Interjú 2020. április 21-én jelent meg a Denník N-ben, szerző: Mária Benedikovičová.

Mit vegyenek észre a csecsemő szülők gyermekeik mozgásával a koronaválság idején? Milyen gyakorlatokat érdemes otthon gyakorolni kisgyerekekkel? Tapasztalt gyógytornász tanácsot ad az interjúban.

Zuzana Hejduková gyógytornász, aki a két év alatti gyermekek rehabilitációjára szakosodott. Az interjúban elmondja, mire kell figyelniük a csecsemő szülőknek egy járvány idején, amikor nincs sok lehetőségük konzultálni az orvosokkal, hogy kiderüljön, gyermekeik megfelelően fejlődnek-e. Megtudhatja azt is, hogy milyen otthoni hibákat kell elkerülni, ami kulcsfontosságú a gyermek mozgásának megtanulásában a járás megtanulása érdekében, és hogyan kell otthon edzeni az óvodákkal és a kisiskolásokkal.

Mit tart a legnagyobb kockázatnak a legfiatalabb gyermekek fizioterápiájával kapcsolatban a koronavírus során?

A kisgyermekkori motoros készségek érése meghatározott időközönként történik. Ez a folyamat nem fog várni. Nem hagyhatjuk és későbbre halaszthatjuk. Ha nem sikerül megfelelően, problémák léphetnek fel.

Eszembe jut egy meggyes metafora, mindennek megvan a maga sorrendje - előbb van egy rügy, egy virág, aztán egy piros, lédús gyümölcs. Van egy bizonyos intervallumunk is, amelyben a motorikus képességeknek ki kell fejlődniük ahhoz, hogy a gyermek önállóan tudjon álló helyzetbe kerülni, és hogy ezután az űrben mozoghasson.

Az idegrendszer érését motoros kornak nevezzük, összefüggésben kell lennie a biológiai korral. Ha műszak van, a szülő, általában egy anya, jelentést tesz a gyermekorvosnak, aki a gyermeket egy neurológushoz küldi, aki pontosan meghatározza, hogy mi a műszak. Ha a biológiai és motoros fejlődés közötti különbség három vagy négy hónap, akkor a rehabilitáció megfelelő.

Itt az idő, amikor a gyermekorvosok elhalasztják a csecsemő tanácsadását a COVID-19 terjedésének veszélye miatt. Az anyák nem járnak elég gyakran járóbeteg-szakrendelésekre, hogy megnézzék, rendben vannak-e a fejlemények. Mit tanácsolna a szülőknek, hogy vegyék észre?

A legegyszerűbb módszer az aszimmetriák megfigyelése. Ha az anya úgy látja, hogy a gyermek leginkább az egyik oldalra tartja a fejét, amikor kevésbé aktív lábai vannak rúgáskor, akkor nem emeli át őket a szőnyegen, vagy az egyik fogantyú több cselekvés, mint a másik. Amikor a csecsemők kicsiek, a kezüket ökölbe szorítják, de amikor az egyik ásás és szabad mozgás közben kinyílik, a másik pedig a hüvelykujjával összeszorított marad, óvatosan kell eljárni. Az aszimmetriák a legjobban arra hívják fel a figyelmet, hogy valami a fejlesztésben nincs rendben, és el kell gondolkodni rajta.

Amikor egy baba megszületik, természetesen nagyobb az izomfeszültsége, az egész hajlított, összehúzódott. Izomfeszültsége stabilizálódik egy ismeretlen környezetben. A második-harmadik hónapra azonban ez a feszültség fokozatosan enyhül.

Amikor a babát megeszik, elégedetten megrúgják, fokozatosan rájön, hogy szőnyegen fekszik, kezdi érzékelni önmagát. A test sémájának érzékszervi ingerlése megtörténik, azaz megtagadja magát a betét ellen. Az apró gyerekek úgy érnek, hogy először éretten tudatosan tagadják meg a fejüket, aztán letagadják a vállukat, a feneküket, és csak ezután fedezik fel, hogy a lábuk ott van, hogy segítsen tagadni.

