A világ és az Európai Unió válaszút előtt áll, amikor eldöntenék, melyik irányt kell választaniuk a rendkívül ipari társadalomban való élet klimatikus feltételeinek fenntartása érdekében. Vagy a tudósok és a környezeti fórumok által ajánlott utat járjuk be, vagy a természeti erőforrások kifosztásának útját választjuk a multinacionális vállalatok érdekében.
Míg világszerte emberek milliárdjai éheznek és megélhetési szükségleteik hiányában élnek, egy kisebbség élvezi a jólétet. A globális kibocsátás ötven százalékát a leggazdagabb országok, köztük Szlovákia tíz százaléka okozza. A világ élelmiszertermelésére vonatkozó igények folyamatosan nőnek, ami intenzívebb talajműveléshez, többszörös betakarításhoz és az agrokémiai szerek szélesebb körű használatához vezet, ami növeli a hozamokat, de a hosszú távú fenntarthatóság rovására megy. Az egyre növekvő igények kielégítése érdekében az állati termékek előállítása évről évre világszerte növekszik.
E változások eredményeként a mezőgazdaság és az élelmiszer nagyban hozzájárul az éghajlati viszonyok romlásához. Az élelmiszeripar az év mintegy negyedét teszi ki, az állattenyésztés pedig a világ üvegházhatású gázainak további 14 százalékát adja a hús- és tejtermeléshez.
Annak ellenére, hogy emberek milliárdjai élnek szegénységben, a jólétben élő emberiség egy része az emberi felhasználásra előállított élelmiszerek körülbelül egyharmadát pazarolja el, azaz j. 1,3 milliárd tonna. A FAO szerint az eldobott élelmiszerek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 8 százalékát teszik ki. Az élelmiszerfogyasztásban az EU-n belül is vannak egyenlőtlenségek. 2014-ben akár 55 millió ember engedte meg magának, hogy minden nap rendesen étkezzenek (Eurostat), és az EU-ban évente 88 millió tonna ételt pazarolnak el. Hollandia (541 kg/fő/fő), Belgium (345 kg) lakói dobják a legtöbb ételt, a legkíméletesebbek a szlovének (72 kg).
Az egy főre jutó magas élelmiszer-fogyasztás és pazarlás jellemző a gazdaságilag prosperáló országokra. Az Egyesült Államok kivételes helyzetben van a világon az egy főre eső élelmiszer-fogyasztás szempontjából. Ha a világon az emberek átlagosan annyit fogyasztanak, mint az Egyesült Államok átlagos lakossága (évente 124 kilogramm hús fejenként), akkor további négy bolygóra lenne szükségünk szarvasmarha-tenyésztéshez. Sajnos a nyugati életmódra való áttérés Kínában és Japánban harminc év alatt évente 4-ről 54 kg-ra növelte a húsfogyasztást, elsősorban a steakek, hamburgerek és virsli fogyasztása miatt.
Az Európai Unió a világ egyik legnagyobb élelmiszer-termelője, amely a világ gabonafélékének körülbelül egytizedét, a marha- és sertéshús csaknem egyharmadát, a tej ötödét, a bor kétharmadát és az olívaolaj háromnegyedét termeli. Jelentősen részt vesz az exportban. 2016-ban az uniós országok forgalma az élelmiszer-kereskedelemben elérte a 173,9 milliárd eurót, 30 milliárd aktív egyenleg mellett.
Az export 42 százalékkal haladja meg az importot. A mezőgazdasági termelés az EU 15 országára koncentrálódik, amelyek a növényi nyersanyagok 84, az állati áruk 73 százalékát állítják elő. Történelmileg ez volt a múltban az, hogy ezek az államok felhalmoztak tőkét, amelyet felhasználtak a tudomány, a termelési folyamat genetikai inputjai, a robotika és a technológiai fejlődés fejlesztésére. Ezt tükrözi a növénytermesztés magas hozama és az állattartás termelékenysége.
