betegség között kétirányú kapcsolat van. Egyrészt a depresszióval összefüggő pszichobiológiai változások és kedvezőtlen kockázati magatartás növelik a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát. Például vannak bizonyítékok arra, hogy a depresszió, a társadalmi elszigeteltség vagy a gyenge szociális támogatás közvetlenül a szív- és érrendszeri problémákhoz vezet, függetlenül a viselkedés közvetítő hatásától. Másrészt a krónikus betegséghez kapcsolódó biológiai változások, szövődmények és igények depressziós epizódokhoz vezethetnek.