A fehér mustárt (Sinapis alba L.) és a fekete mustárt (Brassica nigra (L.) Koch) Európában, Ázsiában és Amerikában termesztik. A mustártermesztésben a legjobb eredményeket Hollandiában érték el. Diocletianus császár idejében fiatal fehér mustárnövényeket használtak táplálékként, a magokat pedig fűszerként.
A mustárnövényt gyakran emlegetik az ókori görögök és rómaiak írásai, akikről úgy gondolják, hogy elsőként művelték. Az adatok szerint még mindig az európai kontinensről, a Földközi-tengerről származik, a Közép-Keleten másodlagos központtal. Ma Közép- és Dél-Európában, valamint más, enyhe vagy hideg éghajlatú területeken széles körben elterjedt.
Az éves mustárfogyasztás a világon ma meghaladja a 300 000 tonnát. A legnagyobb fogyasztók a franciák, akik évente 0,7 kg-ot fogyasztanak fejenként, ami Kanada éves termelésének mintegy 70% -a.
Az elmúlt évek legnagyobb mustármag-termelői Kanada, Nepál, Oroszország, a Cseh Köztársaság és az USA. Indiában, Pakisztánban és Bangladesben is termesztik, de a pontos mennyiségről nincs adat, mivel itt repcével kombinálva termesztik őket. Hazánkban leginkább Vajdaságban termesztik.
A világ mustárfogyasztása növekszik, ami összefügg az emberiség növekvő népességével. Stabil kereslet van rá, elsősorban annak köszönhető, hogy nincs más zavar.
Ma csaknem 1000 mustárfaj van jelen a piacon. Van még egy mustármúzeum is - a Mount Horeb Wisconsinban (USA), ahol több mint 3000 csésze van különféle mustárkülönlegességekkel a világ minden tájáról.
KÉMIAI ÖSSZETÉTEL ÉS HASZNÁLAT
A mustármag kevés kalóriát és koleszterint tartalmaz, de fehérjékben és ásványi anyagokban (kalciumban (Ca), magnéziumban (Mg), káliumban (K) és niacin-B3-vitaminban) gazdag. A fekete-fehér mustármag hasonló kémiai összetételű: 30 - 40 % zsíros olaj, valamivel alacsonyabb fehérjetartalom, mirozin enzim, illóolajok stb.
A mustármagot többnyire fűszerként használják sok ételben, különösen húsokban, kolbászokban, különféle szószokban, konzerv uborkákban ... A mustármártás aromát és viszkozitást nyújt. Kereskedelmi felhasználásra a fehér mustárt a fűszeresség érdekében általában a feketével aromára kombinálják, míg a sárgát a kurkuma adja.
A mustár fűszermagként történő felhasználása mellett az orvostudományban is széles körben használják. Hippokratész használta elsőként. Az ókori görögök mustármagot használtak gyomorpanaszok ellen hányás kiváltására, fehér mustártea torokfájásra torokfájás esetén.
Az orvostudományban külső és belső használatra használják, különösen a fehér mustármag olaja (rák, puffadás ellen, az emésztés javítása érdekében). A magot tömörítésként használják akut fájdalom, tüdőgyulladás és különböző légúti megbetegedések esetén is. A párologtató olaj erősen mérgező anyag (plikavac), amely irritációt és bőrpírt okoz. Reumatikus és hasi fájdalmak esetén is alkalmazzák. Fekete mustármagot adnak a festékekhez, kenőanyagokhoz, sőt a szappan előállításához is.
A fekete mustármag gyógyhatása hasonló a fehér mustármag gyógyhatásához. Az emberek gyógyítói epilepsziára, alopeciára (hajhullásra), kígyómarásra, fogfájásra, tüdőgyulladásra és az alsó hasra ajánlják. Csalánkiütés ellen teaösszetevőként is ajánlott. A magjából származó lisztet antiszeptikumnak tekintik. A mustár minden része glükozinolátokat tartalmaz, amelyek a talajban rovarölő, gombaölő és nematórikus tulajdonságokkal bomlanak le. Ezenkívül a mustár termesztése javítja a talaj szerkezetét és termékenységét.
Az Oklahoma Állami Egyetem és az Egyesült Államok Mezőgazdasági Szolgálatának (ARS) kutatói megerősítették, hogy a mustárolaj magas tartalma miatt véd a listeria, az E. coli, a Staphylococcus aureus és más lehetséges élelmiszer-eredetű kórokozók ellen. Allil-izotiocianát (93%).
Lassan megjelenő növényfajok vetésére ajánlott "növényjelzőként". A mustár nagyon gyorsan megjelöli a vonalakat, majd később eltávolítja. A mustárnak több szerepe van az ökológiai termelésben. Fedőnövényként használják többéves ültetvényekben (gyümölcsösök, szőlőültetvények ...), míg zöld trágyázásra is felhasználható. Az egyik lehetséges feladat az állványok felállítása a szerves és hagyományos parcellák térbeli elkülönítésére (izolációs zóna) vagy ökofolyosóként az állományban, ahol taszítóként és beporzóként működik.
Meg kell említeni, hogy mindkét típusú mustárt zöld műtrágyaként használják. Európában az ökológiai gazdálkodók sokkal nagyobb valószínűséggel használnak fehér mustárt zöldtrágyához. Általában augusztusban vagy szeptemberben vetik, a virágzás elején ekét vetnek be. A mi körülményeink között ez a megtermékenyítés még nem széles körben alkalmazott. A mustár, mint zöld műtrágya megvédi a nitrátok veszteségeit, amelyek a talajba szökés helyett magukban a növényekben tárolódnak.
A mustárvirágok nagyon gazdag nektárban, ezért alkalmasak a méhészek számára.
(Folytatás)
Dr. Vladimir Filipović
Gyógynövénykutató Intézet
Dr. Josif Pančić Belgrád
fordítás: Ľ. Sýkorová