Támogatások és perverz formájuk
Az EU-15 gazdasága is profitál az állam nagyvonalú támogatásának és az EU támogatási politikájának köszönhetően, amikor a támogatás döntő része (78-80 százalék) az eredeti tagországokba áramlik. Egy ilyen EU-politika fenntartja az EU-15 élelmiszer-termelésének hegemóniáját, és a többi EU-országot elveszíti versenyképességét és függ az élelmiszerimporttól. Ez jelentősen tükröződött Szlovákiában, amely nemcsak elvesztette önellátását, hanem az EU-csatlakozás óta fokozta az élelmiszerimporttól való függőségét.
Ha 2005-ben a külkereskedelmi hiány 699,6 millió euró volt, akkor 2018-ban több mint kétszerese - 1,648 milliárd euró volt. Az EU és a szlovák kormány közös agrárpolitikája nagyban hozzájárult ehhez a helyzethez, előnyben részesítve az egymilliárd eurodoties közvetlen kifizetéseket, amelyek nem voltak kötve a termeléshez és a foglalkoztatáshoz, de szinte nettó földbérletként fizettek hektáronként kb. 250 euró/ha (M. Klimek).
A tudósok és a politikusok tisztában vannak a klímaváltozás súlyosságával, a környezetre és a mezőgazdaságra gyakorolt hatással. Az Európai Bizottság hosszú távú stratégiát dolgozott ki a kibocsátások 2050-ig történő csökkentésére, Tiszta bolygó mindenkinek címmel. A stratégia 2050-re 80% -os kibocsátáscsökkentést tervez. Ehhez az energiarendszer, a mezőgazdaság radikális átalakítására, az ipar és a közlekedési rendszerek korszerűsítésére lesz szükség. A dekarbonizáció éves költsége 520-575 milliárd eurót tesz ki, ami a GDP 2,8 százaléka.
A vállalat tisztában van azzal, hogy hozzájárulhat a kibocsátás csökkentésének problémájának megoldásához azáltal, hogy csökkenti az élelmiszerek, különösen az állati termékek hatalmas fogyasztását. A világ különböző pontjairól érkező tudósok, környezetvédelmi aktivisták és egyes országok kormányai számos intézkedést készítettek elő, többek között új adó (klímaadó) bevezetését a marhahúsra, tejre, sertésre, csirkére, de pl. növényi olajokhoz stb. Végül kivonultak a végrehajtástól.
A klímaadó bevezetése nagyon nehéz, különösen politikailag, globálisan, gazdaságilag, és sok ország számára az élelmiszer-termelés stratégiai jelentőségű. Világos, hogy ezt az utat rövid távon nehéz megoldani. A szarvasmarha-tenyésztés kibocsátásának csökkentésére tett kísérletről a közvélemény nyomására a német kormány döntött. Arra számít, hogy a marhahús adóját 7-ről 19 százalékos áfára emelik. Az adót az állatok jólétének javítására és a termelők támogatásokkal történő kompenzálására fordítják. A jogalkotó a húsfogyasztás csökkenésére számít a hazai piacon. Feltételezzük, hogy a többletet olyan országokba exportálják, amelyek csatlakoztak az olcsó élelmiszerek külföldről történő behozatalához, és hogy a kibocsátás csökkenése legalább.
Phil Hogan, az EU mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős biztosa válaszolt a vállalat felhívására, hogy csökkentse a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazatok éghajlati és környezeti hatásait. Úgy véli, hogy a jól beállított ingerek megváltoztathatják az állapotot és teljesíthetik a célt. A jó környezeti gyakorlatokhoz és technológiákhoz kapcsolódó mezőgazdasági kifizetések Az első és a második pillérből nyújt támogatást, amelyet a gazdák növelhetnek. Lényegében fenntartják a meglévő támogatási rendszert, biztosítva az európai önellátást, miközben az EU igényein túl magas szintű élelmiszer-termelést is fenntartanak.
Az ENSZ jelentést tett közzé az ökoszisztémák állapotáról, amelyben tudósok és intézmények százai tapasztalták, hogy az emberiség súlyos károkat okozott a szárazföldi és a vízi környezetben. Robert Watson, az ENSZ biológiai sokféleségért felelős nemzetközi platformjának elnöke kijelentette, hogy "a mezőgazdaság, a közlekedés és az energiaellenes támogatások problémát jelentenek gazdasági rendszerünk számára".
