embertelen 1. o. érzéketlen, kegyetlen 1, kegyetlen 2, rossz 2. o. nagy 1, hatalmas 3. o. rossz, nehéz 3
érzéketlen érzelmi; ennek bizonyítéka (op. érzékeny) • kegyetlen • könyörtelen: szívtelen, kegyetlen emberek; érzéketlen, kegyetlen, könyörtelen bánásmód egy emberrel • kegyetlen • kegyetlen: kegyetlen, kegyetlen az anyával szemben • kegyetlen.: érzéketlen • köves: érzéketlen, köves szív • érzéketlen (op. érzékeny) • érzéketlen: érzéketlen ember, érzéketlen cselekvés • kemény (op. puha) • durva • durva: kemény, durva, durva katona • cinikus (közömbös, megvetően érzéketlen): cinikus pillantást vetett az elítéltekre • hidegvérű: hidegvérű gyilkos • brutális • pren. kifejez szadisztikus: brutális, szadisztikus megközelítés • embertelen • embertelen (szemben az emberiséggel; op. emberi): embertelen, embertelen megközelítés a foglyokkal szemben • könyörtelen • vakmerő • gátlástalan (felelőtlen): könyörtelen, barátságtalan, nem választott módon • könyörtelen: könyörtelen despota • zsarnoki • katanic • pren. kifejez: Gestapo • hyeni • zasta r. hiéna
kegyetlen 1. akinek nincs érzése, együttérzése, irgalma; ennek bizonyítéka • érzéketlen • kegyetlen: kegyetlen, érzéketlen, kegyetlen ember volt; kegyetlen, kegyetlen cselekedet végrehajtására • könyörtelen • embertelen (akinek nincs kegyelme, embersége): könyörtelen, embertelen bánásmód • könyörtelen • könyörtelen • könyv. bocs: könyörtelen, könyörtelen apa; könyörtelen, könyörtelen halál; sajnálom az ellenséget • kemény • kemény • kifejez. makacs • pren. kifejez testvérgyilkos: kemény, kemény, testvérgyilkos, heves csatában pusztult el • könyörtelen • brutális • drasztikus • kifej. zverský • pren. kifejez: SS • Gestapo: vakmerő eljárás; durva, drasztikus vizsgálati módszerek; vadállati SS váltságdíj • zsarnoki • despotikus • zsarnoki • rémisztő (félelmet terjeszt, retteg; engedelmességre kényszeríti): zsarnoki, despotikus uralkodó; brutális, földi rendszer • drákói • dil. Drakoniai (Drakont ókori görög zsarnok szerint): drákói beavatkozások, törvények • vérszomjas (vágyakozás vérre, gyilkolásra): nem ember volt, hanem vérszomjas szörnyeteg • pejor. katanský • könyv. sverepý • pren.: katovský • herodesovský
2. o. merev 3, nagy 1
hatalmas 1. vö. hatalmas 2. o. nagyon
nyers 1. amelyet nedvességgel áztattak, pép, még nem szárított, nem szárított (fán); amely eredeti, természetes állapotában van (általában az ételekkel kapcsolatban) • friss • friss: nyers, friss, friss lucfa illata • nedves (op. száraz): egymásra rakott nedves tölgy deszka • nem égetett (kb. tégla) • kezeletlen • nyers • nyersen (ételről, húsról, zöldségről stb.)
