Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
3. lemondás Isten 10 parancsolatáról:
Hogy emlékeztessük magunkat Isten törvényére, együtt mondjunk le Isten tíz parancsolatáról:
Én vagyok az Úr, a te Istened .
4. Gondolatok Isten szavára (Máté 21: 12–14)
Hallgassuk meg tisztelettel a Máté 21: 12–14 evangéliumában írt Szentírás szavait:
"Akkor Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban adtak és vásároltak, és megdöntötte az asztalokat a pénzekkel és a galambok eladójával, és így szólt hozzájuk: Meg van írva: Az én házamat hívják. imaház; Itt a vakok és a bénák odamentek hozzá a templomban, és meggyógyította őket. "
Kedves testvérek!
Az imént olvasott szavak ismerősek a szenvedélyolvasásból. Vasárnap vasárnap szólnak, amikor azt olvassuk, hogy az Úr Jézus ünnepélyesen belépett Jeruzsálembe. De most nincs május vasárnapja. Advent van, az első gyertya ég az adventi koszorún, és új egyházi évet nyitunk vele. És mégis eljut hozzánk az Úr szava. Advent első vasárnapjának témája: Eljön az Úr, és Isten szolgálatában olvassák fel a Máté 21: 1–9 szavait, amelyek leírják a tömeg dicsőségét és lelkesedését az eljövetelén.
Ezzel a mai ünnepi eljövetellel azonban nem szeretnék foglalkozni, hanem azt szeretném észrevenni, hogy az Úr Jézus azonnal utána mit tett. Máté evangélista azt mondja, hogy az Úr Jézus első útja a templomhoz vezetett, és ott történt a mai szövegből származó esemény. Az Úr Jézus ideges volt. Kihajtotta a kereskedőket, felborította az asztalokat a pénzváltókkal, és azzal vádolta őket, hogy a templomot tolvajok rablásává tették. Különleges pillanat lehetett a körülötte élő emberek számára. Talán a tanítványok érthetetlennek tűntek, és nem tudták megmagyarázni a Mester cselekedeteit. Végül is árusok és pénztárosok a templomban - ez nem volt újdonság. Még mindig ott voltak. A kereskedők eladták az áldozati állatokat a messziről érkezőknek, ezért nem hozhatták magukkal az állatokat áldozatra. A pénzváltók viszont pénzt cseréltek, mert a jeruzsálemi templom saját pénznemét használta. Tehát mi zavarta igazán az Úr Jézust?
Bosszantotta, hogy a templomba érkező emberek nem imádkoznak és lelki találkozásokat folytatnak Mennyei Atyánkkal, hanem olyan gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak, mint a pénzváltás, az állatok vásárlása és minden bizonnyal más dolgok. Eltereli a figyelmüket arról, miért jöttek a templomba, sőt meg is szégyeníti a templomot. Bár manapság már nincsenek szarvasmarha-eladók a templomokban, mégis úgy érzem, hogy elolvasom ezt a szemrehányást a szó szoros értelmében, amikor ezeket a szentírási szavakat olvassuk. Emlékszem, hogy amikor gyermekként a templomba jöttem, még Isten szolgálatának kezdete előtt, voltak olyan énekek, amelyeket az emberek énekeltek. És ha véletlenül nem énekeltek, vallási csend honolt a templomban, és szüleim mindig arra késztettek, hogy ne zavarjam meg a csendet. Ma, templomainkban, az Isten szolgálatának megkezdése előtt, ne hallgassunk se dalokat, se csendet. Az emberek beszélnek és gyakran foglalkoznak olyan dolgokkal, amelyeknek valójában semmi közük a spirituális kérdésekhez. Talán az Úr Jézus meg is intene minket, hogy meggyaláztuk a templomot, amikor odaértünk, de a holnapi munkára vagy a tegnapi sikerre gondolunk. Ugyanakkor egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy mennyei Atyánkkal csendben, szemlélődve, imádságban vagy énekben találkozzunk. Nagyon kár pazarolni ezt az időt.
