időzített

Kényszerített munkamániásként beszél magáról, és ha semmit sem kellene tennie, egész nap a kanapén feküdt a kanapén olyan könyvekkel, amelyeket nem volt ideje elolvasni. Időpontját az okostelefon pontos táblázatában az órára tervezi. Igyekszik azonban nem váltani az erőket, mert szó szerint a saját bőrén érezte, hogy munkáját csak akkor tudja teljes mértékben teljesíteni, ha egészséges. Petra Polnišová.

Öt évvel ezelőtt súlyos egészségügyi problémáid voltak, és ez volt az egész?

A pajzsmirigyem megőrült, túl sok hormont kezdett termelni, és a testem hirtelen 200 százalékra lépett. Pajzsmirigy hiperfunkció. Ez egy nagyon kellemetlen diagnózis, hangulatváltozásomban, magas vérnyomásomban nyilvánult meg, a szívem gyorsan elkezdett verni. Összehasonlítható azzal a szituációval, amikor egy nő átalakulóban van, de rettenetesen erős. Számomra ez volt a legrosszabb út, nem is tudtam magam előtt tartani őket. Kellemesebb kísérő jel volt, hogy az ember nagyon szörnyű és egyben szegény is, de ez még mindig érvényes rá, mert amikor gyógyszert adnak neki, az ellenkezője történik. Úgy tűnik, hogy a pajzsmirigy-gyógyszerek alszanak, és újra hízik, vagy sem.

Hogyan sikerült kezelni a betegséget?

Több endokrinológust látogattam meg, eltérő véleményük volt. Mivel akkor még nem volt gyermekem, néhányan azt tanácsolták, hogy egyenesen tegyem ki a mirigyet. Találtam egy nagyon jó endokrinológust, ő elkezdte a kezelésemet karbimazollal. Ez megnyugtatja a pajzsmirigyet, de sokáig nem vehető igénybe, legalábbis az én esetemben nem, nem voltak jó májvizsgálataim, és csalánkiütést is kaptam. Ez egyfajta utazó csalánkiütés, allergia, egy napig sem tudtam, hol ébredek vele, viszket, kellemetlen, a szemem már fel is robbant. Elkezdtem más orvosok körözését, de úgy éreztem, hogy a gyógyszer okoz engem.

Abbahagytad a szedését?

Az adagokat fokozatosan csökkentik, és vagy a test megakad, és jól működik anélkül, vagy radikálisabban kell kezelni.

A tested megfogott?

Ez egy hosszú távú folyamat, a kezelés alapvetően bevált, újra hízott. De a kellemetlen mellékhatások miatt úgy döntöttem, hogy megpróbálom másként kezelni. A fogaim csalánkiütéssel voltak tele, ez teljes pestis volt. Úgy döntött, hogy három hétre elmegy a magyarországi Siofokban található ayurvédikus klinikára, ahol átfogóan csinálják, megtisztítják a testet és újraindítják. Ez nem csak diéta, hanem masszázs, nyomás, olaj, gyakorlatok, kezelések, szaunák és minden. Nehéz volt, reggel hatkor keltem, egész nap futottam a beavatkozások után, este hatig nem értek véget. Természetesen mindent szakember felügyelete alatt végeztek, ezért vették a véremet, diagnosztizálták a pajzsmirigyemet, szonóhoz mentek, figyelték, ahogy reagál azokra a dolgokra, amelyeket velem tettek. Például a gyomor megtisztításán átesett egy hermani eljárás, te minden reggel felszabadított ghí vajat iszol, aminek el kell szívnia a méreganyagokat a gyomorban, és ötödik napon engedik megcáfolni. Ilyenek is történtek ott, "furcsa" volt. Nem azzal mentem oda, hogy ez mindenképpen működik, hanem azzal, hogy bármit megteszek a megoldás érdekében.

A pajzsmirigyem megőrült, túl sok hormont kezdett termelni, és a testem hirtelen 200 százalékra lépett. Pajzsmirigy hiperfunkció.

És bevált?

Hé, oda dobtam a gyógyszeremet, és még mindig nem szedem őket.

Mit mondott az endokrinológusod?