2. aki nincs érzés, emberség, finomság (az emberről és annak megnyilvánulásairól; op. Gyengéd) • kemény • durva • durva: nyers, kemény, durva, durva ember; brutális, durva, durva bánásmód • embertelen • embertelen: embertelen, embertelen eljárás • könyörtelen • könyörtelen • könyörtelen: könyörtelen csata; könyörtelen, kíméletlen módszerek • vandál: vandál természetszemlélet • drasztikus • kegyetlen • kegyetlen • zsarnoki (kegyetlenség jellemzi): drasztikusan, kegyetlenül, kegyetlenül bosszút áll valakin • brutális • brachiális • erőszakos (kemény erőszakon alapul): brutális cselekedet; brachialis, erőszakos eszközök • érzéketlen • hidegvérű • vérszomjas • szadista • kifej.: állatias • vadállati (perverz kegyetlenség jellemzi): érzéketlen, hidegvérű gyilkos; vérszomjas vadállat - nem emberi; szadista, állatállat, vadállat-gyilkosság véres: véres film • pren. kifejez: Gestapo • SS • hyeni • hyenský • kniž. kiváló • hívás. jutalék (személyről) • bruttó. rosszindulatú: nem ember, hanem rosszindulatú szörny • pejor.: rabbi • rabbiátsky
3. o. durva, durva 2 4. o. durva 2, 4
nehéz 1. amelynek nagy a súlya, súlya (op. könnyű): hordjon nehéz táskákat • pl.: száz font • száz cent (általában egy férfiról): száz font, száz cent ember • nagy teherbírású (nagyon nehéz, még ex hatalmas, hatalmas kőzetek • nehéz (túl nehéz) • pren. cent: cent bilincs • vékony. komoly: súlyos vászondarabok (Kukučín)
2. amely nehéz anyagokból készül (op. Könnyű) • masszív (tömeges benyomást kelt): nehéz, masszív bársonyfüggöny; masszív vaskapu • masszív: masszív antik bútorok • légtelen: nehéz, levegőtlen anyag
3. ami sok erőfeszítést, erőfeszítést, energiát igényel; amely tele van nehézségekkel, komplikációkkal; nagy erőfeszítés jelzése (op. könnyű) • megerőltető • nehéz • nehéz: nehéz, megerőltető tevékenység; nehéz, nehéz útszakasz leküzdése • kitartó • kitartó: kitartó, kitartó harc • igényes (op. igénytelen): igényes tanulmány, irodalom igényes (op. könnyen) • fáradságos (igényes munka, sok robotra van szükség, általában pedáns, alapos): munkaellenőrzés az iratszekrényben; a választott ellenőrzési módszer munkaigényes (op. egyszerű) • nehéz (ami csak átmenetileg nehéz vagy nehezebb, mint az eredeti): nehéz munkakörülmények • összetett • bonyolult • megoldhatatlan • kezelhetetlen • lehetetlen (nehéz kezelni, megoldani, teljesíteni; op (egyszerű): összetett, bonyolult, megoldhatatlan matematikai példa • pren. emészthetetlen (nehezen érzékelhető, érthető): emészthetetlen szöveg • fárasztó • fárasztó • kimerítő • kimerítő (ami fáradtságot okoz, erőt ereszt): fárasztó, fárasztó sport; kimerítő, legyengítő szakma • kemény • pl. fiús: nehéz, fiús munka • rabszolga • kifej.: lapát • vérszomjas • ló • kifej. hígított. izzadt • híg. uszodák • pl. hígított. érzéketlen • pren. kifejez . kifejez: szemfog • kutya (könyörtelen és nehéz, emberhez méltatlan): kegyetlen, embertelen, kutyás sors • könyv. Szizifov (nehéz és értelmetlen, hiú): Szizifov robot • könyv. nehéz • híg. terhes • forró • keserű • pren.: tüskés • tüskés (súlyos és kellemetlen, fájdalmas): kemény, tüskés, forró, keserű az életed; tedd fel a tövis (ek) et a zarándoklatra • nehéz (nehéz és szomorú): nehéz idők jöttek • nehéz (túl nehéz)
4. (a levegőről), mivel egy zárt, nem szellőző térben van (ismét friss) • ólom • kilélegzett • nem lélegző: nehéz, ólom, kilélegzett, nem lélegző levegő kábította meg a helyiségben
5. o. nagy, komoly 1 4 6. o. súlyosbító 7. o. fontos 2, nagy
2. o. kiváló 1 3. o. egy felnőtt