Ez azonban nemcsak a templomban töltött időre vonatkozik, hanem egész Adventre is. Végül is az Úr Isten megadta nekünk az advent idejét, hogy lelkileg felkészüljünk egy drága vendég - Isten Fiának - fogadására. Az advent célja, hogy megtisztítsuk gondolatainkat és kapcsolatainkat, ahogyan egy lakást is kitakarítunk egy ritka látogatás érkezése előtt. Az Advent ideje, hogy időt nyújtsunk arra, hogy mély merülésben keressük és megtaláljuk azt, amit korrigálni kell az életünkben, különösen az Úr Istennel és az emberekkel való kapcsolatainkban. De használhatjuk-e ezt az időt? Nem gyakran kerülünk az ujjainkra, amikor karácsonyi vásárlásokkal, a Mikulás bulijaival foglalkozunk az iskolákban vagy a munkahelyen, vagy megpróbálunk gyorsan utolérni, amit az év során kimaradtunk? Nem ez az adventi megvetés, és az Úr Jézus ugyanúgy nem okozta-e velünk, mint akkor a templom meggyalázásával vádolta az árusokat? Lehet, hogy ma azt mondaná nekünk: "Az advent állítólag a csend ideje, és te már zajossá tetted." És igaza lenne. Hiszen a dallamok már szólnak és a hirdetések villognak, mígnem gyakran érzem, hogy az ördög el akarja fojtani Betlehem hangját a mindenütt jelenlévő zene hangjával - igen, a dallamok, amelyek már idegesítőek.
És elmehetnénk, és egész életünkben tükrözhetnénk a megszentelődés iránti igényt. Mert testünk és szívünk a Szentlélek temploma kell legyen (1Korinthus 6:19). Nem hozunk-e életünkbe olyan dolgokat, amelyek ellentmondanak célunknak? Az Úr Jézus nem mondta sokszor nekünk: "Te, fiam, lányom, azért élj, hogy dicsőítsd Istent, és az életed a szeretet és az öröm tanúja lesz, de betöltöd bűnnel, és csak magadra gondolsz!" Az Úr imájában Isten megszentelését kérjük naponta. De vajon nem éppen ez az életünk, amelyben meg kell szentelni Isten nevét? Nem az életünk megszentelésével tudjuk-e megszentelni ezt a világot, amelyet örömmel mondunk gonosznak? Ki teszi gonosszá? A többiek? És ha igen, ki fogja kijavítani és megszentelni? Nem mi - Isten gyermekei, Isten igéjének hordozói, akiket Isten Lelke szentesít meg?
Vegye figyelembe azt is, hogy amikor az Úr Jézus eltávolította a templomot meggyalázó dolgot, csodák történtek. Ő - Isten Fia - a cselekvés középpontjába került, és amikor a betegek eljöttek, meggyógyította őket. Még az életünkben sem történnek csodák, ha életünket más dolgok meggyalázzák. Csak akkor történhetnek nagy dolgok, amikor az Úr Jézus középen áll.
Koronaválság idején egyedülálló lehetőségünk van arra, hogy teljes mértékben kihasználjuk az adventet. Idén valószínűleg nem lesz karácsonyi és télapó, talán még maga a karácsony is zaj és túlzott fény nélkül lesz. De ez nem azt jelenti, hogy csend és sötétség lesz. Talán most halljuk végre az evangélium hangját, és fényesebb fényt látunk a betlehemi csillagon. Talán most, a tavaszi karanténban eltöltött csendes böjt után az Úristen csendes Adventet ad nekünk, hogy új vendégként végre felfedezhessük ajándékai értékét. Menjünk bele magunkba, szenteljünk még egy kis időt a Szentírásnak, az imának vagy a lelki éneknek, és hagyjuk, hogy az Advent ne csak körülöttünk legyen, hanem különösen bennünk. Ámen.
Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus, azért jössz hozzánk, hogy belépjünk a szívünkbe, családjainkba, lakásainkba és gyülekezeteinkbe. Nyüzsgésünk során gyakran észre sem vesszük, milyen rendkívüli dolog ez, és milyen megtiszteltetésben részesülünk, amikor Te, kedves Uram, bekopogtatunk az ajtóinkba és a szívünkbe. Megadta nekünk az advent idejét, hogy belenézzünk a szívébe, és kijavítsuk azt, amit elrontottunk vagy elhanyagoltunk Önnel és az emberekkel kapcsolatban. Kérem, segítsen nekünk, hogy az advent idejét megfelelően használjuk fel, ne érdektelenségünkkel vagy felszínességünkkel szennyezzük be, hanem alaposan és végül felkészüljünk arra, hogy örömmel megnyissátok szíveteket, és elfogadhassunk titeket Királyként, Megváltóként és érkező Barátként. Ámen.
Most mondjuk el közösen az Úr imáját:
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.
5. Az általános keresztény hit
Végül valljuk be együtt a hármast Istenbe vetett hitet az apostolok szavaival:
Hiszek a Mindenható Atyában.
7. A végső áldás
Növekedj Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Dicsőség neki örökre! Ámen.