Mindenki más oldalra húz
A tudományos és technikai alap egy része, amely a géntechnológiával módosított élelmiszerek (GMO-k) kérdésével foglalkozik, és amely azt állítja, hogy nem tehetünk meg GMO-k nélkül, szintén támogatja. A GMO-szabályokkal, valamint az új növénynemesítési technikákkal (NPBT-k) foglalkozó kezdeményezés 14 uniós ország kormányához érkezik, és felszólítja az EK-t, hogy frissítse a GMO-kra és az NPBT-kre vonatkozó uniós jogszabályokat. A génmódosítás növelheti a növények szárazsággal szembeni ellenálló képességét, a magas hőmérsékletet, a kártevőkkel szembeni ellenállást, növelheti a hozamokat és csökkentheti a növényvédőszer-fogyasztást. Tekintettel a GMO-k használatát szabályozó 20 éves irányelvre, a GMO-k és az NPBT-k változása várható, figyelembe véve a technikai haladást.
A fentiek alapján egyértelmű, hogy a tudományos bázis és a civil aktivisták támogatják az ökológiai gazdálkodást, a politikai képviselet inkább a gazdasági érdekeket védi. Mindkét esetben a döntő tényező az lesz, hogy milyen mértékben és milyen gyorsan lehet új, tiszta technológiákat kifejleszteni és alkalmazni. A társadalom sürgős megoldást követel, amely jelenleg nem nyújt tudományos alapot, és a legtöbb uniós országban hiányoznak a pénzügyi források.
Lehetséges megoldásként azt javasolják, hogy az EU-államok konszenzusa alapján döntsenek arról, hogy az egészségszervezetek által ajánlott határig csökkentik a lakosság által az élelmiszerek (főleg állati termékek) fogyasztását az egészségügyi szervezetek által ajánlott határig, figyelembe véve a népesség. Az egészségügyi szervezetek által ajánlottnál magasabb egy főre eső fogyasztás országainak második alternatíva, ha a fogyasztást 2018. december 31-én tartják, például ötéves határidőt szabva az egészségügyi szervezetek által ajánlott értékek elérésére.
Egy ilyen megállapodás előírja a mezőgazdasági termelésre vonatkozó kvóták bevezetését, különös tekintettel az állattenyésztési termékekre. A kvóták figyelembe vennék a lakosság élelmiszer-fogyasztását, amelyet az egyes országok szakértői ajánlanak, figyelembe véve a lakosság szokásait. Meg kell szüntetni a mezőgazdasági termelők számára a megállapított kvótákat meghaladó támogatásokat, valamint meg kell szüntetni az állam egyéb támogatási programjait. Mindenesetre ez nem a termelés korlátozását jelenti a kitűzött kvótákon túl, hanem támogatások és támogatások nélkül.
Van lehetőség arra, hogy a támogatásokból és támogatásokból megtakarított forrásokat elsősorban biogazdálkodásra és az élelmiszeriparban felhasználható nem hagyományos növényi termékek termesztésének támogatására és a kistermelők támogatására fordítsák. Ennek a javaslatnak az elfogadásához uniós szintű projekt elfogadására (aktiválására) van szükség, amelynek célja az egészséges táplálkozás és az ökológiai gazdálkodás oktatása és tudatosítása. A cél - különösen az állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának csökkentése a lakosság körében - elérésének szükséges feltétele új szabályok megállapítása az EU-val folytatott nemzetközi kereskedelemben. A lényeg az, hogy a termelés csökkenését nem fedezi a külföldről érkező behozatal (pl. Az USA-ból származó behozatal, a MERCOSUR).
Az élelmiszerek - különösen az állati eredetű - lakosság körében történő csökkentésének javasolt megoldása nem rendelkezik rendkívüli pénzügyi követelményekkel. Összetettsége az, hogy biztosítani kell a közös döntések és szervezetek elfogadását annak végrehajtása érdekében az EU-országok szintjén.