A megfelelő fejlődés elsősorban attól függ, hogyan rúgja ki és intenzíven dolgozik a szőnyegen. Ezért rendkívül fontos, hogy ne legyen túl puha, amikor a baba ébren van, és pihent, amikor aktív ideje van. Ezután olyan környezetbe kell kerülni, ahol minden mozdulatban sémákat tud felépíteni.

háztartási

Abból, amit mond, ebből az következik, hogy a csecsemők fejlődése az első hónapokban döntő fontosságú, és a mozgászavarokat mielőbb el kell fogni. Ha anya észreveszi az aszimmetriát, mikor kell cselekednie?

Amikor két vagy három napig, azaz rövid ideig érzékeli az aszimmetriát, nem kell pánikba esni. De ha hosszabb, nyolc vagy több napig tart, akkor gondot okozhat. Először válaszolnia kell arra a kérdésre, hogy miért ez valószínûleg?

Gyakran az egyetlen hiba az, hogy a gyermekágy és a járóka egy helyen vannak, csak egy irányban beszélnek a gyerekkel. El kell gondolkodni azon, hogy át kell-e állítania azt a helyet, ahol a gyermek napközben időt tölt. Akár csak egyetlen módon viselik. Ha a szülők jobbkezesek, sokkal inkább a jobb oldalon tarthatják. Néha egy helyre teszik a kanapéra, és például csak a bal oldaláról beszélnek vele. Nagyon sok apró hiba történik a háztartásban, amelyekből aszimmetriák keletkeznek számunkra.

Most, hogy a szülőnek nincs kivel konzultálnia, segíthet olyan helyzetek elemzésében, mint a gyermek napja. Az ilyen átmeneti aszimmetriák, ha korrigálódnak, nagyon gyorsan elmúlnak.

Zuzana Hejdukova (49)

Tapasztalt gyógytornász, aki a két év alatti gyermekek rehabilitációjára szakosodott. 15 éve dolgozik a pöstyéni Adeli Medical Center nemzetközi rehabilitációs intézményben, és 13 évig a korai rehabilitációs osztály vezető gyógytornász posztját töltötte be. Tagja a Szlovák Gyógytornász Kamarának. A pozsonyi Szlovák Orvostudományi Egyetemen végzett. Jelenleg szigorú tanulmányokat végez a nagyszombati UCM Fizioterápiás, Balneológiai és Orvosi Rehabilitációs Intézetében.

Említette, hogy ha a jobbkezes szülők csak a jobb oldalon hordják a gyereket, probléma merülhet fel. A bal oldalt is feltétlenül használniuk kell?

Igen. Tudom, hogy kihívást jelent, annál inkább az erős jobbkezesek számára, de hozzá lehet szokni. A bal oldal használata fontos információkat és ingereket hoz létre a gyermek számára, amelyekre nem, de szükség van.

A szülők otthon is gyakorolhatnak csecsemőikkel, ha az interneten találnak gyakorlatokat, vagy megsérthetik őket, ha nem jól cselekszenek.?

A mozgás valóban kívánatos. Függetlenül attól, hogy a gyermek megfelelően fejlődik-e vagy sem. Ha egy gyermek egy éven belül már elmarad a fizikai fejlődésben, akkor erre szükség van. A legfontosabb, hogy megfelelő időt találjon a babával való mozgásra. A babát pihenni, enni és aludni kell. A szülő segíthet a mozgásban, vagy ha a gyermek több hónapos, biztonságos játékkörnyezetet kell kialakítania. De még ebben is helyénvaló vezetni a gyereket, és megtanítani a játékok és a dolgok használatát.

Rendkívüli időszakban vagyunk, amely szintén rendkívüli megoldásokat igényel. Tehát a szülőnek figyelnie kell, hogy a gyermek mit tudjon csinálni abban a hónapban. Ha kilenc-tíz hónapos és négy lába van, de fel kell húzni a bútor mellé, és egy ideig mellette kell állnia, a szülőnek segítenie kell neki, és meg kell mutatnia, hogy ez lehetséges.

