JEGYZET: Az ebben az oszlopban szereplő összes vélemény a szerző (k) véleménye, nem az EURACTIV.sk véleménye

stratégia

Mikuláš Huba az elnök kitüntetését veszi át [TASR/Pavel Neubauer]

Megjegyzések Nyomtatás E-mail Facebook Twitter LinkedIn WhatsApp

A 2001-es nemzeti fenntartható fejlődési stratégia két példátlan követelést tartalmazott. Egyiket sem hajtják végre - írja MIKULÁŠ HUBA.

Prof. RNDr. Mikuláš Huba, Ph.D. a Szlovák Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének kutatója és a Szlovák Természetvédelmi Tanács alapító tagja. A múltban a Szlovák Nemzeti Tanács, majd a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának tagja volt. 2018. január 1-jén Andrej Kiska köztársasági elnök megkapta a Ľudovít Štúr I. osztályú tanácsot.

Környezetföldrajzkutatóként a dolgok érdekesebbek, mint a bonyolultságok, és inkább rendszerszintű és stratégiai jellegűek, mint egyszeri kérdések.

A szlovákiai jelenlegi környezetvédelmi diskurzus ilyen összetett és stratégiai kérdései közül kettő jelentősen visszhangzik: egy új környezetvédelmi politika előkészítése és a körkörös gazdaságra való áttérés.

Szlovákiát össze kell hasonlítani

Úgy gondolom, hogy Szlovákiának modern stratégiai dokumentumra van szüksége a környezet területén, ha el akarja tájékozódni, mennyire valóságos, merre tart, merre, mikor és milyen eszközökkel és kapacitásokkal akarja megszerezni, hogy emlékezzen arra, hogy nemzetközi csoportosulások tagja, és mi következik belőle.

A környezetvédelemnek rendszerszerű változtatásokra van szüksége

2030-ban a települési hulladéknak csak 10 százalékát kellene leraknunk - írja az új Envirostrategy szerzője.

Szlovákiának "meg kell ismételnie", hogy nemcsak az EU tagállamai, amelyek kötelesek betartani az európai irányelveket, hanem számos nemzetközi környezetvédelmi egyezmény részes fele, és be kell tartaniuk az ebből fakadó kötelezettségeket.

Tudnia kell környezetének állapotát és a trendeket (például nem elég azt mondani, hogy "sokkal jobbak és sokkal jobbak vagyunk, mint 1990-ben", és figyelmen kívül kell hagynia, hogy ennek a javulásnak a döntő része esik az első években…).

Összehasonlításra kerül a világgal, az EU-val vagy az OECD egészével, de az egyes országokkal is: a szomszédaival és a terület vezetőivel, ahonnan tanulni lehet.

De össze is kell hasonlítani, hogy ne legyenek hamis illúziók alatt. Mert ott is, ahol fejlődtünk, néha kevésbé javultunk, mint a szomszédaink, ami úgy is értelmezhető, hogy viszonylag romlott.

Meg tudjuk ítélni, ha a politika jó

A sokéves nemzetközi tapasztalat lehetővé teszi számunkra, hogy felmérjük, mikor tekinthető jónak egy politika/stratégia, és mikor nem.

Mindenekelőtt pozitív szándéknak és politikai akaratnak, valamint egy társadalmi rendnek kell lennie az elején, hogy mindenki számára világos legyen, hogy valóban jó politikára/stratégiára van szükségünk és akarunk, és nem egy kormányzati program formálisan teljesített feladatára. nyilatkozat vagy akár propaganda röpirat.

Mit kell tenni azért, hogy a környezeti stratégiák ne csak papíron maradjanak?

A nyíltabb és rendszeresebb párbeszédnek hozzá kell járulnia a légszennyezés és más kérdések kezeléséhez is.

Ezt követően meg kell próbálnunk mindenkit vonzani, aki hajlandó és képes segíteni egy jó politikát/stratégiát a világ felé annak megalkotása érdekében. Folyamatosan konzultálnunk kell a kialakulóban lévő stratégiával más érintett osztályok vagy társadalmi csoportok partnereivel. Amikor a dokumentumterv készen áll, a szerzőknek objektív kritikát kell vetniük a szakmai és a laikus közvélemény részéről (stratégiai környezeti értékelés, független szakértői értékelés…).