Lássuk az adatokat összefüggésben
Az éghajlatváltozásért folytatott harc páneurópai és globális tendencia, amely Szlovákiát sem kerülte el. Szlovákia nem maradt el, és a fiatalok a környezeti összeomlás megelőzésére irányuló kéréssel jelentkeztek a 2019-es Akció Napra (április 26.). Felhívtak az állattenyésztés megszüntetésére és a vegetáriánus étrend himnuszaira is.
A fiatal aktivistákhoz szólva meg kell jegyezni, hogy Szlovákiában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás fejlődése 1990 óta csökken. A mezőgazdasági ágazat a Szlovák Köztársaságban termelt kibocsátások mennyiségének csak mintegy 7,3 százalékát adja. Az SHMÚ szerint 2017-ben az előállított kibocsátások 48,1 százaléka a megművelt földekből a levegőbe bocsátott dinitrogén-oxid, a kibocsátások 37,9 százaléka a növényevőkben metabolikus termékként a levegőbe kibocsátott metán.
A mezőgazdasági területekből kibocsátott ammónia aránya a teljes kibocsátásban 69,7 százalék, a 30,3 százalékos egyenleg pedig a tojótyúkok, HD (26,6 százalék), brojlerek (18,3 százalék) és sertések (17,4 százalék) tenyésztésének köszönhető. A mezőgazdaságból kibocsátott ammónia az országos NH3 teljes mennyiségének 90,6 százalékát teszi ki.
Nem vonhatjuk össze a mezőgazdaság éghajlatváltozásának kedvező eredményeit a kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel, hanem az állatállomány drámai csökkenésével. Az EU-hoz való csatlakozáskor (2004) 1,488 milliót tettünk ki. disznók, 13,580 millió darabok. baromfi és 646 ezer szarvasmarha, ebből 243 ezer fejős tehén. 15 év alatt a sertések száma 861 ezer, a szarvasmarha 207 ezerrel csökkent, annak ellenére, hogy milliárdos támogatást kaptunk az EU-tól. Az ország, amely 1989-ben önellátó volt az élelmiszerekben, 15 EU-ország többleteinek piacává vált. A 2018. évi mezőgazdaságról és élelmezésről szóló jelentés szerint 3447,5 millió értékben helyettesíthető árukat importáltunk. EUR, ami 179,2 millióval több. EUR a tavalyi évhez hasonlóan, a külkereskedelmi mérleg pedig 1648,1 millió volt. eur.
A különösen az állati termékekre vonatkozó kvóták bevezetésének javaslata az egészségügyi szervezetek által ajánlott szintre, figyelembe véve a lakosság szokásait, megnyitja annak lehetőségét, hogy Szlovákiában jelentősen növekedjen az állati termékek gyártása. Az állati termékek ajánlott fogyasztásának újraszámítása szerint 222 ezer tonna sertéshúst, 72 ezer tonna marhahúst, 125,7 ezer tonna baromfit, 1188 tonna tejet és tejterméket és 1,088 milliárd darab tojást kell előállítanunk (Takarmánygyártók Egyesület). A szlovák gazdálkodók számára lesz hely arra, hogy mintegy 140 ezer tonna sertéshússal, 40 ezer tonna marhahússal és körülbelül 50 ezer tonna baromfival növeljék a hazai termelést, és milliárd euróval csökkentsék az importot. A haszonállatok számának növelése növeli a nem hatékony gabonaexport hozzáadott értékét, és trágyatermeléssel gazdagítja a talajt.
A kvóták bevezetésére vonatkozó elméleteimben feltételezem, hogy a kvóták meghatározása és az EU-n belüli mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatások megszüntetése alacsonyabb termelést és magasabb élelmiszerárakat eredményez, különösen az EU-15-ben. amelyek jelenleg az EU-tól függenek az élelmiszerimport óta (Szlovákia). Ugyanakkor az önellátás fokozatos kiigazítására lehet számítani az EU-országokban. A hozzáadott érték az éghajlati terhek csökkentése a környezet javára az EU-országokban.