A nevem Luxatori Hableány Gina és magyar rövidszőrű mutató vagyok (vyžla, viszla). De a tulajdonosok csak Ginára kiáltanak, hogy ne legyen nyelvük:) 2010. április 4-én születtem Balatonboglár magyar faluban Hámori bácsival. 6 testvérem velem született. Olyan nagy csomó emberek voltunk, amelyek mindenféle pajkos darabokat alkottak.
6 hetes koromban két ember, akit nem értettem és soha nem láttam, meglátogatta Hamori bácsit. Folyton ránk néztek. Aztán Hámori bácsi elválasztott minket a testvérektől, és mégis elkapott. Először megmutatta a nővéreimet, majd engem. Először a fej, majd a farok, a fogak, a mancsok, a hát. A végén valószínűleg helyettem döntöttek, mert a lány a karjába vett, és nem akart elengedni. Egyfolytában simogatott és csókolt.
2 hét múlva jöttek újra. De most még mindig utolérték. Aztán a karomba vettek és az autóhoz vittek. Kádba tettek. De nem tetszett ott, ezért a lány térdre hagyott. Legalább kint volt kilátásom. Hamori bácsi egyre kisebb lett, míg eltűnt a távolban. Nem tetszett a kocsi. Folyamatosan próbáltam elmenekülni. Az új szeretőmet is rendesen megvakartam. Idővel feladtam és elaludtam. Az út nagyon fárasztó volt számomra. Eljutottam egy olyan világba, ahol senkit sem értettem. Korábban mindenki magyarul beszélt velem, de most furcsa nyelv. Szlovákul beszélnek. Eleinte gondom volt ezzel, de rendben van. Eléggé megszoktam.
Otthon van a helyem, sok játék és édesség, ha csak belegondolok:) A piskótákat és a sajtot szeretem a legjobban. Amikor a tulajdonosok maguknál vannak, akkor mindenféle gyakorlatot elvégezhetek. De elég makacs vagyok, és nem mindig akarok rám hallgatni. Szeretek kint játszani a barátokkal üldözés közben, vagy a tulajdonosokkal feküdni az ágyban:)