Általánosságban a polgári törvénykönyv 420. §-ának rendelkezése alkalmazható az egészségügyi szakember által okozott károkért való felelősségre, amelyből a felelősség felmerüléséhez szükséges, hogy megfeleljen a törvényben előírt követelményeknek, nevezetesen:

egészségügyi

a) az ellátás törvényi kötelezettségének megszegése a jelenleg rendelkezésre álló orvostudomány szerint (non lege artis),
b) a kár fennállása, elsődlegesen az egészségkárosodás, de az anyagi kár nem zárható ki,
c) a jogsértés és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggés,
d) hiba (akár akaratlan gondatlanság formájában is).

A lege artis egészségügyi ellátás folytatásának követelménye, i. az orvostudomány jelenleg rendelkezésre álló ismereteinek megfelelően az orvosi szakma oszlopát képezi. Ennek a követelménynek a jogalapját az egészségügyi szakemberek etikai kódexe fejezi ki (az 578/2004. Sz. Törvény 4. melléklete, bátran, mély emberi kapcsolattal az emberrel, a jogszabályi előírásoknak megfelelően, a rendelkezésre álló orvostudományi és orvosbiológiai ismeretek, figyelembe véve annak az egészségügyi intézménynek a műszaki és tárgyi felszerelését, amelyben egészségügyi ellátást nyújtanak. Szakmai kompetenciájának és kompetenciájának keretein belül az egészségügyi szakember megelőző, diagnosztikai és terápiás eljárásokat végez az orvostudomány jelenlegi ismereteinek megfelelő módon.

Törvény 2. §-ában meghatározottak szerint a lege artis cselekvési kötelezettség az egészségügyi ellátás teljes területére vonatkozik. 576/2004 Coll. az egészségügyről, az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó szolgáltatásokról és egyes törvények módosításáról. Meghatározza az egészségügyet, mint egészségügyi szakemberek által végzett munka tevékenységét, beleértve gyógyszerek, orvostechnikai eszközök és diétás ételek biztosítását az egyén életének meghosszabbítása, életminőségének növelése és a jövő generációinak egészséges fejlődése érdekében. Ez magában foglalja egyrészt a megelőzést, az ambuláns kezelést, a diagnózist, a kezelést, az orvosbiológiai kutatást, az ápolást vagy a szülészetet.

Például az alábbiak tekinthetők a lege artis egészségügyi ellátás követelményének megsértésének:

Elégtelen szakértelem (pl. Igazolatlan orvos, tapasztalat hiánya, túlzott mértékű, azaz eltérés a vonatkozó engedélytől),
Saját képességeinek túlbecsülése (egyeztetési vizsgálat kérésének elmulasztása ott, ahol kérni kellett volna, más szakértők véleményének ésszerűtlen figyelmen kívül hagyása stb.),
A szakértelem alkalmazásának egyéb hibái (bizonyos tünetek elhanyagolása, a szükséges diagnosztikai eljárások végrehajtásának elmulasztása, a vizsgálati eredmények téves értelmezése stb.),
Műszaki hibák, ügyességi kudarc (a kézi eljárás elmulasztása, a beteg, testrészei, gyógyszerek, készülékek zavartsága, a gyógyszerek alkalmazására vonatkozó utasítások elolvasásának elmulasztása, az utasítások téves tanulmányozása stb.),
A beteg nem megfelelő, gondatlan kezelése (a diagnózis gondatlan közlése, felesleges és megterhelő vizsgálatok stb.),
- következetlen orvosi nyilvántartás vezetése,
Hiányosságok a munkaszervezésben (a műszerek rossz sterilizálásának toleranciája, alkoholfogyasztás stb.).

A kártérítési felelősség másik követelménye a kár fennállása, míg az egészségügyi ellátás anyagi kár és személyi sérülés formájában jelentkező kár is lehet, amely összefügg a sértett fájdalomhoz való jogával és nehezen szocializálható (44. § Védjegy Törvény, a fájdalom kompenzációjáról és a szociális alkalmazási nehézségek kompenzálásáról szóló 437/2004. Sz. Törvény).

A fájdalom kompenzálása a fájdalom pénzbeli kompenzációját jelenti, amelyet nemcsak a sérülés során, hanem azt követően is (kezelés, rehabilitáció stb. Során) szenvedtek.

A szociális alkalmazás nehézségeinek ellentételezése viszont pénzbeni kártérítést jelent az olyan maradandó egészségkárosodásokért, amelyek hátrányos következményekkel járnak az élet teljesítésére, az életigények kielégítésére vagy az emberekkel való kapcsolattartásra (függetlenül attól, hogy a kár látható-e). Az említett térítéseket egyszeri alapon nyújtják, míg a szociális alkalmazás nehézségeiért járó kártérítés összegének meghatározása azon pontok összességén alapul, amelyek alapján a szociális alkalmazás fájdalmát vagy nehézségét értékelték az orvosi jelentésben.