Az interjú előtt megemlítette, hogy a szülőknek nem szabad félniük, hogy segítsék gyermeküket a testmozgásban, mert a gyermek mindig ellenáll, ha valami nem felel meg neki.

Egyáltalán nem kell félniük. Ha a gyermek nem akar valamit, akkor egyértelművé teszi. Ebből a szempontból nem árthat. A szülő a legjobb motiváló, mert a gyermek teljesen bízik benne. Terapeutaként, amikor belemegyek, először bizalmat kell szereznem. A mozgástechnikák elsajátításával nyerem el, de a szüleim természetes bizalommal rendelkeznek.

A gyakorlat során a mozgást kisebbekre kell bontani, és a gyakorlatot kétszer-háromszor meg kell ismételni, és elég, akkor a gyermeket egyedül kell hagyni, hogy lélegezzen és feldolgozza. De folyamatosan azon kell dolgoznunk, mi a cél, amelyet a szülők el akarnak érni. Például, ha egy gyermeknek fel kell állnia, lassan leállásra vezetem. Megmutatom neki, hogy működik.

A gyógytornászok általában komolyabb problémákat oldanak meg. Hazánkban leggyakrabban egy évesnél fiatalabb gyermekeknél van központi hangvétel és koordinációs zavar, ezek közül a jövőben a gyermekek agyvédelme lehet. Mi vagyunk a megelőzés annak kialakulása ellen. Idősebb gyermekek esetében a központban élők 64 százaléka agyi bénult. Ilyen gyermekeknél az izomfeszültség változásai már nyilvánvalóak, különben a gyermek mozog. Nem elég otthon tornázni, szakszerű segítségre van szükségük.

Térjünk vissza egészséges gyerekekhez, de születésüktől kezdve helytelen mozgási szokásokat sajátíthatnak el. Hogyan akadályozhatják meg ezt a szülők? Milyen gyakorlatokat ajánlana nekik?

Természetesen a gyerekeknek időt kell tölteniük egy nagy szőnyegen, amely nem lehet túl puha. Még a puhább matracú kiságy sem nyújt elegendő információt, mivel a gyermek testdiagramot készít. A gyermeknek először meg kell ismernie önmagát, biomechanikáját, majd jól mozoghat az űrben. Az alapvető tanács tehát az, hogy legyen jó alapja, mert ez egy információs mező önmagának megértéséhez.

Továbbá szülei segíthetnek abban, hogy együtt fedezik fel a testdiagramot. A szülő vezeti a gyermek kezét úgy, hogy az elérje az egyik lábát, összeérjen, majd felismerje a másik lábát, az arc felé nyúljon. Mindehhez egy kisgyereknek tudnia kell, rá kell jönnie, hogy ez vagyok én, itt vannak a határaim, és csak ezután kezd el mozogni és forogni az űrben.

A viselet is fontos. Vannak bizonyos szabályok, amelyek meghatározzák, hogy a gyermek szimmetrikusan fejlődik-e. Például egy nyolc-tíz hónapos gyermeket úgy hordhatunk, hogy a hátát a szüleinek támasztjuk, és egyszerű gyakorlatokat használunk. Például egy szülő megtagadhatja a gyermeket egymás ellen az alsó részével, és a tükör előtt egymáshoz hajolnak, meglendülnek vagy kitölthetik a tükör matricáit, ezzel erősítve a hátát és a hasát. Az erősségtől függ, hogy a gyermek képes-e kezelni a magasabb szintű koordinációt.

