Rakéta ember a Cannes-i film eddigi legnagyobb sztárélménye volt, bár egyik vendég sem szerepelt a film nagy sztárjaként.
A cannes-i filmfesztivál idén más. Hideg van, senki sem fürdik a tengerben, a látogatók esernyővel járnak, a vetítések időbeli rendszere megváltozott, és a fesztivál vezetőségében néhány ember, a múltból ismerős arc - például a tengerparti körúton sétáló tigrisasszonyok - eltűnt ebben az évben. Kevesebb csillag kettős és kevesebb csillag látható, de a filmek annál erősebbek.
Az épületeket és az utcákat ebben az évben akadályozzák az újjáépítési munkálatok, és a filmek kicsit mások. Ennek azonban semmi köze az időjáráshoz, inkább a megosztott társadalomhoz. A filmeket olyan témák uralják, mint a klánok harca a nyugati városokban a no-go zónákban, az illegális munkavállalók hiábavaló küzdelme a bérekért, vagy az emberi faj általános leromlása.
Jim Jarmusch A halottak nem halnak meg legújabb filmje - bár ez valószínűleg a leggyengébb filmje - egy példázat egy bölcs remetéről, aki megfigyeli az emberiség fokozatos degenerálódását az erdőből zombikká. Az éles társadalmi viták a nyomornegyedekben mindig is a fesztivál különlegességei voltak, de ebben az évben hangsúlyosabbak és élesebbek.
Még a film kézbesítője is, a két arany tenyér birtokosának, Ken Loach brit rendezőnek. Több reménytelenséggel végződik a fejlett kapitalizmus kerekében, mint Loach eddig szokta.
Tapogatózó művész
Az eddigi egyik legoptimistább film paradox módon a Rocketman zenés dráma volt, amelyet a versenyen kívül vetítettek a főprogramban, éppen ellenkezőleg, a zenész mélypontra kerülését kellett megmutatnia, ahonnan bárki is alig juthat el. A mai talán leghíresebb zeneszerzőről és énekesről, Elton Johnról szóló film május végén kerül világszerte forgalomba. Freddie Mercury Bohém rapszódia című drámája után ez egy újabb zenei életrajzi film, amelynek esélye van arra, hogy magas számokat érjen el és korának nagy slágerévé váljon.
A Bohemian Rhapsody-hoz képest a Rocketman különbözik