A polgári jogi felelősség bekövetkezésének szükséges feltétele az ok-okozati összefüggés (oksági összefüggés) fennállása a non lege artis és az okozott kár között is. Az ok-okozati összefüggés létezését mindenképpen biztonságosan meg kell állapítani, nem lehet egyszerűen vélelmezni. Az egészségügyi szakemberek jogi felelősségének értékelése terén azonban nem könnyű meghatározni az ok-okozati összefüggést.

Végül, de nem utolsósorban a kárért való felelősség felmerüléséhez a hibakérdés vizsgálatát is meg kell vizsgálni. A polgári jogi hiba általában úgy jellemezhető, mint a felelős alany pszichológiai (belső) kapcsolata saját cselekedetével, amely meghaladja az objektív törvényt. A hiba a tudat és az akarat elemének egyesülésén alapul, és szándék vagy gondatlanság formájában jelentkezhet. Az egészségügyi ellátás biztosításával kapcsolatos hiba értékelése esetén elsősorban a gondatlanság hibája lesz, sokkal inkább az egészségügyi munkavállaló hibájának értékelése kerül értékelésre, hogy cselekedett-e vagy sem.

Különleges helyzet, amelyet az általános kártérítési felelősségtől eltérő jogi szabályozás szabályoz, olyan károk, amelyeket olyan körülmények okoztak, amelyek a használt eszköz vagy más dolog természetéből erednek. Ezt a típusú felelősséget a Polgári Törvénykönyv 421a.

Azok a körülmények, amelyek az eszköz vagy dolog természetéből fakadnak, pl. jellemzőikből adódó körülmények. Ez röntgenhiba lehet. eszköz, gyógyszer, fecskendő stb. Az ily módon okozott kárért az eszköz vagy dolog használója felel, és az is lehet teljesen hibátlan és használt lege artis, ha mellékhatásai vannak (pl. A beteg váratlan allergiás reakciója egy bizonyos anyagra vagy gyógyszerre). . Ebben az esetben a kártevő hibáját nem vizsgálják. Ez egyfajta ún szigorú felelősség, t. j. felelősség az eredményért, amelyből a kártevő nem zárható ki, még akkor sem, ha bebizonyítja, hogy nem ő okozta a kárt.

A szolgáltatás nyújtásához használt eszköz vagy más tárgy természetéből eredő körülmények (a kötelezettség teljesítése során) szintén állhatnak elégtelen sterilitásból vagy egyéb hiányzó jellemzőkből, amelyeket az eszköz vagy más tárgy az orvosi szolgáltatás nyújtása során használt különben kellett volna. Ha a szolgáltatás (kötelezettség) nyújtásához használt eszköz vagy más dolog bizonyos tulajdonságait előírják vagy vélelmezik, és ez az eszköz vagy más dolog nem rendelkezik az említett tulajdonsággal, akkor arra lehet következtetni, hogy ha a hiányzó ingatlan volt a a kárt, a kárt a szolgáltatás nyújtására használt készülék vagy más tárgy jellegéből adódó körülmények okozták.

Az egészségügyi ellátás során a betegnek tájékoztatnia kell az orvost intim szférájáról. A magánélethez való jog magában foglalhatja. én. valamint az orvosi titoktartáshoz, a titoktartáshoz vagy a beteg méltóságához való joghoz. Ezt a területet nevezzük a beteg személyes jogai.

A szakmai titoktartás elengedhetetlen, amely kötelezi az egészségügyi szakembert a hivatása gyakorlása során megszerzett információk titkosságának megőrzésére. A titoktartás kötelezettségét a 11. § (4) bekezdése fejezi ki. 8 betű törvény g) pontja. 576/2004 Coll. az egészségügyről. A beteg egészségi állapotára vonatkozó információkat az orvosi dokumentáció tartalmazza.

Ennek az egészségügyi szakember titoktartási kötelezettségének megsértése lehet pl. tájékoztatás a beteg egészségi állapotáról illetéktelen személyek számára.

A törvény csak a közeli személyek számára engedélyezi a beteg egészségi állapotáról való tájékoztatást (a Polgári Törvénykönyv 116. §-a), de ha a beteg kifejezetten kívánja, az orvos nem adhatja meg ezeket az információkat.

A titoktartás elve alól jogi kivétel az orvosi nyilvántartások kivonatainak rendelkezésre bocsátása a büntető- és polgári bírósági eljárásokban tevékenykedő szervek számára kifejezetten megfogalmazott írásbeli kérelem alapján (ZoZS 24. § (4) bekezdés f) pont).

