boros

Információ

Előadás tartalma:

A Drosophila (Drosophila melanogaster), más néven borlégy, legtöbben úgy ismerjük, mint egy apró repülő rovar, amely érett gyümölcs közelében tartózkodik. A Drosophila azonban pótolhatatlan modellszervezet olyan tudományos területeken is, mint a genetika vagy az evolúciós biológia. Sok nagy felfedezéssel tartozunk a borlegyeknek, amit bizonyít akár hat Nobel-díj is, amelyet a rovarral kapcsolatos tudományos munkáért ítéltek oda. A boros legyek jelentősen hozzájárultak számos genetikai szabályozás és molekuláris jelenség megértéséhez. Az emberhez hasonlóan a boros legyek is növelhetik az energiatartalmú ételek fogyasztását az elhízás és az egészségügyi szövődmények miatt. Ezenkívül a legtöbb gén, amely fontos szerepet játszik az emberek különböző anyagcserezavaraiban, a legyekben is előfordul. Ezek a tulajdonságok teszik a borrepülést kiváló modellrendszerré az elhízás vizsgálatához.

Hangszóró profil:

Mgr. Martina Galikova, Ph.D. elhízással és az anyagcsere genetikai szabályozásával foglalkozik. Biológia mesterképzését a pozsonyi Comenius Egyetemen végezte (2004-2009). Genetika posztgraduális tanulmányait a bécsi Állatorvostudományi Egyetemen folytatta (Ausztria, 2009-2013). Ezt követően posztdoktorként dolgozott a göttingeni Max Planck Biofizikai Kémiai Intézetben (Németország, 2013-2017) és a Stockholmi Egyetemen (Svédország, 2017-2019). Tíz év külföldi munka után 2019 márciusában visszatért Szlovákiába a Szlovák Tudományos Akadémia Állattani Intézetébe. Jelenleg a reproduktív viselkedés, a zsíranyagcsere és a hosszú élettartam összefüggéseit vizsgálja. Ebben a munkában a borlegyeket (Drosophila melanogaster) mintaszervezetként használja. Kutatása a molekuláris biológia, a biokémia, az endokrinológia és az evolúciós biológia eszközeit ötvözi. Legjelentősebb eredményei közé tartozik például az első gerinctelen mutánsok létrehozása az emberi glukagonhoz hasonlóan működő adipokinetikus hormonban (Gáliková et al., 2015, Genetics), valamint az első gerinctelen szomjúságszabályozó hormon (Gáliková et al., 2018, Plos Genetics).