Az elektromiográfia (EMG) az egyik leggyakoribb neurofiziológiai módszer. A klinikai neurológiai vizsgálattal és képalkotó módszerekkel együtt az idegrendszeri betegségek diagnózisának részét képezi.

akciós potenciálokat

A neurofiziológiai vizsgálat eredményei tájékoztatnak minket a központi vagy perifériás idegrendszer funkcionális állapotáról, szubklinikai nehézségeket mutatnak be és figyelik az egyes idegrendszerek funkcionális állapotának változásainak dinamikáját.

A vizsgálat elve

Az izomszövetben és az idegrostokban fellépő akciós potenciálok azonosításáról szól.

Az izomhártya depolarizációja során felmerülő cselekvési potenciálokat tű vagy felület képes megragadni, a bőrre tapadt kontaktelektródák. A kontaktelektródákról vagy az EMG tűről származó információkat PC-ben dolgozzák fel, és EMG görbe formájában konvertálják számítógép monitorjává, vagy audiojel formájában a hangszórókba.

Grafikus rekord akciós potenciálokat nevezzük elektromiogram.

Az eszköz, amelyet ideg- és izompotenciálokat regisztrálunk, az ún elektromiograf.

Leggyakrabban tűelektródákat használnak, amelyek lehetővé teszik a felszín és a mélyebb szerkezetek érzékelését. A vizsgálat során speciálisan módosított tűket helyeznek az izomba (vagy speciális esetekben az idegrost körül). Ezzel a módszerrel a beteg enyhe fájdalmat érezhet az injekció beadásának helyén, vagy a vizsgált izmok enyhe túlérzékenységét tapasztalhatja, amely a vizsgálatot követő néhány órán belül megszűnik.

Nyugalmi állapotban lévő egészséges izomzatból nem mutatható ki elektromos aktivitás. Gyenge izomösszehúzódás esetén értékelik az egyéni akciós potenciálokat, azok alakját, időtartamát, a fázisok számát és az amplitúdót. A spontán aktivitást az izmok érzékelik kóros állapotokban.

Felszíni elektródák használata esetén az elektródák tapadnak a bőrhöz. Ez a módszer teljesen fájdalommentes. A vizsgálat alapelve az adott idegrostok vagy törzsek elektromos impulzusok általi irritációja, az idegrostok gerjesztésének minősége és az eredmény összehasonlítása az egészséges oldallal. A motoros és érzékeny idegek vizsgálatára szolgál.

Az idegrendszer károsodása a gerjesztés sebességének lassulását vagy blokkolását, valamint amplitúdójának csökkenését okozza.

Az EMG-vizsgálatot általában neurológus jelzi.

Hogyan működik a vizsga

A vizsgálat külön teremben zajlik, többnyire nyugodt izmokkal fekve. Az orvos nyugalmi állapotban észleli az elektromos aktivitást, gyenge és maximális összehúzódással, ingerlés nélkül vagy különféle ingerléssel és.

Készítmény

A vizsgálat előtt nincs szükség külön előkészítésre, a vizsgázó a vizsgálat előtt ehet, az orvos utasítása szerint szedi a gyógyszert, de tájékoztatnia kell a vizsgáló orvost az antikoaguláns gyógyszerek használatáról.

Az EMG vizsgálatot megelőzheti egy rövid neurológiai vizsgálat. Maga az elektromiográfia körülbelül 30 perc és egy óra közötti időt vesz igénybe. A vizsgálat után nincs szükség különösebb megfigyelésre.

Aggodalmak, kockázatok

Ez a vizsgálat megköveteli a beteg együttműködését. Tűelektródák használata esetén azonban nem teljesen fájdalommentes, nem kell aggódni miatta.

A változtatások a következő oldalon találhatók:

Az elektromiográfiai görbe változásai különböző kóros állapotokban fordulhatnak elő: pl. perifériás idegkárosodás esetén (diffúz vagy lokalizált neuropathia), izomkárosodás esetén (izomdisztrófia, polimiozitisz), az idegvégződéstől az izmig terjedő károsodás esetén (myasthenia gravis) stb.

A diagnosztika része pl. diabéteszes neuropátia, neurogén alsó húgyúti rendellenességek és hasonlók.