Az egészségügyi szakember felelősségének megjelenése összefüggésbe hozható olyan tetteivel is, amelyekkel megsértette a beteg emberi méltósághoz való jogát. A beteg méltóságának tiszteletben nem tartása és megsértése az egészségügyi személyzet érzéketlen és durva hozzáállásával nyilvánul meg az egészségügyi ellátás terén.

Az orvost az etikai kódex köti, amely pl. vállalja, hogy nem nyújt egészségügyi ellátást olyan személy jelenlétében, aki nem orvos vagy egészségügyi szakember, a beteget helyesen kezeli, és nem csökkenti magát durva magatartássá. A páciens személyi jogainak területét illetően meg kell említeni azokat a videó- ​​és hangfelvételeket, amelyeket pl. csoportos és egyéni pszichoterápiában vagy műtéti felvételek rögzítésében, a páciens testének fényképei a műtét során vagy a holttest boncolása során kapott fotódokumentációk stb. Ezeket a felvételi anyagokat a beteg beleegyezése nélkül csak tudományos vagy pedagógiai célokra lehet felhasználni, de akkor sem használhatók fel a személy jogos érdekeivel ellentétben, ha ez a személy a nyilvántartásból azonosítható. Ellenkező esetben az érintett követelheti az egyén védelméhez való joghoz való indokolatlan beavatkozás visszatartását, az ilyen beavatkozás következményeinek felszámolását és megfelelő kielégítésének biztosítását.

Ha az erkölcsi elégedettség egy adott esetben elégtelennek tűnik, a bíróság megtérítheti a nem vagyoni kár megtérítését. Az érintett halála után a személyiség védelméhez való jog gyakorolható, és kártérítést követelhet a rokon személyek (túlélő házastárs, gyermekek, és ha nem, az elhunyt szülei) törvényi körétől.

Az egészségügyi szakemberek által okozott károkért való felelősség sajátos típusa a biomedicinikus kutatáson belüli felelősség is. Új biológiai, orvosi, ápolói ismeretek és az emberi védőnői ismeretek megszerzéséről és ellenőrzéséről szól (az egészségügyi ellátásról szóló 576/2004. Sz. Törvény 2. §-ának 12. bekezdése).

A törvény az új orvosi ismeretek igazolását az orvosi indikáció alapján történő orvosbiológiai kutatásra és az orvosi indikáció nélküli orvosi kutatásra osztja. A különbség az, hogy az orvosilag jelzett validálás során a validálás egyik célja az, hogy hatékonyabb segítséget nyújtson a validáció által megcélzott betegségben szenvedő betegnek, míg az orvosilag nem validált validálás csak egy új orvosi módszer validálása, anélkül az orvosbiológiai kutatási alany segítésének szándéka megvalósul.

Az orvosbiológiai kutatások sajátossága a páciens egészségének károsodásának kockázata, amelyet új és nem bizonyított módszer hordoz. Igaz, hogy a beteg egészségének az orvosbiológiai kutatások révén történő kockázatának mindig kisebbnek kell lennie, mint a kutatás folytatásától elvárt pozitívumok.

Az új orvosi ismeretek igazolásával okozott károkért való felelősséget maga az egészségügyi ellátási törvény állapítja meg (a ZoZS 27. § (2) bekezdés h) pontja). Az orvosbiológiai kutatások legális elvégzéséhez bizonyos feltételek teljesítése szükséges, például írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezés a személy előzetes utasítása és az illetékes hatóság jóváhagyása után, vagy az orvosi létesítmény elegendő műszaki és személyzeti felszereltsége.

A kárért való felelősség esetén ebben az esetben fontos, hogy a kár oka maga a kutatás legyen. Ez egyfajta ún szigorú felelősség az eredményért, ahol nem szükséges megvizsgálni a hibát.

Az egészségügyi szakember által okozott károkért való felelősség kezelése során meg kell említeni a károsult (beteg) együttes felelősségét. Az egészségügyi szakemberek által okozott károkért való felelősség tehát a károsult önhibájából eredhet

(Ptk. 441. §) csökkentésére, függetlenül attól, hogy objektív vagy szubjektív felelősségről van-e szó.

Az önhiba akkor következik be, amikor a károsult úgy vesz részt a károkozásban, hogy (ha kártevő volt) teljesítené a polgári törvénykönyv 420. §-a szerinti általános felelősség feltételeit. A károsult hibájának szubjektív vonatkozását azonban a kárért felelős személynek kell bizonyítania. Ha a kárt szintén a károsult hibája okozta, akkor arányosan felel azért. Ha a kárt kizárólag az ő hibája okozta, ő felel ezért és maga viseli. Ezért, ha a károsult együtt okozta a kár bekövetkeztét, akkor nem a kár teljes megtérítésére, hanem csak részleges megtérítésére lesz jogosult. A kár okozója, valamint maga a károsult felel a károkozásban való részvétel mértékének megfelelően.