A betegségeket nem táplálkozási hiba vagy bármilyen anyag hiánya okozza, ezért nem szükséges külön módosítani az étrendet. Figyelni kell azonban az egészséges, változatos, racionális és táplálkozási szempontból kiegyensúlyozott étrend elveire, amely rengeteg fehérjét, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. Csak az állati zsírok és szénhidrátok mennyiségének csökkentése ajánlott, mivel a krónikus gyulladásban szenvedő betegeket jobban fenyegeti az érelmeszesedés. Néhány beteg osteoporosisban szenved, vagy annak fennáll a veszélye, étrendjének elegendő kalciumot kell tartalmaznia, amely gyakorlatilag csak a tejben és a tejtermékekben található elegendő mennyiségben. Ezért naponta legalább kétszer fel kell venni őket az étlapra, és előnyben kell részesíteni a magasabb kalciumtartalmú termékeket (kemény sajtok).
Meg kell védeni a fertőzéseket, beleértve a gyakori vírusfertőzéseket is, mivel ezek kezelt, stabilizált betegségben szenvedő betegeknél járványokat okozhatnak. Ezért minden fertőzést megfelelően kezelni és megelőzni kell. Néhány fertőzés esetén megelőző oltás is lehetséges. Konkrét oltás alkalmasságáról konzultálni kell a kezelő háziorvossal és reumatológussal. Alkalmas pl. influenza elleni oltás; ha ez nem lehetséges, ajánlott legalább a beteg kapcsolattartóinak, azaz közeli és ugyanabban a háztartásban élő személyeknek az oltása.
Bármely krónikus betegség befolyásolhatja a beteg mentális állapotát. Ez nyomott hangulathoz, depresszióhoz, szorongáshoz és a jövő miatti aggodalmakhoz vezethet. Például. rheumatoid arthritis vagy psoriaticus ízületi gyulladás esetén a betegek jelentős része szenved ezekből a rendellenességekből. Mindezek az állapotok növelik a fájdalom érzékelését, a fájdalom tovább rontja a hangulatot, az életminőséget, és ördögi ördögi kört hoz létre, ahonnan a beteg nem tud saját maga elől menekülni. A depressziós és szorongásos rendellenességeket ezért a lehető leghamarabb kezelni és kezelni kell, és az első lépés az orvos tájékoztatása. Spondylitis ankylopoetica esetében, különben a Bechtereva-kórban, a depresszió nem gyakori. A fájdalom a gyulladásos reumatikus betegségek rendszeres tünete. Az optimális fájdalomcsillapító gyógyszer kiválasztását a kezelőorvos, általában reumatológus javasolja, tekintettel a fájdalom természetére, intenzitására, a jelenlegi rendellenességekre és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre.
Leggyakrabban nem szteroid gyulladáscsökkentőket alkalmaznak, amelyek gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek. Elégtelen hatás esetén ezekhez a gyógyszerekhez adhatunk paracetamolt, de ezeket a reumaellenes gyógyszereket nem szabad kombinálni egymással (pl. Ibuprofen és diklofenak), ami jelentősen növeli a mellékhatások kockázatát. Különböző lokális nem szteroid reumavédő szerek gél, kenőcs vagy tapasz formájában is alkalmazhatók a bőr alatti szövetekben tárolt ízületi fájdalmakra (pl. Térd, apró ízületek), az ínfájdalmakra és annak kötődéseire. Ilyen alkalmazással nincsenek általános átfogó hatások, gyakorlatilag az egyetlen kockázat az allergiás bőrreakció, amely gyakoribb a napozás után a bőrt, amelyre a gélt vagy kenőcsöt felvitték. Ezért a kezelt területek napsugárzása nem ajánlott. Ellenkező esetben ez a kezelés biztonságos. Ízületi fájdalom, ill. rövid távú romlásuk különféle nem farmakológiai eszközökkel is kezelhető, pl. hideg (pl. a térdízület akut gyulladása esetén) vagy gyengéd masszázsok, fizikoterápia (hidroterápia, elektroterápia, magnetoterápia, lézer stb.).
A reumatikus betegségek befolyásolhatják a beteg fizikai működését, hatékonyságát és ezáltal munkaképességét. A sikeresen kezelt betegségben szenvedő betegek könnyebb fizikai és szellemi munkát végezhetnek, így a legtöbb szakmát elvégezhetik. Még a stabilizált betegek esetében sem ajánlott a fizikailag nehéz munka, a munka hideg és párás környezetben, az éjszaka és a kora reggeli órákban végzett munka, valamint a fertőzés kockázatának kitett környezetben. Ha lehetséges, a munkát fel kell váltani egy rövid pihenéssel, testmozgással vagy legalább nyújtással. A betegség aktív vagy előrehaladott formájában szenvedő betegeknél azonban időnként szükség van a foglalkoztatás megválasztását az egészségi állapotra. Ebben az esetben tanácsos háziorvoshoz és reumatológushoz, vagy gyógytornászhoz fordulni.
A gyulladásos reumatikus betegségben szenvedő betegek a legtöbb esetben teljes családi életet élhetnek túl. A családot azonban meg kell tervezni a betegség aktivitásának és a folyamatban lévő kezelésnek a figyelembevételével. Ezért a kezelőorvost tájékoztatni kell a családtervekről, hogy a kezelési stratégia ennek megfelelően módosulhasson. Néhány nőnél a betegség aktivitása szülés után hirtelen romlani tud, ezért a leendő anyának ebben az esetben egy másik családtag segítségére van szüksége. Figyelembe kell venni azt is, hogy a csecsemő nem lesz képes szoptatni (ha néhány gyógyszerre van szükség).
A férfiak termékenységét önmagában a reumatikus betegség nem csökkenti, de egyes gyógyszerek átmenetileg csökkenthetik, ezért a férfiaknak tájékoztatniuk kell az orvost tervezési szándékukról.
Az utazás napjainkban a munka és a személyes élet közös része. A reumás betegségben szenvedő betegek gyakorlatilag korlátozások nélkül utazhatnak, nemcsak szélsőséges körülmények között, rossz higiénés körülmények között és magas fertőzésveszélyű területeken utazhatnak. Az útra azonban fel kell készülni, és át kell gondolni annak menetét, hogy az biztonságos és a lehető legterhelőbb legyen. Hosszabb autóval vagy repülővel történő utazásokhoz rendszeres pihenésre, nyújtásra és merev ízületek gyakorlására van szükség. Rendelkeznie kell magával minden olyan gyógyszerrel, amelyet a beteg bizonyos tartalékkal is szed, hogy ellenőrizze lejárati idejüket és a tárolás módját, hogy az ne romoljon az út során. Repülővel utazva biztonságosabb, ha a kézipoggyászában gyógyszerek vannak, arra az esetre, ha a poggyász elveszne vagy késne. Szükség van a legfrissebb orvosi jelentés másolatára is, amely tartalmazza a gyógyszerek részletezését, azok használatát és az egészségbiztosítási társaság biztosítását.