Az endometriózis genetikai, hormonális, immunológiai és anatómiai tényezők által érintett betegség. Leggyakrabban 20-35 éves kor között fordul elő, de az idősebb nőket is érinti. Az endometriózisban szenvedő nők többségében a petevezetékek visszavéreznek a medenceüregbe (fordított menstruáció).

végbél közötti

A nőgyógyászok azt javasolják minden betegnek, hogy teherbe essen, mert a terhesség enyhíti a betegséget, de hogyan lehet ezt megtenni, ha az orvosok egy nővel szednek egy csomó hormont, amelyek mind az ovuláció, mind a menstruáció megállítására szolgálnak? Ez egy ördögi kör, és minden orvosnak más a véleménye a kezelésről.

Különböző módon helyezkednek el, azaz a hashártyán, a petefészkeken, a hüvely és a végbél közötti rekeszen, a méh falán, azaz bárhol, a szívizom és a lép kivételével, elhelyezkedhetnek.

A tünetek arra utalnak

Az endometriózis a legkönnyebben a hashártyán ismerhető fel, és a gócok elérhetik a több millimétert is, amelyek a menstruáció során lehámozódnak és fokozatosan elkékülnek, heggel gyógyulnak, végül fehér színűek. A petefészkeken ez a betegség akár több centiméteres ciszták formájában is előfordulhat, amelyek barnás tartalommal bírnak, az ún. csokoládé ciszták. A hüvely és a végbél közötti rekeszben viszont szalagként jelenik meg, amelyek állandó fájdalmat okoznak.

A méhizomban gyakran előfordul a méh miómaival együtt, fájdalmas megnagyobbodott méhként és az endometriózis egyéb tipikus tüneteiként nyilvánul meg. A leggyakoribb tünetek közé tartozik a kismedencei fájdalom, a szexuális közösülés alatti fájdalom és a fájdalmas menstruáció. A fájdalmat az idegvégződések növekedése és irritációja okozza olyan anyagok által, amelyek felszabadítják az endometrium lerakódásait.

Vizsgálat és kezelés

Ha endometriózis gyanúja merül fel, orvosa szakemberhez küld, mivel a betegség megerősítéséhez műtétre, leggyakrabban laparoszkópiára van szükség. Ez lehetővé teszi a medence és a has összes szervének vizsgálatát, míg a köldökzsinórban lévő kis bemetszés révén egy általános kamerával és fénnyel ellátott laparoszkóp optikai eszközt helyeznek a páciensbe. A beavatkozás után a heg kicsi marad, és a beteg hamarabb tud munkába menni, mint a szokásos műtét után, mert a kórházi kezelés minimális.

Az orvosok leggyakrabban műtéti úton távolítják el az első endometriózist, majd hormonális kezelést alkalmaznak, hogy a betegség ne terjedjen tovább. A kezelés alapja általában a laparoszkóppal végzett műtét, vagyis ugyanaz a módszer, mint a betegség. Az orvosok lézerrel próbálják meg eltávolítani a lehető legtöbb lerakódást és felosztani a keletkező növekedéseket. A művelet sikere a csapágytól és a csapágyak méretétől függ. Nagy vagy kedvezőtlen elváltozások esetén azonban már hasi metszési műtétre (laparotómiára) van szükség.

Ilyen esetekben, ha a nő már nem akar több gyermeket vállalni, távolítsa el a petefészket, hogy megállítsa a menstruációs ciklust, és ezzel megszüntesse az endometriózis tüneteit. A kezelés általában egyéni, mert függ a beteg nehézségeitől, azaz a fájdalomtól, az életkortól, de attól is, hogy ő már szült-e és nem tervez-e újabb gyermeket, vagy éppen ellenkezőleg, sikertelenül próbál meg foganni. Ez az alsó has érintettségének mértékétől is függ, vagy nőgyógyászati ​​ill. más szervek a medencében, amint azt a laparoszkópia mutatja.

Kötődik a hormonokhoz

Mivel az endometriózis egy nő hormonális ciklusához kapcsolódó és a magas ösztrogénszinttől függő betegség, a hormonális kezelés célja a nemi hormonok termelésének ideiglenes megakadályozása vagy legalább a menstruáció megismétlődésének megakadályozása (ahol a fájdalom elsősorban a menstruációval függ össze) ciklus). Hormonterápia alkalmazható a medencefenék nem infiltratív endometriózisának enyhe diffúz formájának laparoszkópos eredményei esetén.

Antidepresszánsokat (a hosszú és igényes kezelés mellett a nőnek képesnek kell lennie megbirkózni a saját testében bekövetkező változásokkal és az azt követő fizikai korlátokkal is) és a szokásos fájdalomcsillapítókat is kiegészítő kezelésként használják. Az endometriózis kezelése 3-6 hónapig tart. Jelenleg gyakorlatilag nincs olyan terápia, amely az endometriózis tartós gyógyulásához vezetne. Minden kezelési törekvés a fájdalom enyhítésére, az endometrium lerakódásainak csökkentésére, eltüntetésére vagy eltávolítására, a termékenység fenntartására vagy helyreállítására, a betegség visszatérésének megakadályozására és a betegek életminőségének javítására irányul.