Nagyon nyitott és dicsérem ezért! Azt mondta nekem, hogy bármi segít, az jó. Inkább más orvosok negatívan reagáltak arra, hogy ez ostobaság, véletlen, és hogy engem biztosan nem gyógyított meg az ájurvéda. Természetesen még félévente el kell mennem az endokrinológiára tesztek céljából. Közben két terhességet "legyőztem", ami szintén igazi támadás a pajzsmirigy ellen. Értékeim enyhén reagáltak erre, de a születés után visszatértek eredeti állapotukba. Nagyon örülök, hogy sikerült.

Most nem érzel semmi problémát?

Nem, nem is drogozok. De az orvos figyelmeztetett, hogy ez egy életen át tartó időzített bomba, amely bármikor felrobbanhat vagy nem.

A pajzsmirigy miatt is abba kellett hagynia a munkát?

Még akkor sem voltam képes erre, amikor csalánkiütésem volt. Nekem kortikoszteroidokat tettek rá, egy nap dolgoztak, és másodszorra minden visszatért hozzám. Egészen elavult voltam, még a színházban sem tudtam dolgozni, majdnem egy évig teljesen kint voltam. Több állásajánlatot el kellett utasítanom, és pénzt is kellett megtakarítanom, hogy létezhessek abban az évben.

Nem féltél attól, hogy az ajánlatok elutasítása tönkretesz egy jól sikerült karriert?

Annyira rossz egészségi állapotom volt akkor, hogy nem érdekelt. Ha nem oldottam volna meg az egészségemet, a mai napig nem lettek volna ilyen ajánlataim.

Ma ismét teljesen elkötelezett vagy. Hol és hol futsz éppen?

A színházi próbától kezdve Besztercebányáig, ahol alacsony zsírtartalmú életet mutatunk be a GUnaGU színházzal. Különösen két gyermekem nevelését akarom még bíróság elé állítani, ezért jelenleg csak a GUnaGU-ban játszom. Az Alacsony zsírtartalmú élet című műsor mellett évek után visszatérek az In Da House-ba, ez volt a szívem vágya. Jövő év áprilisában el kellene mennem a Studio L + S-be kedvenc kollégáimmal, Kamila Magalovával és Zuzka Kronerovával.

És mi van a televízióval, a filmmel?

Mozgalmasabb volt a szeptemberem, a Marquis számára egy falusi környezetből forgatunk egy sorozatot, valamikor márciusban sugározzák. A munkanév Horná Dolná. Nagyon kellemes volt, mert Piešťany közelében egy faluban forgattunk, ahol nincs jel, mindannyian olyanok voltunk, mint egy úttörőtáborban. Ezenkívül egy vázlatos műsornak csak újszerű formában kellene visszatérnie a televízió képernyőjére, ami hasonló az egykor népszerű S.O.S-hez. És el kellene mennem Miroslav Donutillal a Martin Martin cseh televíziós sorozatba is, ha sikerül, talán filmet is készítek. De a film annyira nyitott dolog, hamarosan indul, és három évig semmi.

Hogy történt, hogy színészkedni kezdtél?

Én nem is tudom. (Nevetés.)

Gyerekkorod óta játszol?

Igen, hatéves koromtól kezdve, de csak tizenéves koromban szimatoltam a színházba egy drámai együttesben, Lano-nak hívták, Saša Skořepová alapította és vezette. Lano még mindig jó hírnévnek örvend köreinkben. Különféle dolgokat csináltunk benne, verseket, drámai darabokat készítettünk, aztán rájöttem, hogy szeretném csinálni. De nem volt bátorságom, ez később jött.

Először színre vitték?

Nem, egyáltalán nem vittek színjátszásra, de a bábjátékra is széfként jelentkeztem. Ideges voltam, valahogy nem sikerült. Ezt követően nyugodtabban jártam a bábelőadáson, így vittek oda.

Játszottál már bábelőadást?

Iskolában. Aztán Olaszországba mentem, és ott dolgoztam két évig. Szeretnék itt is bábozni, de az iskolát elhagyók száma sokkal nagyobb, mint a foglalkoztatás lehetőségei. Most már jobb, a kollégák elkezdték létrehozni a saját turnészínházukat, írnak támogatást, de én nem foglalkozom ezzel, nem tudom, hogyan lehet pénzt gyűjteni. Számomra a természetes választás a GUnaGU színház volt, ott élveztem, és ma is ott vagyok.

Nem tetszett más szakma?

