A pozsonyi hidak és a kastély már vitorláztak. A víztől még szebb Devín is intett nekünk. Az ártéri erdőkkel szegélyezett part mentén osztrák falvak menekülnek. Csodálatos idő egy ananászfenyő Na “Christian! Milan vagyok "- Milan Malíšek kapitány emeli a kupát. „Lépni a gépre!” - horkantja fel Antal Antal kapitány mérnöke és sógora. Christiane még mindig monoton turkál az olajos dalán. Ez nem […]
A pozsonyi hidak és a kastély már vitorláztak. A víztől még szebb Devín is intett nekünk. Az ártéri erdőkkel szegélyezett part mentén osztrák falvak menekülnek. Csodálatos idő egy ananászfenyő Na “Christian! Milan vagyok "- Milan Malíšek kapitány emeli a kupát. „Lépni a gépre!” - horkantja fel Antal Antal kapitány mérnöke és sógora. Christiane még mindig monoton turkál az olajos dalán. Nem fiatal ennek a teherhajónak. Az év 1957. De mindkét matróz szemében gyönyörű. Ők azok! Háromszázhatvanötezer euróba került. Nagyon? Nos, két vagy három millióért lehetne egy új…
A milánói sógornő tavasszal vásárolta Christiane-t a hollandiai Masbrachtban:
Nekünk, nem hajótulajdonosoknak van egy utunk:
Kormoránok, sirályok, hullámok, napsütés, az amerikai nyugdíjasok integetnek a személyszállító hajókról, igen. De… félünk a víztől. Kis lélekkel a folyami pánik elmúlik, főleg a fedélzeten lévő keskeny fél méteres áthaladás után az íjtól a farig. Mi van ha…? Egyébként rendben. Tisztelje meg a holland volt tulajdonos felszerelését. Mosdó WC, kád, hideg és meleg zuhany, mosógép, szárító. A hollandok a hajóikon élnek. Gyakran nincs is házuk. De a hajón őrzik a "házat". Például egy hétköznapi matractér a teherhajón hátul. Előtte plebejus életteret jelölnek ki nekik. Mindannyian otthon vagyunk mindenhol ... csomagolom a kabinot. Kényelmes ágy, amely kimeríti a készletet. De ez egy szép kabin egy jól felszerelt konyha mellett. Valójában a legénység teljes területe meglepően lakóhely. Van egy szalon is egy nagy színes TV-vel, ahol a hajó esti kikötése után műholdas jelet kergetünk, hogy a kapitány láthassa a vízszinteket, és ráncolja a homlokát, hogy a víz még mindig kicsi.
A bankok elfutnak:
Csodáljuk Bécset a víz felől. Teljesen más ... Akkor csak a víz és az erdők. Ilyen kis unalom ... De az unalom nem része ennek az expedíciónak ... A gép hirtelen egészségtelenül füstölni és ugatni kezd. Milán Milánt kiáltja, aki beugrik a gépterembe, hogy a tetején lévő szemmel kiabáljon: "Csirkekád, a nyomás meg van!" A német melletti tengeralattjárókban használt gép egyébként csak öt hengerrel megy ki a hat. Sokáig nem lehet hinni a Duna folyásával szemben. Bocman és a mérnök a legközelebbi betonfalhoz kötik a hajót a Greifenstein-zárnál. Saint Johan, tudtad, hogy majdnem három napig itt leszünk?
Mi van vele?
Az időeltolódás elég nagy:
A Rajna - Fő - Duna szakaszon a zárak meg vannak áldva:
Szakaszunkban Gabčíkovóval kezdődnek és Kostheimben fejeződnek be. Tényleg bölcs eszközök. A hajó belép a kamrába, a matrózok kötelekkel rögzítik. Az acélajtó becsukódik, majd a helyiségben lévő vizet feltöltik vagy elvezetik. És a hajó a víz felszínével együtt emelkedik vagy zuhan. Végül csodálkozz a világon, néhány méterrel feljebb vagy lejjebb lebeg. Napról napra halad: Amint áthaladunk az osztrák Duna-medencén, elérjük a németországi Kelheim főcsatornáját. Harminchat méter széles víziút. Egy laikus utas láthatatlan dolgokat lát. A kamrák megemelik a hajókat a csatornában, hogy a csatorna keresztezze az alattuk lévő csatornát….