Ezt követően az illetékes miniszternek meg kell győznie a kormányt (vagy akár a parlamentet), hogy fogadja el a dokumentumtervezetet anélkül, hogy veszélyeztetné annak minőségét, sajátosságait, hatását, ellenőrizhetőségét és érvényesíthetőségét.

Egyetlen stratégia sem jobb, mint rossz

De még ha mindez sikerül is, még nem nyerték el. Ha a politika/stratégia valóban jó, akkor az szinte mindenkinek nem felel meg. Azok pedig, akiknek ez nem tetszik, mindent megtesznek, hogy egy képzeletbeli fiókba kerüljenek, és így senkinek ne kelljen követnie.

Az EU 2018-ban: Környezet és éghajlat

A tiszta közlekedéssel, az energiaunió irányításával és a párizsi klímaegyezmény végrehajtásával kapcsolatos döntések várják az Európai Uniót. Megbeszélik a körkörös gazdaságot, az intelligens városokat és a zöld Kínát.

Ez a helyzet a Szlovák Köztársaság fenntartható fejlődésének nemzeti stratégiájával, amelyet a kormány 2001-ben és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa hat hónappal később (2002 áprilisában) fogadott el. A parlamentben történő elfogadása két példátlan követelést tartalmazó állásfoglalást is tartalmazott:

  1. benyújtja minden új releváns dokumentum tervezetével az e nemzeti stratégiával való összeegyeztethetőségre vonatkozó záradékot;
  2. évente, március 31-től benyújtja a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának a kormány és a minisztériumok által a nemzeti stratégiában előírt kötelezettségek teljesítésének levonását.

Ezen pontok egyike sem valósul meg a gyakorlatban.

De még ez a nyomasztó tapasztalat sem ok arra, hogy ne próbáljuk meg a lehető legjobb fejlesztési politikákat/stratégiákat kidolgozni. És ez nagy mértékben vonatkozik az új környezetvédelmi politika javaslatára is. Legalábbis a fent említett okok miatt. De ugyanakkor egyetlen politika/stratégia sem jobb, mint rossz.

Kétszer van szükségünk körforgásos gazdaságra

A körforgásos gazdaságra való szisztematikus áttérésre mindenképpen szükség van. Elismert szükségszerűség, kategorikus imperatívusz és feltétel az életben maradásunkhoz az egyre népesebb bolygón.

Környezetvédelmi államtitkár: Az energia dekarbonizálása megállíthatatlan

2030-ig a szlovák energia szinte széndioxid-mentes lesz - mondja NORBERT KURILLA az EurActiv.sk portálnak.

Ez kétszeresen igaz Szlovákiára. Ennek oka részben az, hogy nemzetgazdaságunk GDP-egységre jutó energiahatékonysága még mindig messze elmarad a technológiailag fejlett országoktól. De azért is, mert a hulladék válogatása, újrafeldolgozása és általános gazdasági hasznosítása terén az EU-tagállamok listájának végén vagyunk.

A körforgásos gazdaságra való átállás globális tendencia és az EU egyik prioritása (lásd például a Rio + 20 csúcstalálkozó következtetéseit, amelyeket Rio de Janeiróban fogadtak el 2012-ben).

Ugyanakkor ez semmi alapvetően újdonság. Csak egy koncepció lehet viszonylag új körkörös gazdaság. De például a kifejezés zárt gyártási ciklusok vagy tézis azt a kimenetnek ismét bemenetté kell válnia itt volt a múlt század 70-es éveiben. A körforgásos gazdaság kezelése azért is kihívás, mert egyesíti a világ környezeti szemléletét a gazdasági szemlélettel, amely a fenntartható fejlődési pályára való áttérés egyik feltétele (amint azt az ENSZ közös jelentésünk 1987 jövője).

Szlovákia még csak felzárkózik és kezd lemaradni néhány olyan területen, ahol régen régiós vezető volt (például ez volt az első V4-es ország, amely elfogadta a nemzeti fenntartható fejlődési stratégiát és létrehozta az illetékes kormánytanácsot). Ezért kell szem előtt tartani a pozitív változás minden őszinte kísérletét. Bár ennyi csalódás után nem könnyű elhinni ilyesmit.

Megjegyzések Nyomtatás E-mail Facebook Twitter LinkedIn WhatsApp