Meg kell említenem egy gyakori hibát. A szülők többnyire úgy játszanak a gyerekkel, hogy hátukat a szüleiknek támasztják, mivel ők maguk nem ellenőrzik vagy még mindig támogatják a hátukat. Nos, ez nem a legjobb. Optimális lenne, ha a gyermek oldalra, a szülő lába közé kerülne, de már az egész lábát, a sarkakat is beleértve, a földön pihenné. Ha nem uralkodik, akkor az egyik oldal tartja a szülőt, de úgy játszanak, hogy a szülő egyik lába egy szék, a másik lába pedig egy asztal. Ily módon megtanulják tartani magukat a térben, még akkor is, ha az egyik érintkező fél felváltja a megkönnyebbülést, és mindig van ilyen bizonyosság. Kicsit más a helyzet, mint tudat alatt mindannyian. Tudat alatt védjük a gyereket, magunkra támaszkodunk.

Tehát meg kell győződnie arról, hogy gyermeke aktív-e?

Pontosan mindig tevékenységet kell keresni. Természetesen nem kell elrugaszkodni, mondani, de megteheti, de nagyobb függetlenséghez vezethetjük.

Mi a véleménye a kisgyermekek sálban vagy ergonómiai hordozóban, például mandulában való viseléséről?

Attól függ, hogy mit akarunk elérni, és milyen egy gyerek. Mindig egyedi. Ami a normális motoros fejlődésű gyereket illeti, ezt így is viselhetjük, de azóta fontos. Természetesen a gyermeket csak hat hónapos koráig szabad vertikálissá tenni, kivéve, ha egyedül ül. Akkor tud, mert az izmok kellően fejlettek.

Kicsi csecsemő viselése, még akkor is, ha a szülein alszik, nem megfelelő, mert ilyen hosszú ideig a gyermek nem fogja meg a nyakát és a hátát. A gerinc rendszer túlterhelt. Abban az időben a gerinc porcosabb, mint a csont, és feleslegesen felesleges vérlemezke-kompresszió lép fel. Meg kell várni, amíg a gerinc más anyagból készül, akkor sokkal jobban bírja a terhelést.

Mit követnek el a szülők a legnagyobb hibákban a kisgyermekek mozgásának fejlesztésében?

Valószínűleg leggyakrabban abban az értelemben, hogy a gyermek önmagát alkalmazza, és nem önmagát a gyermekhez. Ha egy gyermek már elmarad a fejlődésben, meg kell érteni, mi a probléma, és meg kell akadályozni annak terjedését. A problémát kisebb kérdésekre kell bontani, és türelmesen orvosolni kell.

Amikor tornázunk, a kisgyereknek elsősorban lelassulnia kell, és időt kell hagynia neki, hogy néhány mozdulatot megtegyen velünk. Időbe telik a reakció. A szülőknek ezért nagyon kis szekvenciákra kell bontaniuk a mozdulatokat. De gyakran arra számítanak, hogy a reakciók azonnal és azonnal jelentkeznek, de a gyermek még mindig csak íratlan papír. Megtanulják, hogyan kell mozdulatokat csinálni, és hogyan lehet a lehető leghatékonyabbá tenni őket. Képzelje el, hogyan tanultuk meg a betűket, először mentünk a vonal alá, a vonal fölé, míg ismétléssel nem voltunk pontosak, koordinációt kaptunk. Itt is ez a helyzet.

Most, amikor a szülők otthon vannak és van idejük, a gyermekre kell koncentrálniuk. Sokat kell együtt mozognunk, de lassan és koncentráltan. Ismételje meg a nap folyamán, amit nem tud, és biztassa rá. Ne csak szükségszerűségként vegye figyelembe, hanem szórakozásként is. Ha a gyermek nem akar tornázni, akkor egy érdekes játék után kell nyúlnia. Be kell építeni a gyakorlatba, ezzel meggyőzve a gyermeket az együttműködésről. A játék nagyon jó motivátor lehet. Ilyen morzsák gyakran mozognak a tabletta mögött.

Helyes a tabletta motiválása?

