A vasalás a legtöbb nő számára inkább kötelező, mint szórakoztató. A vasalásnak nemcsak simító és ezért esztétikus jelentése van, de még fertőtlenítő, tisztító, sterilizáló is. (De véleményem szerint a túlzott sterilitás szintén ártalmas, mint egészségünk javára, mert az immunitásunk feleslegesen lustává válik).:-)

egyéb

Bár minden bizonnyal vannak olyan nők, akiknek van egyfajta kikapcsolódásuk ebben a házi feladatban. Ez a kalória néhány vasalásának gondolatával együtt is motiváló tevékenység lehet a jó alak eléréséhez. Nem tudok rólatok, és talán a többiekről sem (hogy ne különböztessük meg a generáció férfi felét, ha véletlenül élvezik a vasalást), de szívből utálom a vasalást. Ez a tevékenység egyszerűen nem nőtt a szívemen. Kínzás nélkül bevallom, hogy még egyfajta ellenállást is érzek iránta. Hallottam, hogy néhány példaértékű háziasszony (számomra fanatikus) még vas zoknit is, amit én személy szerint egyfajta mentális betegségnek tartok.

Amikor barátaim és ismerőseim kommentálják a vasalást, és panaszkodnak arra, hogy hány halom vasalatlan mosoda vár otthon, és várja, hogy a vasat forrón megsimogassák, akkor csak tapintatosan hallgatok. Tudod miért? Amire nincs szükségem, nem vasalok. Eddig sehol sem dicsekedtem, nehogy furcsának, sőt rendellenesnek tartsam. Nem akartam eltérni a házimunka szokásos rituáléinak normájától. Lehet, hogy valaki megfelelő lajhárnak is tart. (Blush)

Mivel azonban az NM-ben kellemes és kellemes légkör uralkodik, bátorságot kapok, hogy nyíltan beismerjem az otthoni "eltérésemet".
Nem mondom, hogy egyáltalán nem vasalok. Hazudnék. Csak nagyon korlátozottan vasalok, vagyis szinte soha. Hatéves koromra a gyerekeim pelenkáztak, de már nem. Csak ingeket, zsebkendőket, terítőket, férjem és egyenruhámat vasalok, és csak ágyneműt ágyneműből.

Megkérdezi, hogy néz ki akkor ruházatunk és fehérneműnk?
Meglepetésemre szinte vasalva válaszolok. Törődöm a ruhanemű simításával és meghúzásával, amikor felakasztom, és példaértékű hajtogatásakor is. Aztán csak példaértékű kéményeket tettem szépen a szekrénybe, a ruhanemű szépen elfér, kiegyenesedik és majdnem ugyanolyan vasalt. Még a nagy ágytakarók is szépen kiegyensúlyozottak, mindaddig, amíg nem hanyagolom el az akasztási és összecsukási szakaszt. Az ágyakhoz továbbra is csak az önfeszítő lepedőket használom, és szerintem nem is vannak vasalva.

Ha mások heti két órát töltenek vasalással, én körülbelül egy-két hónap múlva elérhetem ezt a pontszámot. És merem állítani, hogy sem én, sem a férjem, sem a gyerekek nem "görnyedten vagy görbén" mennek. És nem is beszélek a spórolt időmről. Akkor több időm marad a családomra és magamra. Például szívesebben élveznék egy szaunát, mint vasalnám a szennyes ruhákat.

Tehát tilos vasalni a pólókat, a nadrágot, a fehérneműt, a nadrágot vagy a farmert! De pihenjen és sok időt fordítson magára és családjára. És ha a környezetem panaszkodik a vasalással töltött idő dombjára és az otthon várakozó mosodai dombokra, akkor csak nem feltűnően mosolygok.
És már tudod, miért.