Nem. Talán örülnék a szociológiának, olvastam volna róla valamit, és a mieink azt akarták, hogy tanuljak közgazdaságtant. Elmentem a felkészülésre is, már ott aludtam, nem volt értelme zavarni tőle. De igaz, hogy tizennyolc évesen fogalmam sem volt, mit akarok. Olyan elveszett nemzedék voltunk. Most, hogy fiatalokat látok a közelben, már tizennégy-tizenöt évesen tudják, mintha ambiciózusabbak lennének.

Iskola után Olaszországba ment, egy ideig Nagy-Britanniában, Franciaországban járt, állítólag könnyen megtanulja a nyelvet. Nem volt kedved a beszédet tanulni?

Inkább az vonzott, hogy külföldre menjek, mint hogy iskolába járjak, hogy tanulmányozzam a nyelvüket.

Az In Da House előadása a GUnaGU-ban a szlovák au pairekről szól Londonban, és állítólag a brit főszereplők személyes tapasztalataira épül. Mit csináltál ott, szintén egy au pair?

Még ez. A bárban is. Elég furcsa volt, de szerencsém volt, a színház mellett dolgoztam, filmekből ismert színészek is eljöttek hozzánk. Csüggedtünk együtt. Mondtam nekik, hogy én vagyok a leendő színésznő, Sir James pedig azt mondta, hogy ő minden csapos.

Társad és két fiad, Matthieu Darras apja francia. Milyen nyelven beszélsz otthon?

Tisztán szlovákul beszélek a gyerekekkel, Matthieu beszél franciául, de különben kinek mi megy a nyelv alá, néha a mondat közepén vágok franciáról angolra. Ilyen francia-angol hibrid van köztünk.

Mattheu a TorinoFilmLab Egyesület igazgatója, amely segíti a fiatal európai filmeseket forgatókönyveik megvalósításában. Ahol valójában irodája van?

Pozsonyban van irodája, de sokat utaznak, fesztiválokra járnak, így nem mindegy, hogy innen, Párizsból vagy Orechová Potône-ból végzi munkáját. Vannak olyan évszakok, hogy fél hónapja van, néha, ha lehetséges, elmegyünk vele a gyerekekkel, de nem akarjuk túlságosan mozgatni a gyerekeket, és nekem is van tevékenységem Szlovákiában. Tehát a szezonban a fő sátrunk Pozsonyban van, a nyár folyamán pedig Franciaországba, Lyonba megyünk, ahol Matthieu családja él. De sokat utazunk ott is. A férjem az a fajta ember, akit nehéz egy helyen tartani, amit a hangyák megennének. Pontosan az ellenkezője vagyok. Reméljük - jó értelemben -, hogy befolyásoljuk egymást.

Szlovákiában szülted első fiát, Simont, másodikat Franciaországban. Észrevette a különbséget a szlovák és a francia egészségügy között?

Nem egészen értem a rendszerük működését, de amikor orvoshoz akartunk menni, magunk találtuk a legközelebbit, nem kellett jegy a háziorvostól a szakorvoshoz. Vezettem ott néhány orvost, nem érzem, hogy ez teljesen más lenne, régebben több pénzbe került. Közvetlenül fizetik, akkor a biztosító társaság visszatéríti az összeg egy részét, attól függően, hogy mi ez. De például születéskor normális volt az is, amit hazánkban a szokásosnál nehezebb fizetni. Saját szoba, béke, mindenki eljött hozzám, kedves orvosok és személyzet, úgy éreztem, hogy jó kezekben vagyok. De még a szlovák anyakórházról sincs rossz tapasztalatom, csak azok a terek.

A játék és a gyermeknevelés mellett mást is űz?

Mindig is vázlatokat írtam, leírtam a szituációk néhány részét, így most jól szórakozok egy film megírásával. Vígjátéknak kell lennie, egy sokkal tapasztaltabb olasz kollégával dolgozom rajta. Sok mindenre kitalálok, majd összefésüljük, ami fájdalmas folyamat. De ha nem tudnám elvégezni a hivatásomat, nyugodtan fordulnék ebbe az irányba. Eddig heti egy órát töltök, nincs több szabadidőm. Mivel már dolgozom, nem akarom kevesebb, mint egy órát levágni a gyerekeimet, hogy velük lehessek. Szóval azt mondtam magamnak, hogy később ellazulok.