Ha elérjük azt, amit más körülmények között nem tudna megtenni, akkor egy tabletta is jó. Ha a gyakorlat valami mással megy, akkor természetesen hozzá kell nyúlnia. Határozottan nem az a motiváció, hogy itt van egy tabletta vagy telefon. Elbűvölheti őket, mert ragyog, hangokat ad ki, de vannak más érdekes játékok, fénylő golyók, mechanikus játékok és hasonlók. Attól függ, hogyan lepődnek meg a szülők a segélyen. Ha csodálkoznak a bálon, akkor a gyerek is.

Mit gondol a sétálókról és egyéb mozgássegítő eszközökről?

A sétálók jó eszköz, de csak akkor, ha a gyermek fenntartja a stabilitást. Addig nem szabad benne lennie. Ha a gyermek még nem képes állni, akkor le kell feküdnie, lefeküdnie, lefeküdnie… Mivel a fekvés minden edző számára minőségi edzőterem, amelyet edzés közben nem jelent majd számukra probléma állj fel.

Van-e értelme egyáltalán a sétálónak? Nem jobb hagyni, hogy természetes módon fejlődjön, hogy a gyermek megtanuljon egyedül járni, amikor már áll?

A kérdés az, hogy milyen gyerekről beszélünk. Ha egészséges gyermekről van szó, akkor a sétálónak nincs értelme. Ha a mozgásban lemaradt, fontos tudni, mennyit van lemaradva, és akkor egy sétáló segíthet neki. Megnövekedett izomfeszültség esetén spasztikus gyermekeknél nagy probléma van a láb stabilitásával, lábujjhegyre állva. Csak annyit kell tennie, hogy megpróbálja a saját lábára állni a stabilitása érdekében. Akkor nincs stabilitás, vagy gyenge. A járó segít megérteni, hogy jó az egész lábat jól letagadni. Segíteni fog neki a stabilizációs idő leküzdésében, mert maga a gyaloglás a motor stabilitásának magasabb fokát jelenti. Amíg az egészséges gyermek stabilan nem áll álló helyzetben, egyszerűen nem lép az űrbe.

E vészhelyzet során korlátozzák a gyermekek mozgását, akár óvodások, akár fiatal iskolások. Nem futhatnak játszótereken, sportpályákon. Sok időt töltenek otthon. Mi a leghatékonyabb testmozgás otthon normális mozgásfejlődésű gyerekekkel, vagy olyanokkal, akiknek csak enyhe mozgási problémái vannak?

A normál óvodás gyerekek önmagukban is életben vannak. Fontos egy jó, biztonságos környezet kialakítása. A játszószobát úgy kell felszerelni, hogy a szülőnek ne kelljen aggódnia a balesetek miatt. A környezetnek ésszerűen mobilnak kell lennie, de nem kell extra felszerelést keresni, csak annyit kell használni, amennyit csak lehet otthon.

Attól függ, mit szeret egy három-öt éves gyermek. Az óvodában a gyerekek szeretnek utánozni, szeretnek mászkálni, mint a kígyók, ugrálnak, mint a békák. Ez egyben edzőterem és egy koordinációs gyakorlat is számukra. Gurulni is jó, például labdaként. Képzés a szülő által kitalált feladatok szerint. Meg kell becsülnie, hogy a gyermek mit tehet és mit nem. Ha még mindig nem tud vagy nem tud valamit, akkor meg kell mutatni neki, és türelmesen el kell magyarázni, hogyan kell csinálni. Ha a kezdetektől nem tudja megtenni, akkor nem kell lemondania róla. Az ismétlés kiküszöböli a hiányosságokat. Holnap szépen, gyorsan, ügyesen megcsinálja és ismét a mozgás valahol máshol van, és a koordináció magasabb. Tehát a helyes testtartást támogató játékok.

Mennyi ideig kell gyakorolniuk az ilyen gyerekeknek naponta?

Ha egészségesek, akkor nem állíthatod meg őket, gyakorlatilag az ízlésük mozog. Mindig fáradt.

Unod már a szülőket, amíg csak bírják ...

Ezért azt mondom, hogy biztonságos környezetet teremtsünk, hogy a gyermek belefáradjon magába a környezetbe, és a szülő továbbra is kilégezzen.

