Kevés anya készül azzal a gondolattal, hogy gyakran szembesül egy olyan valósággal, amelyről soha nem is álmodott: a hangulatváltozások, a sírás, a fáradtság és a kimerültség olyan állapotba sodorhatja, amikor nem tudja gondozni a babáját. Hol veszett el a boldogság és minden öröm? A hormonok egy kicsit hibásak, de saját erőre váltanak, vagy túl magasak az elvárások. Olyan apró dolgokból, mint egy-két álmatlan éjszaka, rosszul szoptatott csecsemő vagy a környezettel kapcsolatos kritikai észrevételek, rossz hangulat jelenhet meg, rosszkedvből, álmatlansággal és kimerültséggel társulva akár depresszióvá is válhat. Körülbelül 6-8 héttel a születés után a csecsemő rendszerét és az anyával folytatott kommunikációt annyira "meg kell rendezni", hogy több közérzet és harmónia legyen a kölcsönös kapcsolatukban. Ha ez nem történik meg, akkor itt az ideje a szakmai segítségnek.
"Amikor megismerkedtünk, 17 éves voltam, leendő férjem pedig 22. Első látásra szeretet volt köztünk, és a mai napig olyan módon egyesít bennünket, hogy sokan irigylik. Öt évvel az esküvő után szerencsénk volt a babához, és boldog voltam, amikor a terhesség és az összes teszt zökkenőmentesen zajlott. És akkor két és fél évvel ezelőtt megszületett az álomfia. Klasszikus szülészeti kórházban szültem. Nem készültem különösebb módon a baba érkezésére, pedig néhányszor elmentem a "kemény nők" gyakorlatára, ahol megtanítottak minket arra, hogyan kell megfelelően lélegezni a szülés során. A fiam születésének napján azonban meglepett az orvosok és nővérek hideg hozzáállása, akik végigkísértek bennünket a kórházi tartózkodásunk alatt. A baba komplikációk nélkül született, és a férjem is jelen volt a szülésnél, de azonnal elvitték a fiunkat, nem mutatták meg, mert mentek mérni, lemérni és mosni. Mézeskalácsba csomagolva adták vissza nekem, és csak a fejét láttam belőle, és csak egy másodperc töredékéig tették a mellkasomra, "hogy ne történjen meg". Másnap reggelig nem láttam újra. Laxne megmutatta, hogyan kell szoptatni, nem segítettek a kötésben, hagyták, hogy kezeljem magam. Bevallom, hogy a kezdetektől nem sikerült a szoptatás. A kicsi még mindig sírt, a mellbimbóm már tele volt, a tej pedig nem, és nem szaladtam el.
Jött a szorongás
Fóbiás álmatlanságtól