rossz 1. nem felel meg az erkölcsi normáknak; ilyen tulajdonságról tanúskodik (op. jó) • hiú • rossz: gonosz, hiú, rossz ember, szándék; gonosz tett • tisztességtelen • nem praktikus • igazságtalan • karakter nélküli • karakter nélküli • könyv. tisztességtelen: tisztességtelen, jellem nélküli viselkedés; tisztességtelen szándék • erkölcstelen • amorális • erkölcstelen • méltatlan: erkölcstelen srác • bűnöző • bűnöző • gazember • pejor.: Lothovian • Oplansky (súlyos bűnös az erkölcsi normák ellen): bűnügyi terv, Lotharian szervezet • híg. huncut (Sládkovič) • rosszindulatú • rosszindulatú (a gonosz terjesztésére összpontosít, a rossz helyett a jót részesíti előnyben): rosszindulatú, rosszindulatú emberek • ördögi • démoni • mefisztópiás • mefisztofeles • kifej. sötét: ördögi, mefistatikus arc; démoni, sötét erők • gyűlöletes: gyűlöletkeltő tekintet • embertelen • embertelen (az emberiség ellen irányul; embertelenségről tanúskodik) • szemtelen • szemtelen • undorító • undorító • undorító • szörnyű • csúnya • csúnya • elítélendő: undorító, elítélendő: undorító, undorító mostohaanyja gyermekkel • fekete: fekete lelkiismerettel bírni • pejor.: emelet • hátborzongató • könyv. alattomos: szemtelen viselkedés • aljas • undorító • szégyenteljes • szemérmetlen • aljas • haszontalan • elavult huncut: aljas, szégyenteljes ember; romboló, huncut szándékok • görbe: nem mondott róla görbe szót • alacsony: alacsony karakter • kifej.: piszkos • nyomorult • nyomorult • keserű • szuka (tisztátalan) • hívás.: igazságtalan • tisztességtelen • tisztességtelen (tisztátalan): keserű, ribanc srác; igazságtalan tőled, igazságtalan • korrupt • korrupt (aki gonosszá vált): korrupt karakter; elkényeztetett ifjúság • pejor.: csúszott • csúszott • kifej. szundi • hívás. kifejez: zuputý • zlumpáčený • zlumpaný • subšt.: marhahús • marhahús
2. nem megfelelő szakmai, munka, szociális al. egyéb követelmények; nem felel meg a minőség, a minőség követelményeinek (op. jó) • rossz • rossz minőségű • csapágy: rossz, rossz, rossz szakértő; rossz, rossz étel • alkalmatlan • értéktelen: képtelen művész, értéktelen film • kurva (keserű) • keserű • hiú • sikertelen • sikertelen: hiú, sikertelen fiú; vad étel; omlós robot; sikertelen előadás • gyenge • gyenge • gyenge • gyenge • nyomorult: gyenge kézműves; tetves javak • pl.: rövid • szivárgó (rossz memória) • hívás.: mínusz • nulla • nafigu, pis. i na figu • kifej.: haszontalan (nincs tárolva) • lehetetlen • pejor.: hátborzongató • tetves • vulgáris. szar, pis. és szar: nulla, lehetetlen játékos; mínusz, haszontalan program; a főnök nafigu, a fig • sürgősségi • kritikus • hívást.: katasztrofális • elhagyatott • hívás. kifejez: szörnyű • szörnyű (nagyon rossz): kritikus, katasztrofális helyzet; eszközök vészhelyzetben, sivár, szörnyű állapotban • pl.: hírhedt • boldogtalan • szánalmas: hírhedt, boldogtalan, szánalmas vég • sikertelen: sikertelen program • korrupt • kifej. kitömött (ami rossz lett): elrontott, kitömött levegő • tökéletlen • sérült • megsemmisült • hívás. kifejez: felvette • felvette • felvette: tökéletlen hallás, sérült fogak • rendetlen • pejor. hanyag • hívás. pejor.: laza • slendrián • felhajtás • beszélgetés. kifejez babrácky • szleng. hanyag (rosszul sikerült): rossz, rendetlen, nyűgös munka; hanyag javítás • pl.: szemfog • szemfog • alsó. telefon hívás.: poondiaty • poondený • vulg.: szar • szar • subst. néma
o. szintén idegesítő
3. kinek vannak hibái (op. Jó, hibátlan) • rossz: rossz, rossz eredmény • helytelen • hibás • hibás: hibás, hibás eljárás • egészségtelen: egészségtelen vélemények • pontatlan • hibás: pontatlan, hibás számítások • görbe • görbe • torz • nem megfelelő: görbe járdák; görbe, helytelen nevelés
4. akiben nincs kedvesség, barátságosság (op. Jó) • barátságtalan: gonosznak lenni a gyermekekkel szemben; rossz bánásmód, barátságtalan bánásmód • barátságtalan • kellemetlen: barátságtalan hangulatban; kellemetlen fogadtatás • ellenséges: gonosz, ellenséges nézet
5. o. kedvezőtlen 6. o. baljóslatú 1, 2 7. o. nem megfelelő