A diabéteszes ketoacidózis gyermekkori és serdülőkorban még mindig az 1-es típusú diabetes mellitus súlyos akut szövődménye. A diabéteszes ketoacidózisban szenvedő gyermekek kb. 0,5–0,9% -át bonyolíthatja agyi ödéma, az agyödémában szenvedő betegek egynegyede pedig diabéteszes ketoacidózis okozta halált. Egy másik negyednek állandó neurológiai következményei lehetnek. A diabéteszes ketoacidózisban szenvedő gyermekek megfelelő kezelése és kezelése minimálisra csökkenti a súlyos következményeket. Súlyosabb ketoacidosis esetén a kezdeti volumenterápia és az inzulinkezelés megkezdése után a vonzáskörzetben a beteg biztonságos szállítása az átfogó intenzív ellátást biztosítani képes osztályokba ajánlott. Előnye a diabetológiai központokkal való közvetlen együttműködés lehetősége is. E munka célja a diabéteszes ketoacidózis megfelelő kezelésének ismertetése és a megelőzés lehetőségeinek rámutatása.
A diabéteszes ketoacidózis (DKA) a diabetes mellitus akut szövődménye. Az abszolút vagy relatív inzulinhiány és az ellenszabályozó hormonok magas koncentrációjának kombinációja okozza, és a DM1-ben szenvedő betegek különösen veszélyeztetettek. Viszonylag gyakori állandó vagy átmeneti újszülöttkori cukorbetegségben is (66%), és DM2-ben szenvedő betegeknél ritkán fordulhat elő (6%) (1). A hormonális változások markáns katabolikus állapothoz vezetnek a glikogenolízis, a glükoneogenezis, a lipolízis, a ketogenezis és a perifériás glükózfelhasználás csökkentése miatt. Az állapot összefügg a víz és az ásványi anyagok kimerülésével mind az intracelluláris, mind az extracelluláris környezetben. A diabéteszes ketoacidózist a hiperglikémia (> 11 mmol/l, azaz> 200 mg/dl), a ketózis és az acidózis (pH 3 mmol/l pH már magas ketoacidózis kockázatával jár) együttes előfordulásaként definiálják. 1. táblázat: (7), 8).
A DKA gyanújának járóbeteg-megállapításában a döntő momentum az átfogó intenzív ellátást biztosító osztályra történő gyors szállítás, ideális esetben közvetlenül az intenzív osztályra. Előnye, ha lehetséges a volumenterápia megindítása szállítás közben. Az első kezelési lépés mindig a térfogat újraélesztése, izotóniás sóoldat (0,9% NaCl) alkalmazásával 10-20 ml/kg/óra dózisban. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 2 vénás hozzáférés biztosítása után és az első laboratóriumi vizsgálatok összegyűjtése után az intenzív osztály egy órás térfogatú újraélesztésben folytatja inzulinkezelés nélkül. Az inzulin adagolása a volumenterápia előtt súlyosbíthatja a keringési sokkot, és növelheti a hypokalaemia és az agyödéma kockázatát (9, 10).
A második vénás megközelítés folytatja a hidratálást. A napi folyadékdózist a bazális folyadékigény szerint számolják (2. táblázat), ehhez hozzáadják a korábbi veszteségeket (5 tömeg%/24 óra), és ha szükséges, a nap folyamán bekövetkező jelenlegi veszteségeket (lázasság, hányás, hasmenés). Rehidratálás esetén az a szabály, hogy a folyadék mennyisége 24 órán belül nem haladhatja meg a 4 l/m2/nap értéket (13). Ebből következik, hogy a súlyosabb DKA folyadékveszteségét 2 napig kell kiszámítani, tehát az intravénás kezelés legalább 48 órán át tart, súlyos vagy komplikált DKA esetén még tovább. Egyrészt elegendő folyadékra van szükség a páciens keringési sokktól való megóvásához, de a nem megfelelő hiperhidráció (> 4 l/m2/nap) szükségtelenül növeli az agyödéma kockázatát (13, 14). Az intenzív osztály körülményei között kiszámítják az óránkénti folyadékegyensúlyt, és a vizet állandó vizeletkatéterrel indukálják a diurézis pontos meghatározásához (2).