Az óvodáskorú gyermekeknél egyre gyakrabban találkozunk azzal a ténnyel, hogy a gyermeknek problémája van az orientációban.
A gyengeség ezen a területen megmutatkozik a térbeli tájékozódás problémáiban, de a területen való tájékozódásban és a saját testén való tájékozódásban is.
A térben való tájékozódás a vizuális, hallási és tapintási érzékeléstől függ, amelyet óvodás korban kellően fejleszteni kell. Ezek a képességek nagyon szükségesek ahhoz, hogy a gyermek elsajátítsa az írást, az olvasást és a számolást. Ha a gyermeknek ezzel problémája van, akkor a b - d, a - e betűk és a 6 - 9 számok kicserélődnek.
Dolgozni kell vele, hogy megtanuljuk megkülönböztetni ezeket a fogalmakat.
Először a helyiségben tájékozódunk. Megtanítjuk megkülönböztetni felfelé és lefelé, majd elöl és hátul hozzáadjuk, majd a jobb és a bal oldalon lévő fogalmakat később gyakoroljuk.
A kockát a kezünkbe vesszük, és az asztal különböző helyeire tesszük. A gyermek azt mondja: "A kocka az asztalon van, a kocka az asztal alatt, a kocka az asztal mellett van".
Később tájékozódást tanítunk neki a munkafüzetben és a képen, hogy kellően tudatában legyen annak, hogy balról jobbra írunk és olvasunk. Ez a gyerekeknek nem magától értetődő.
"Az első és az utolsó", az "első után", az "utolsó előtti" és a "között" folytatjuk.
Tároljuk pl. kis gumi állatok vagy más játékok egymás után, és a gyermek megmondja, ki az első, ki az utolsó, ki a következő, az utolsó előtti…
A jobb-bal orientáció edzése az egyik nehezebb feladat, ezért hosszabb gyakorlatot igényel. Kezdjük azzal, hogy gyakoroljuk a kezeket a saját testén, majd a test többi részén.