Egy nap egy gazdag apa úgy döntött, hogy megmutatja fiának, milyen szegény emberek élnek. Több napos kirándulásra vitte az országot, hogy meglátogassa a legszegényebb gazdálkodó családokat, ahol néhány éjszakát aludtak. Miután visszatért az utazásról, az apa megkérdezte fiát, hogy tetszik neki az utazás. A fia így válaszolt: "Az utazás csodálatos volt az ő szemében!" És apja megkérdezte tőle: "Láttad, milyen nehéz a szegény embereknek élni?" "Ó, igen" - válaszolta a fiú.

megmutatta

- Szóval fiam, mit tanultál az utazásból? - kérdezte az apa ismét a fiát. A fiú így válaszolt: "Észrevettem, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik pedig négy. Van egy medencénk, amely csak a kertünk feléig terjed, de van egy patakjuk, amelynek nincs vége a megyének. Mesterséges kerti lámpáink vannak, és csillagok milliói világítják meg kertjüket éjszaka.

Van egy darab földünk, amin élünk, és hatalmas területeik vannak, amelyeket szabad szemmel sem láthatunk. Vannak szolgáink, akik szolgálnak minket, és másoknak szolgálnak és segítenek.

Élelmiszert kell vásárolnunk a boltokban, és ők saját magukat növesztik. A házunk körül kerítések vannak, amelyek megvédenek minket, és vannak barátaik, akik megvédik őket. ”A fiú apja néma csodálkozásban maradt. És a fiú hozzátette: - Megtudtam, hogy valójában szegények vagyunk.

Sokszor elfelejtjük, hogy mi van, és arra koncentrálunk, ami nincs. Amit valaki értéktelennek tarthat, az hatalmas értéknek tűnhet. Minden attól függ, hogyan nézzük az ügyet.

Hálás vagyok azért, ami van, és nem irigylem másokat, ami nincs vagy nem engedhetem meg magamnak. Minél jobban megértem, mire van szükségem a családomhoz és a gyermekeimhez, annál inkább képes vagyok jobb döntéseket hozni, mint egy férfi vagy egy apa. Tisztában vagyok vele, hogy a döntéseim másokat is érintenek. Képes vagyok olyan döntéseket hozni, amelyek nemcsak nekem és a családomnak, hanem a társadalomnak, a hitnek, az országnak, sőt bolygónknak is előnyösek. Néha a gyermekek szemével kell néznünk, hogy rájöjjünk, mi is az igazán fontos.