Úszunk és nedvesedünk:
Körülbelül negyedik napja egymás után. De a hajónak már volt értelme. Brble a tied. Az időjárás disznó, elrontotta a benyomásunkat Melk, Passau, Linz és Regensburg szépségeiről. Ott a test már azt kéri, hogy menjen szilárd talajra. Vásárolunk. Különösen a kis Paťo - aki mindent megesz, ami nem az övé, élvezi a popsikelt. A kapitány viszont friss, ropogós kaisereket készített, amelyek végül sokszínűvé teszik a fagyasztóból az unalmas kenyeret. -Hol vannak nálam? -Kérdezi, hunyorítva a meleg kenyér látomásától, miután visszatért a hajóra. - A mélyhűtőbe tettem őket - mosolyog Zuzka ...
Egyébként kaja!
Nagyon komoly dolog a hajón. Az étel öröm és szerető, ahol nincs öröm és szerető. Reggel hajnalban, amikor beindul a motor, nincs idő reggelire. Egy ideig azonban kell lennie egy csésze teának. Tíz órakor forró leves. Törvény. Délben. Pontosan. A nagyobb hajók csónakosai ekkor az asztalra csaptak kanállal. Szakács szerepében Zuzka természetesen nem ismeri a törvényt. A kapitány nem mond semmit, pregĺga ... Egyébként Christiane készletei gazdagok. A pezsgőkaviár kivételével minden. Kinyitja a hűtőszekrényt, kolbászt, sajtot készít kedve szerint. Vagy Jagermeister? A paradicsom és a paprika egy hét múlva elrohad, gyorsan akarja. Minden este, amikor a motor leáll, van egy kis ülés, a nap értékelése. Ugyanakkor dumka, mit kell főzni holnap, mit kell kihúzni a mélyhűtőből, hol kell úszni. Ľuboš önt Šopornából származójukat, értékeli a százszor értékelteket, de valamiről beszélni kell. - Egyébként, Vlado, reggel hétkor megkerüljük a Szent János szobrot egy sziklán Jochensburg közelében - figyelmeztet engem Milánó kapitány. - Nagyon jó, hívja a kamerát. Hajnali hét órakor kiáltással a farhoz hívnak, és egy vödröt öntenek a fejemre, és kimossák a konyhából. Szögezik motorolajjal és a homlokára terített tojással. Így Szent János megkereszteli az új tengerészeket…
A feszület, amelyet a matrózok valóban látnak a robotjukon?
Mert megint nem méz. Még mindig nincs otthon. A kapitány rendelkezik pilótaismerettel és felelősséggel, a mérnök folyamatosan reagál a motor zenéjére, és még az olajat sem ereszti le a kézről, a bocman mindig itt van és mindig takarít, fest, javít, köt. Hol van ezeknek a srácoknak otthona? "Két hónap után visszatér, és idegen lesz otthon. Tulajdonképpen örülsz, hogy egy hét múlva újra berepedsz a cipődbe "- mondja cigarettával ošuboš. Állítólag sok hajós elveszítette családját örök távolléte miatt. Vagy a Dunán hiába keresik magukat ... Ľuboš hajósként dolgozik, ezt nem tagadja pénzért. Kereskedése van egy bocmanért, havonta körülbelül hatvanezer koronába kerül. Šopornában egy barakk, amelyet meg akarnak építeni, egy nő, két gyermek ... Milánó sógora egy másik kategória. Christiane - közös vállalkozásuk - tengernyi pénzbe került, hogy megtérüljön. Az MM rakománytársaság jóléte számos jó nőtől függ. Főleg mezőgazdasági termékek és túlméretezett költségek. Ezek megtérülnek. A sógorok nem kaptak fizetést, csak negyedéves profitrészeket. Mennyi? Egyébként - nem fogják mondani…
Milan Malíšek nem akar örökké az élen ülni:
Úgy látja, hogy ha a cég kijön a bérletből, kapitányt fog felvenni. SMS-t ír kollégájának, Čech Jirkának. A Rajna folyón kapitányi szabadalommal rendelkezik. Milán ott szeretné átadni neki a kormánylapátot, majd daruval a hajóra vitte a hajóra, és elhozza Németországból Pozsonyba. A nő mögött, és a babakocsit egyéves kisfiával irányítja ... Jirka SMS-re válaszol: "Bármit megteszek kétszázezerért." Nos, ezt kérdezi egy jó kapitány minden hónapban ennyit ...
És Milan Antala?
Bocs, az ifjú Zuzka és Milánó. A hajó megvásárlásában való részvétel késleltette a babai családi ház elkészülését. Milán Rišňovcén él, egy nő Jacovce-ban, valójában sehol. Valójában a hajón. De vajon a hajó ház? Ne oldjuk meg, mert valami csikorog a motorban, Milán elmenekül ...
Tíz nap és éjszaka…
Ez volt az üzlet Christiane-vel közös utamon. Nürnbergben lépek fel. Szia, barátok, szia, repce! Helló, Szent János! Christane sziluettje elhalványul a távolban. Turisták csónakot integetnek. Milyen szerelem ...