Szerencsére senki sem beszél akadémiai angolt első nyelvként. Az Angol Egyetem egy nagyon specifikus forma, amelynek sajátos jellemzői és konvenciói vannak. Néha akadémiai stílusnak hívják.
Régebben ösztön kérdése volt - mi érezte jól. De most sok kutatás a "big data" megközelítést használja szavak millióinak elemzésére tudományos írásban. Az eredmény olyan projektek, mint az akadémiai szavak felsorolása, 570 leggyakrabban használt szó az egyetemi szövegben a tudományterületek között (kivéve a 2000 leggyakoribb angol szót).
Más kutatások arra összpontosítottak, hogy milyen szavakat és kifejezéseket használnak gyakran a szerkezet különböző részeinek a felforgatására. Ezeket "lexikális köteteknek" nevezik, és azt a nézetet tükrözik, hogy a nyelvnek nincs külön nyelvtana és szókincse - inkább a kettőt "lexikon-nyelvtan" -ba egyesítik.
Minden angol nyelven oktató egyetemnek lesz egy angol nyelvoktatási tanszéke, amely támogatja azokat a hallgatókat, akiknek az anyanyelve nem angol. Ezek az osztályok méretükben és fontosságukban eltérőek, de mindannyian osztoznak abban, hogy "akadémikus angolt" kívánnak tanítani.
Mi elfogadható?
Ezen a téren feszültség támad arról, hogy milyen típusú angol nyelvnek kell elfogadnia. Elismert tény, hogy az angol már nem csak a britek, észak-amerikaiak és ausztrálok nyelve. Az angolt első vagy második nyelvként beszélik olyan országokban, mint Kenya és Malajzia, és világszerte hatalmas számban tanulják nyelvként, Argentínától Kínáig.
Ez az angol nyelv mint központ nélküli nyelv újrafogalmának meghozatalához vezetett, és a nyelvtani pontosság szempontjából sokkal rugalmasabb, mint egy szabvány. Ennek sok értelme van, amikor egy lengyel társadalmi környezetben beszél egy vietnami emberrel: nem mindegy, hogy mi a nyelvtan.
Az akadémiai írást azonban általában olyan körülmények között végzik, amelyben a hallgatói fokozatot felmérik. Ez feszültségekhez vezet a diákok egyértelmű, pontos vagy gördülékeny írásra való ösztönzése között.
Ha elmondjuk hallgatóinknak "az üzenetet, nem pedig a nyelvtant, a kérdéseket", és a disszertációkat kijelölő személy ragaszkodik ahhoz, hogy a helyes forma az "adatok sugallják", nem az "adatok sugallják", akkor nekik szívességet teszünk.
Ez a nyelvtani normális gondolat még bonyolultabbá válik, ha olyan hallgatókat hozunk, akik az angolt második nyelvként használják, de gyakran erősen lokalizált formában.
Például egy malajziai hallgató, akinek az angolul tökéletesen funkcionál, de nagyon kevés segédigét tartalmaz, például a "nem" és az "am", részt vehet angol tanfolyamon akadémiai célokból. és azt mondta, mivel a gyermekkor "rossz".
Egyesek egy amerikai tanulmány megfelelőjének tekintik Nagy-Britanniában, amikor azt kell mondaniuk, hogy abba kell hagyniuk az olyan szavak használatát, mint a „cukorka” és a „postás” - ami bizony elviselhetetlen beavatkozás a nyelvi identitásba. Vagy azt kellene tanítanunk a hallgatóknak, hogy legalább akadémiai kontextusban beszélniük és írniuk kell az Egyesült Királyság nyelvtani normáiban? Ez elfogadhatatlan gyarmati álláspontnak tűnik.
A legtöbb gyakorlati és írói megoldás az, hogy választási lehetőséget ad a hallgatóknak. Ehhez lehetővé kell tenni számukra, hogy megismerjék és elemezzék a tudományos írás normáit. Ez ellenőrzi azt, ami elfogadható, a tanárról a diákra vált, és sokkal nagyobb autonómiát biztosít számukra írásuk során.
Arra is ösztönzi a hallgatókat, hogy gondolják magukat az akadémiai közösség tagjainak, saját tudományos és tudományos hangjukkal. Ez tükröződik a névváltásban „tanár” vagy „tanár” helyett „nyelvtanácsadó”, ami számos angol nyelvterületen megtalálható.
A Google Translate érkezése
Az ágazat másik problémája az ingyenes online gépi fordítások kérdése, például a Google fordítás. Lehet vitatni, hogy ez oda vezethet, hogy az angol akadémiai célokból elszakad az üzleti vállalkozástól: miért kellene a hallgatónak az angol tanulás rovására és erőfeszítéseire mennie, amikor könnyen tud online nyelven lefordítani első nyelvére és onnan.?
Ez az érvelés azonban azon a feltételezésen alapul, hogy az akadémiai angol kizárólag a nyelvtani pontosságon alapuló felületes műveltségi szintre támaszkodik. Amit a Google lefordít, az nem taníthatja meg azt a mélyebb tudományos műveltséget, amelyre a hallgatóknak teljes mértékben be kell kapcsolódniuk az akadémiai életben. Előrejelzésem szerint a gépi fordítás elkerülhetetlenül megváltoztatja a diákok angol nyelvtanulását - de ez nem helyettesíti.
E megbeszélések mellett fontos felismerni, hogy az angol nyelv ilyen jellegű oktatása a komplex elképzelések kifejezésére használt nyelvről szól, és nem lehet bizonyos összetettség és tartalom mélysége nélkül tanulni. Szintén igazodni kell a tudományos közösség szellemi normáihoz, amely általában szigorú szellemi keretek között nagy mennyiségű elemzést és fogalmak kiválasztását foglalja magában.
Az értelmiség iránti tiszteletet mutatjuk ki azzal, hogy megpróbáljuk terjeszteni munkájukat. Sok hallgató azonban gyökeresen eltérő intellektuális háttérből érkezik angol nyelvre egy akadémiai írásbeli tanfolyamra, ahol az iskola, vagy akár az egyetem inkább a megalapozott szakemberek ötleteinek megértésére és átdolgozására, valamint munkájuk tiszteletére összpontosít azzal, hogy nem próbálja dekonstruálni őket.
Ezért az angol feladata akadémiai célokra egy újabb réteg megszerzése. Arra kell ösztönözniük a hallgatókat, hogy gondolkodjanak másképp, hogy más típusú írásban vehessenek részt.