Még a kis óvodáknak is gyakran vannak problémái a leguggolással, helytelen testtartás, lapos lábak és hasonlók. Vannak univerzális gyakorlatok, amelyeket szakmailag ajánlana minden nap?

A három és öt év közötti gyermekek számára kell lennie valakinek, aki motiválja őket. A legjobb motivátor egy idősebb testvér, szerinte természetesen megismétlődnek. Hacsak nem idősebb testvér, egyszerű szabály érvényes. Ha a szülők aktívak, a gyermek hozzáadódik. Legyen szó például egyszerű erősítő gyakorlatokról, megtagadják magukat, leemelik a feneküket a szőnyegről. A gyermek szülei tükre. Ha kanapés szülők, akkor a nap nagy részét a kanapén töltik, és a gyermek nem túl aktív.

A világjárvány lehetőséget ad egy kis mozgósításra. Szellőztessen, lélegezzen be és mondjon, de még nem volt lehetőségünk edzeni, most kezdjük. Együtt járunk gyakorolni, amit tehetünk. Ha a gyermek már nagyobb, akkor megpróbálhatja a falon fekvőtámaszt. Az interneten rengeteg gyakorlat található, amelyek megtalálhatók. Hadd próbálják ki, amit szeretnek.

Mi van akkor, ha a szülő aktív, de a gyermek nem hajlandó sportolni? Gyakorlatából van néhány trükk, amellyel rábeszélheti gyermekét a mozgásra?

Kis csapatban dolgozunk, két kolléga vagyunk. Az egyik motivátorként, a másik koordinátorként működik. Az ember mindig azzal próbálja lenyűgözni a gyereket, ami neki tetszik, tetszik vagy inspiráló. A második megpróbálja összehangolni a gyereket valami újhoz, természetesen követi azt, amit már irányít, miközben egy vagy két új lépést ad hozzá. Vezetem mozgásban, kollégám motiválja, de tudja, mi a szándékom.

A szülőnek képesnek kell lennie arra, hogy ezt egyedül kezelje azzal, hogy először talál egy érdekes folyamatot, amely izgatja a gyermeket. Először meg kell magyaráznia a gyermeknek, hogy mit és hogyan fognak csinálni. Amikor a gyermek elfogadja, akkor más mozgásélmények következhetnek. A kisgyermekek esetében általában nem állhatunk ellent a bátorságukkal. A szülőnek támogatnia kell a bátorságot, és olyan módon és lépésekben kell őt irányítania, hogy ez ne rajta múljon.

Szakterületed két év alatti gyermekek. Ami döntő fontosságú a károsodott testi fejlődésű gyermekek segítésében?

Ha a szülők olyan gyerekekkel jönnek hozzánk, akiknek vannak apró, apró eltérései, öröm látni, hogy elég egy-két konzultáció, és akkor nem kell eljönniük, mert segítettek nekik. De általában nehezebb feltételekkel foglalkozunk, ahol ez hosszú távú folyamat. A családot teljes mértékben be kell vonni. A szülő úgy látja, hogy ha nem segíti a nehezebben mozgó gyermeket, akkor nem segít, mert ő maga nem fogja megtenni. Egyrészt korlátozza az a tény, hogy nem képes, másrészt nincs meg az a feltétel. Mivel az izmokat nem használták, nincs teljesítményük. Ezért dolgozunk az erőn, állóképességen, figyelemen.

Valahogy formában maradsz ebben az időszakban, amikor az emberek állítólag otthon vannak? Mit tanácsol a felnőttek képzésére?

Mindenki más, másra van beállítva, és más terhelést képes elviselni, de általában aerob edzésbe kezd. Tehát szellőztessen biztonságosnak tartott levegővel, majd végezzen aerob edzést. Akár táncolsz, ugrálsz, izzadsz vagy porosodsz a futópadon - használd bármit, ami otthon van, de legfőképpen felpumpálod a szívedet. Amint az érrendszert pumpálják, jobb lesz a hangulat.